Te foglalkozol álomfejtéssel, kérdezem ,hogy tudnál-e nekem segíteni két álmom megfejtésében. Az egyiket 7 éve álmodtam, a másikat vasárnap hajnalban. Talán sejtem az álom üzenetét, talán csak megmagyarázom magamnak. De az biztos nem véletlen az időpont amikor álmodtam.
2004 nyarán álmodtam:Be vagyok zárva valahol egy elhagyatott helyen(talán régi laktanya) Nincs semmi a közelében és én tudom hogy senki nem jár arra, nincs értelme segítségért kiabálni, mert úgysem hallja meg senki. Adott egy hosszú szürke folyosó amiből 6 szobába nyílik egy-egy ajtó, a folyosón kijárat nincs, csak a szobákba lehet bejutni. Minden szoba egymással is meg a folyosóval is ajtóval van összekötve, ablak nincs, minden szürke, a szobák és a folyosó teljesen üresek, sem ágy sem szék, sem asztal nincs sehol. Csak állni lehet, vagy a földön feküdni. A 6. szobából egy ajtó a folyosó felé egy pedig a hetedik helységbe, az udvarra vezet. Az udvar nem túl nagy, de nagyon magas szürke betonfal veszi körbe, még az ég felé is beton rács van, nem lehet kijutni, létra és lépcső nincs, de a rács mögött fenn az égen fényes pontokat, talán a csillagok fényét lehet látni, de kijutni nem lehet, hát visszamegyek a szobákba és csak bolyongok a szobákon át ,ki a folyosóra meg vissza a szobákba. Azt érzem bármit teszek nem szabadulhatok erről a helyről, belenyugszom.

Ara

Nagyon reménytelen, kilátástalan helyzetben lehettél akkor, amikor ezt álmodtad. A szürkeség, a kiúttalanság, a sivárság a te akkori helyzetedet jelképezi. Van ugyan mozgástered, van összeköttetés az egyes helyiségek között, tehát a lelked belső terei nincsenek lezárva előtted, de bármerre mész, csak ugyanabban a lehangoló helyzetben maradsz. Annyira nem látsz kiutat, hogy belenyugszol, ilyen a te sorsod: szürke, nincs belőle szabadulás, nincs megoldás. Segítséged sincs, mérhetetlenül egyedül vagy. Az egyetlen reménysugarat én az udvarban látom, bár az is zárt, magas falán nincs sem kapu, sem ablak, és még az eget is betonrács zárja el, de a rácson átszüremlik a csillagok fénye. Elérhetetlennek tűnő messzeségben ugyan, de mégis ez az egyetlen kijutási lehetőség: a tudatod előtt nincs határ, nincs fal és nincs rács, csak ezen a módon, a tudatod tágításával tudsz kijutni.

Írd meg a vasárnapi álmodat is, hátha az több reménnyel biztat.

Zsóka

Az előző álomhoz még szeptemberben folytatást álmodtam, amikor megtudtam, hogy a férjem megcsalt. Az udvar legtávolabbi sarkában megjelent egy lépcső (100 lépcsőfokkal) korlát nélkül, nekem tériszonyom van, tudom arra fel kell menni és kijutok, de félek a lépcsőn felmenni nem vár a lépcső tetején senki sem nyújt kezet felém, egyedül vagyok . de már tudom fel kell menni a lépcsőn és akkor szabad leszek. A lépcső fölött a rácsozat nagyobb lett, kitágult, ki lehet férni közte.
Ma már úgy gondolom ez nem álom csak teóriát gyártottam magamnak, a 98. lépcsőnél járok, itt állok már kb. egy hónapja egyedül nem merek kilépni az ismeretlenbe. Pedig látom a fényeket, tudom ott már jobb lesz minden, csak gyáva vagyok, félek az ismeretlentől.
Vasárnapi álom.
Egy buszon ülök, valahová utazom, de nem tudom hová. Kevesen vagyunk rajta, azok is ismeretlenek. Nem tudom hol, melyik városban vagyok, minden ismeretlen. Egyszer megáll a busz felszáll r4á a férjem, meglát, majd leszáll a buszról, csak néz rám szomorú szemekkel. a busz elindul megy tovább , köröz a városban. én csak ülök és nézelődöm.
Ennyi az egész történet.
Ha tudod értelmezni megköszönöm.

Ara

A lépcsőd felfelé visz. Te magad is pontosan tudod, hogy ha felmész rajta, akkor szabad leszel. Mégis félsz, mert ismeretlen. A szabadság = ismeretlen számodra. Pedig már csak két lépcsőfok, és megtudhatnád, milyen az. Mit jelentene számodra a szabadság? Sok nőnek már az is szinte elképzelhetetlen, hogy kiálljanak magukért, a vágyaikért, az pedig, hogy valóban a saját életüket éljék, akkora bátorságot igényelne, hogy nem merik megtenni azt a hiányzó két lépcsőfokot, és feljutni valaminek, egy nehéz útnak a tetejére. Nem hinném, hogy teóriát gyártottál. Inkább megláttál valamit, amit nem mersz még elhinni sem.

A busz mindig az életúton való utazást jelenti. Egy olyan helyen, ami ismeretlen számodra, ismeretlen személyek között utazol – úgy érzem, nagyon elveszettnek érezheted magad az életedben. A férjeddel már nem sok minden köt össze. Rövid időre találkoztok, aztán ő saját szándékától vezetve leszáll (ez a mozzanat jelképezi, hogy elhagyott, megcsalt téged), szomorú ugyan, még egymásra néztek, de ő nem utazik veled tovább. Egyedül folytatod az utadat.

A három álmod közül a lépcsősben látom a legnagyobb reményt. Egy kivezető utat láttál meg, méghozzá olyat, ami felfelé visz, és ez jelképesen értendő. Élned kellene a szabadságoddal, hiszen megdolgoztál érte: korlát nélkül, tériszonnyal küzdve felmentél majdnem a legtetejére. Bár a szabadság ismeretlen, emiatt azt hiszed, veszélyes, de sokkal, sokkal magasabb minőségű életet biztosíthat számodra, mint a sivárság és a határozatlanság.

Zsóka 11. 03. 06

Ma hajnalban újból álmodtam. Ez az álmom már színes és vidám volt.
Egerben a Széchenyi utcán sétálgattam a barátnőmmel, nagyon jól éreztük magunkat, nagyokat nevettünk. Aztán felmentünk a plázába, nézelődni, cipőket, ruhákat próbálgatni. Nagyon jókat kacagtunk, hülyéskedtünk. Felébredtem és
jókedvem volt.
Szeretném ha megfejtenéd az álmomat.

Ara

Zsóka, szerintem te magad is érzed, hogy elindult benned egy folyamat, ami által teljesebb, örömtelibb életet élhetsz. Az új ruha az új életet, új lehetőségeket jelenti, a cipő pedig az új utakat: most próbálgatod, hogy merrefelé indulj, milyen alternatívákat próbálj ki, és még nem döntöttél konkrétan, de már kezdesz bizakodva nézni a jövőbe. Tartsd meg ezt a hangulatot, miért is ne éreznéd jól magad? Miért ne lehetnél vidám? Sőt, javaslom, tényleg menj el ruhát-cipőt próbálni, az ilyesmi mindig fel tud deríteni egy nőt.

Kép: KeDo