Fabian multidimenzionális álma 12. 04. 20.

Fabiannak többször voltak nagy ívű álmai, amikben átlépett más dimenziókba, és tudatosan átélt multidimenzionális élményei is. Ezt az álmát elemzés nélkül közlöm, annyi hozzáfűzéssel, hogy a lehetséges valóságokat ilyen tág perspektívából is el lehet képzelni, és ahogy a cseten néhányan beszélgettünk, többünknek ismerősek voltak a részletek a saját emlékeinkből.

Fájdalmas aktualitása ennek az írásnak az, hogy Fabian nemrégiben itthagyta a Földet, és azóta ki tudja, hányadik dimenzióban jár.

Fabian› olyan álmom volt ma este (1 körül aludhattam el), hogy ha összegyúrjuk az eddigi álmaimat és megszorozzuk százzal, akkor sem érnének ezzel fel

Fabian› pedig azért álmodtam már érdekeseket

Fabian› eónokat ölelt fel, ott voltam, amikor először a Földön járt a magunkféle, még teljes képességei birtokában

Fabian› repülni, dimenziót váltani, időben ugrálni, párhuzamos lehetőségekre átugrálni olyan volt, mint lélegezni, természetes és magától értetődő

Fabian› az álmomban ketten voltunk, én és egy másik olyan, mint én, emberi kinézetünk volt, de közünk sem volt a bolygó lakóihoz, egyszerűen más kategória voltunk, sokkal fejlettebbek,

Fabian› a létezésünket, meg alapból azt, hogy köztünk vagyunk fel sem fogták

Fabian› azért jöttünk, hogy békét teremtsünk és kísérletezzünk a bolygón, tanulni, hogy lehet különböző "fizikai helyzeteket" kezelni

Fabian› de bolygó-szinten

Fabian› szóval lényegében tudatában voltunk a Földön történő összes jelentőségteljes dolognak (ami az evolúciót befolyásolta nagyobb mértékben), szóval így egyszerre a bolygón lévő összes civilizációnak tudatában voltunk,

Fabian› tudtuk, hogy merre tartanak, mit akarnak elérni, mi lesz a következménye és hogy az a fejlődésük szempontjából előnyös-e nekik vagy sem

Fabian› lényegében ilyen ősi istenségeknek lehetett tekinteni minket akkor

Fabian› pillanatok alatt fel tudtunk menni a "csillagokba", egyfajta Föld feletti térbe, ahol az egészre rálátásunk volt, fizikailag szemmel tudtuk követni fentről, hogy mi történik és persze tudatában is voltunk a miérteknek és a hogyanoknak

Fabian› nagyon sok dimenzióban, síkon és időben tanulmányoztuk a Földet, leírni ezért nem is nagyon tudom, de pillanatok alatt váltottunk teret és időt onnan, amikor megérkeztünk pl. a Föld egy évezredekkel későbbi lehetséges valóságába, majd egy korábbi, de teljesen más lehetőségébe ugrottunk, lényegtelen volt, hogy milyen aspektusból néztük, a cél egy volt, hogy béke legyen és egyenlőség rajta, de

Fabian› akárhova ugráltunk, akármelyik lehetőségre, mindig az volt a végkimenetel, hogy a civilizációk egymásnak esnek, vagy le sem szarják egymást és elmerülnek külön-külön a feledésbe

Fabian› az elején, (amikor jöttünk, úgy az elején, de természetesen nem volt számunkra az időnek fogalma a Földön, akárhol és akármikor lehettünk) két civilizáció volt, ami megmaradt emlékeimben, az emberi, meg egy teljesen nem emberi, idegen faj, de persze az is földi volt és harcolni készültek egymással, legalábbis minden lehetőség oda mutatott

Fabian› szóval mi megkerestük a megoldásokat, hogy ezt megakadályozzuk, aztán sok ezer évvel és egy párhuzamos vonalon 5 különböző civilizáció lakta a Földet, ebből szintén csak ez az emberi, meg az idegen faj maradt meg az emlékeimben, a többi háromnak csak tudatában voltam, láttam a "csillagokból", madártávlatban

Fabian› és mindegyik elvolt magában, megállt a fejlődésben szinte, mert elértek arra a szintre, hogy stagnáljanak, ahhoz, hogy továbbléphessenek, össze kellett volna fogniuk, de nem foglalkoztak egymással, így a lassú kipusztulásra ítélték magukat

Fabian› (ez, ha időrendben nézzük, akkor már a Föld vége felé történt, de természetesen ez is csak egy lehetségesség volt, de ugyanúgy valóság, mint a mostani valóság, amiben élünk is csak egy lehetségesség)

Fabian› szóval a lényeg az, hogy a sztorija a Földnek az elejétől a végéig úgy nézett ki, hogy elmerül a feledésbe, kipusztítja önmagát a rajta lakó faj/fajok

Fabian› de ez csak a fő vonal, azért írtam le, hogy ha legalább minimálisan is, de értelmezhető legyen, amit írok, mert a java igazából csak most jön

Fabian› szóval tanulni jöttünk ide, mindent hatalmunkban állt megtenni bármelyik korban, bármelyik helyen

Fabian› mi választottuk ki, hogy milyen - evolúciós szempontból - jelentőségteljes egyének a jó helyen és a jó időben legyenek

Fabian› ezekbe a jelentőségteljes egyénekbe beletartoztak tudósok, művészek, vezetők, stb,  úgy kellett a szálakat mozgatnunk, hogy technikai, kulturális, spirituális, meg úgy alapból minden szempontból legyenek ilyen személyek a faj köztudatában

Fabian› tehát pl. ha Newton csak egy eldugott faluban jött volna rá a gravitációra, annak evolúciós szempontból nem lett volna nagy hatása a fajra, nekünk kellett úgy rendezni, hogy a nagy és mindenképpen szükségszerű "felfedezések" napvilágra kerüljenek

Fabian› de persze ezt is időn és téren kívül tettük

Fabian› szóval volt olyan, hogy a 20. század egy lehetséges valóságában egy fekete rappernek kellett világhírűnek lennie

Fabian› vagy a középkornak egy lehetséges változatában egy tudósnak kerüljön napfényre a tudása

Fabian› és ezek a párhuzamos valóságok mind jelentőségteljesek voltak a Föld magasabb szempontból nézett fejlődéséhez, noha közük sem volt egymáshoz

Fabian› tehát annak a középkornak nem az volt a jövője, amiben a fent említett rapper egyáltalán létezett volna, ha lineárisan nézzük és természetesen a 20. századi rapper múltja és történelme is teljesen más vonalon volt, mint a középkori tudósé

Fabian› szóval egyáltalán nem lineárisan néztük a bolygó evolúcióját, hanem egészében, minden lehetőséget figyelembe véve, minden teret és időt egyszerre számításba véve eszközöltünk változásokat

Fabian› annyiszor váltottunk dimenziót, meg síkot, teret, időt, hogy megszámolni nem tudnám, annyira természetes volt, hogy számunkra folyamatos valóságnak tűnt az, ha egyik pillanatban a jövőben, egy olyan síkon vagyunk, ahol hüllők lakják a földet, másik pillanatban pedig egy 16-17. századi síkon, ahol csak az emberiség a domináns faj

Fabian› egy lineáris tudatnak olyan volt a létezésünk, mintha végtelen számú TV csatornán vetített adásból véletlenszerű pillanatképeket raknának egymás után

Fabian› tökéletesen felfoghatatlan volt számukra egy ilyenfajta multidimenzionális létezés

Fabian› ahogy kezdődött a sztorim, ugye mondtam, hogy ketten jöttünk a Földre eredetileg, persze ez nem azt jelenti, hogy mi ketten voltunk csak ilyen tudatosságú lények, akik a Földdel foglalkoznának, nagyon sok hasonlóval találkoztunk, mindegyikük testvérünk volt, noha sokan teljesen más szegletéből érkeztek ide a multiverzumból, egy bizonyos tudatossági szint felett ugye nincs kérdése annak, hogy

Fabian› ki-kicsoda és honnan jött, maga az, hogy elért egy bizonyos tudatossági szintet, bizonyossága volt, hogy ugyanolyan megértéssel rendelkezik mint mi, így ő is a "szent cél" érdekében ügyködő testvér

Fabian› azt is meg kell persze érteni, hogy a Föld, mint olyan, nem elválasztható semmitől, tehát ugyanúgy az Egész, mint ahogy az Egésznek egy kis része

Fabian› mert ugye más nem létezik, csak az EGY, ezt az EGY-et pedig lehet megélni a különböző tudatossági szinteken

Fabian› egy teljes tudatossági szinten az, hogy a Földön keresztül tanulmányozom az EGY-et, vagy egy galaxison, vagy egy hangyán, vagy egy fakockán, az teljesen lényegtelen

Fabian› igazából maga a ráirányuló figyelem teszi valóságossá a lehetőségeket

Fabian› és mivel nagyon sok létező van, de minden létezőből csak egy van, ami egyedi, tehát egyedi nézőpontja van, ergo egyedi részére figyel a létezésének, egyedi szempontok alapján tanulmányozza az EGY-et

Fabian› ezért meglehetősen nagy változatosság van a létezésben, ahhoz képest, hogy a "semmiről", a "mindenen túlról" beszélünk lényegében

Fabian› szóval visszatérve az álmomra, én a Földön keresztül tanulmányoztam a létezést, hogyan kell minél nagyobb harmóniát és békét teremteni

Fabian› de teljes tudatossággal tettem ezt, így nem volt számomra ismeretlen dolog a létezésben, mivel minden összefügg mindennel

Fabian› és mindig minden szinten ugyanaz történik, csak a lépték változik

Fabian› egy "idő után" a társam, akivel jöttem egyedül hagyott

Fabian› mert a valóságnak ez a szelete az én felügyeletem alá tartozott

Fabian› és elkezdtem elmerülni a Föld lehetségességeiben

Fabian› és mivel minden végkifejlet a pusztulását mutatta, egyre "kétségbeesettebben" kutattam olyan lehetőségek után, ahol legalább egy csöppnyi remény is található

Fabian› kezdtem annyira belemerülni, hogy néhány változatban szinte már az öntudatom (teljességtudatom) is elfelejtettem majdnem

Fabian› szóval a képességeim kezdtek halványodni

Fabian› pl. a dimenzióugrás természetessége egy-egy földi valóságban töltött idő után nem volt annyira természetes

Fabian› volt, amikor már szinte el is felejtettem, hogy tudtam valaha is egyáltalán

Fabian› de aztán valahogy mindig visszatértek az emlékek

Fabian› volt egyszer, amikor egy elég sűrű lehetségességben voltam és egyszer csak "aha"-élményként hasított belém az emlékezés, hogy tudok dimenziót váltani és csak bizonyos időre jöttem ide, nem idetartozom

Fabian› hogy ennek a tudása nem is volt elég a szimpla dimenzióugráshoz (ami általában annyit jelentett, hogy egyszerűen máshova "fordulok", mint interdimenzionális tudat), hanem eszközöket kellett keresnem hozzá

Fabian› jellemzően pl. keresnem kellett egy ajtót, amit kinyitva mentem át egy másik valóságba

Fabian› és az, hogy ehhez ajtót kellett már használnom egyértelműen jelezte, hogy a természetes adottságaim nagyon elhalványultak már a Földdel töltött idő alatt

Fabian› de nem számított igazából persze, mert tudtam, hogy a létezésem megkérdőjelezhetetlen és a végén úgyis önmagam leszek, akármennyire is elfelejteném, hogy ki vagyok és honnan jöttem, nem tudok nem önmagam lenni végtelen ideig, szükségszerűen magamra találok időközönként és mivel az időnek a végtelenben nincs túl nagy jelentősége

Fabian› így annak sem volt túl nagy jelentősége, ha pár eónra feledkezem meg magamról, pár percre, pár évre, vagy éppen önmagam vagyok az EGY és mindent magamba foglalok

Fabian› szóval folytattam a Föld evolúciójának tanulmányozását és annak a lehetségességének a kutatását, hogy ez az evolúció ne egy zsákutca legyen

Fabian› volt néhány olyan "elkeseredett" megoldásom is, ami arra irányult, hogy visszamegyek nagyon a Föld gyökereihez és megváltoztatok valamit, ami minden szinten, minden lehetségességére kihat

Fabian› de kutatásaim egyedül nem nagyon hoztak használható eredményt

Fabian› így jöttek segíteni nekem tapasztaltabbak

Fabian› testük volt nekik is, de nagyon máshonnan jöttek, mint én, így olyan alakokban jelentek meg, amiket ismerek

Fabian› pedig nem ismertem őket egyáltalán, de jóval nagyobb tudással rendelkeztek nálam

Fabian› szóval jött egy a jelenlegi főnököm alakjában (aki itt a főigazgató ugye) és mondta, hogy ahhoz, amit akarok, fel kell ébreszteni egy másik létezőt, aki elment egy kicsit "szundítani"

Fabian› ami azt jelentette, hogy teljesen feladta a szabad akaratát, tudatát, mindenét, lényegében olyan volt, mintha egy tükörbe lenne bezárva, saját szabad akaratából

Fabian› mikor felébresztettük, neki a teste a főigazgató-helyettesemé lett, aki a közvetlen utasításadóm itt a munkahelyemen, lényegében ez a két ember áll felettem a munkahelyemen itt a "valóságban", ahol ez a cset is van

Fabian› felébresztettük, de mondta a főigazgató, hogy mivel ez az én felügyeleti zónám, nekem kell "visszaadni" neki a hatalmát, a szabad akaratát, illetve engedélyt adni, hogy olyan szintű módosításokat alkalmazzon, amiket én szeretnék a valóság gyökereiben

Fabian› szóval ezeket "szavakkal" a lényemmel megadtam neki és ezután azonnal és olyan sebességgel kezdett tevékenykedni, hogy az nehezemre esett, hogy tudjak utána menni a dimenziókon keresztül, nemhogy azt felfogni, hogy mit is csinál

Fabian› de tény, hogy minden megváltozott

Fabian› (a fent említett valóság, amit a rapperről írtam pl. csak az "igazgató-helyettes" változtatásai után jött lehetőségként képbe, míg a középkori tudós valósága megvolt mindvégig)

Fabian› kicsit kaotikusnak tűnhet ezt lineárisan megérteni, mert oda és visszahatások vannak az időn és téren belül is és kívül is, minden-mindenre hat, szóval értem, ha nem érti valaki nem is fontos

Fabian› szóval valahol ott tartottam, hogy a valóságot a gyökereinél fogva megváltoztatta az a létező, akit felébresztettünk

Fabian› ezután ugye folytattam a keresgélést a lehetőségeket az evolúció megmentésére

Fabian› és itt megint nagyon nagyon sok "időt" töltöttem ezzel, lehetségességből ki, lehetségességbe bele

Fabian› és közben az evolúció pedig haladt előre a maga útján, tehát paradox módon azért fogyott az időm is arra, hogy megmentsem a Földet

Fabian› a "végjáték" felé már egyre inkább emberibb lettem, mint multidimenzionális létező

Fabian› egyre ritkábban váltogattam a dimenziókat, mert kezdtem belefásulni az emberi létezésbe

Fabian› nagy ritkán, ha ki is jutottam "fel", ott is egy ilyen tablet-pc szerű szerkezeten néztem meg az eddig kipróbált forgatókönyveket

Fabian› ami ugye mind kudarc volt, de tanultam belőlük és új és új verziókat találtam ki, ezáltal, ahogy pedig kitaláltam/elképzeltem, úgy  ugye meg is nyíltak ezek a lehetségességek

Fabian› tehát oda tudtam menni és megnézni, mint lehetséges forgatókönyvet, valóságváltozatot, hogy az hova vezet

Fabian› de semmi jelét nem mutatta még a remény szikrája sem én meg belefeledkeztem egy meglehetősen sötét verzióba

Fabian› ahol már szinte csak ember voltam, ráadásul drogos

Fabian› és éppen mentem az adagomért valami emberhez, aki ilyen maffiafőnök-szerű valaki volt és lényegében ő uralta azt a valóságverziót

Fabian› sőt, azt még úgy "régebben", mikor még az időn túl voltam, multidimenzionális formában, de időben a jövőmben történt, mint "drogos karakter"

Fabian› felfogtam, hogy ez a maffiafőnök talált egy rést a dimenziókon és elkezdte magát más lehetségességekben is segíteni, hogy lényegében ott is hatalmon legyen

Fabian› és itt az utolsó emlékem, hogy amikor megyek be hozzá és kínálja a drogokat, megint jött vissza az emlék, hogy én egy multidimenzionális létező vagyok, mit keresek én még itt ebben a valóságban?

Fabian› és itt snitt

Fabian› kórházban vagyok, szokásos, itteni valóságnak éltem meg, várok a következő műtétemre az ugrás miatt ugye

Fabian› ott van anyám valahol a közelben, én mászkálok egy kicsit az ágyam körül, bemegyek a mosdóba, várom az orvost, hogy vigyenek műteni (azt a főorvost vártam, aki közvetlen az ugrásom után operált - másik 5 kollégájával egyetemben - szóval lényegében akinek köszönhetem, hogy akkor megmentettek 2005-ben)

Fabian› befekszem a kórházi ágyamba és megint snitt

Fabian› ott vagyok, ahol az álmom megkezdődött, azon a dzsungelszerű Földön, ahol és amikor először a társammal betettük a lábunkat ebbe a valóságkomplexumba

Fabian› szóval ott voltam azzal a társammal és mesél a "történelemről"

Fabian› de olyan volt, mintha egy pillanatra sem mentem volna el onnan, szóval csak nagyon homályosan voltam tudatában annak, amin végigmentem, azon a megszámlálhatatlan síkon/időn/valóságon/lehetségességen

Fabian› ugyanakkor megint csak paradox módon akkor multidimenzionális tudatossággal rendelkeztem, hiszen úgy kezdődött az egész álom, hogy így érkeztünk a Földre

Fabian› szóval képben volt valami nagyobb idő is, ami a multidimenzionalitás felett is járt (kb. mint ahogy az evolúció haladt, az időm csökkent, pedig időn túli létező voltam, ahogy pár sorral fentebb írtam)

Fabian› szóval erről a nagyobb időben zajlott történelemről mesélt

Fabian› hogy réges-régen, fejlett civilizációk, amikor először találkoztak össze

Fabian› ugye mindegyik magas tudatossági szinten volt, szóval itt is multidimenzionális civilizációkról beszélünk

Fabian› akik kutatták a végtelen dimenziót a multiverzumnak és egyszer csak összetalálkoztak egymással

Fabian› és néztek, mint a moziban, hogy akkor most mi van

Fabian› ugye nem próbálták meg egymást kiirtani meg semmi ilyesmi, érezték, hogy "egy vérből vannak", a tudatossági szintjüknek köszönhetően, de mégis annyira távoli sarkaiból indultak el, hogy nem volt közös nyelv köztük

Fabian› szóval ezek a fejlett civilizációk nekiálltak és összefogtak a közös cél érdekében

Fabian› összetették tudásukat és egy univerzális nyelvet, lényegében egy információs bankot hoztak létre, ami létezési formától és civilizációtól függetlenül elérhető és érthető

Fabian› mondhatni az amúgy is magas szinten fejlett civilizációk egy olyan tudatosságot hoztak létre, ami magában foglalta az összes tudásukat, így lényegében egy magasabb tudatosságot teremtettek meg ezáltal közösen

Fabian› és mondta, hogy ezt a Földön úgy hívják, hogy a Krisztus-tudatosság, itt ugye ez behelyettesíthető kinek a kedve szerint, de ennek köze nincs a bibliai Jézushoz, az ennek a dolognak egy nagyon specializált és leegyszerűsített/eltorzított verziója, köze nincs ennek egy emberhez

Fabian› persze az nem kizárt, hogy volt egy forma, aki először lejött és mesélt erről a tudatosságról

Fabian› de erről nem nagyon esett szó az álmomban, az volt kiemelve, hogy ez a tudatosság a közös nyelv, ezt kell mindenkinek elsajátítania ahhoz, hogy túlélje a saját evolúciójának a végét

Fabian› de ezt a tudatosságot multidimenzionális szinten olyan volt elsajátítani, mint emberi szinten az egótól megszabadulni, lényegében meg kellett hozzá halni, hogy újjászülessél, mindezt úgy, hogy tudatosan teszed

Fabian› és itt ezeknek az információknak a birtokában tettem még megmondhatatlanul sok próbálkozást a Föld megmentésére, de ezt a Krisztus-tudatosságot nem mondhattam a magaménak, csupáncsak tudtam már róla, hogy van egy ilyen lehetőség is

Fabian› ezekre a próbálkozásokra igazából konkrétan nem is emlékszem, csak éreztem, hogy nagyon sok lehetségességet megjártam, mire eljutottam arra a tényre, hogy nem tudok megoldást egyszerűen a földi evolúció megmentésére

Fabian› visszamentem abba a pillanatba, ahol felébresztettük az "igazgató-helyettest" és megkértem, hogy ne eszközölje azokat a változásokat, amiket eszközölt, mert már ismerem mindegyiknek a végét

Fabian› ezáltal nem szükséges az ő munkája, ezáltal pedig lényegében meg-nem-történtté tettem azt a gyökeres változtatást, amit csinált

Fabian› de persze ettől függetlenül megtörténtek már azok a változások, hiszen én végigjártam annak is az összes lehetségességét

Fabian› szóval az idő és a történelem, illetve, hogy mi és hogy történt meg, elég lazán kezelendő ilyen szinteken, minden lehet bármilyen állapotban, megtörténtben vagy nem megtörténtben, tökmindegy

Fabian› szóval hagytam az egészet a picsába, úgy nem foglalkoztam már olyan intenzitással a dologgal, nem sikerült megmenteni a Földet, na bumm, szóval megint ott vagyok az álom elején a társammal

Fabian› és itt jött az be, hogy látom, hogy az a maffiavezér, akitől a drogot kaptam, megtalál egy rést a valóságok között és valami tárgyat átjuttat, vagy valami információt

Fabian› és mivel ez elég jelentős változást okozott annak a valóság-lehetőségnek az evolúciójában, az akkori természetes képességeimmel ez nem kerülte el a figyelmemet, mondhatni végignéztem (multidimenzionális) testközelből, ahogy egyik dimenzióból a másikba átteszi azt a valamit

Fabian› itt nem teljesen tudom mi történt ezután, de valamire ezáltal rájöttem és az az ember, aki voltam, amikor a drogot akartam venni éppen

Fabian› így felfogta, hogy drogos és ez nem jó és leszokik a drogról, vagyis nem tartja a kapcsolatot azzal a maffiafőnökkel

Fabian› és ennek köszönhetően volt annak a "drogos-embernek" az, hogy visszatértek az emlékei arról, hogy ő multidimenzionális létező és ezután jött a fent írt snitt

Fabian› szóval megint az álom "elején" vagyok az erdőben a társammal

Fabian› és vízszintes helyzetben vagyok és a föld fölött lebegek, valami nagyon erős energia tart, mozdulni sem tudok

Fabian› lényegében vízszintes vigyázzállásban voltam a föld felett kb 1-1,5 méterrel

Fabian› és a társam mondja, hogy ne mozogjak, ne féljek, ez ilyen

Fabian› gondoltam magamban, hogy ha akarnék sem tudnék megmozdulni

Fabian› ez a nagyon erős energia minden sejtemen átitta magát, olyan tömény volt, hogy arra nincsen földi szó, szó szerint

Fabian› de tudtam, hogy ezt kell beengednem magamba, lényegében ez a krisztusi tudatosság, vagyis ilyen hatással jár, amikor "bejön"

Fabian› snitt, a kórházban ébredek, ahol a műtétet vártam

Fabian› sok emberi családtag vesz körül, de kicsit idegennek tűnnek, nem az igazi családom, csak abban a valóságban

Fabian› ünnepelnek és egy tortát hoznak

Fabian› megtudom, hogy az ugrásom után most tértem még csak magamhoz

Fabian› a szülinapomat ünneplik, pedig nem volt szülinapom

Fabian› ezt szóvá is tettem és akkor mondták, hogy azt ünnepeljük, hogy "végre felébredtél"

Fabian› és akkor - itt most nem is tudom, milyen betűkombinációkat kéne alkalmaznom, hogy leírjam az érzést, de valami ilyesmit, hogy-

Fabian› dzszstbummmzzzzzzzzzzzzááááááááááááááááááááshshshshshsdzsdzs csak ezt úgy sokkal gyorsabban, sokkal nagyobb mértékben és egy földi pillanat tört részében

Fabian› bejött az összes emlék, az álom elejétől minden, így, ahogy most írom, láttam át az egészet

Fabian› de ott voltam még a kórházban

Fabian› szal azzal a lendülettel ki is mentem a kórteremből és elkezdtem keresni a főorvost

Fabian› hogy nem kell megműteni

Fabian› amint rá gondoltam, jobbra néztem a kórház folyosóján és ott állt és mosolygott rám

Fabian› mondom, hogy nem kell megműtenie, meggyógyultam

Fabian› azt válaszolta, hogy "tudom, most már te is orvos lettél"

Fabian› és így ezt úgy el is fogadtam, erről a valóságról még annyi homályos emlékem van, hogy elkezdek én is beszállni a kórház életébe és vezető orvosként tevékenykedek, utolsó emlék itt megint egy felismerés, a "szokásos", de ezúttal kiegészülve egy nagyon fontos mondatrésszel

 ‹Fabian› "hiszen én egy multidimenzionális létező vagyok, elvégeztem, amiért jöttem, mit keresek még én itt?"

Fabian› és ebben a pillanatban a Földön vagyok

Fabian› egy teljesen másik verzióban, ezzel még nem találkoztam az utazásom során

Fabian› süt a Nap, béke van

Fabian› egy nagydarab, enyhén kigyúrt, rövid, feketehajú testben vagyok, teljes tudatossággal és egy világszintű médiahálózat főigazgatója vagyok

Fabian› az egész Föld a tudatomban van, az emberekhez képest, akik körülvesznek, isteni hatalommal rendelkezem

Fabian› ezt tudják ők is az egész világon, tudom én is

Fabian› egyedül vagyok "ilyen" létező éppen most a Földön

Fabian› van egy ember feleségem és egy 20 éves ember fiam

Fabian› ők sem multidimenzionális tudatossággal rendelkeznek

Fabian› ugyanakkor nincs semmi megkülönböztetettség, egyenlőkként kezelnek az emberek is engem, meg én is őket

Fabian› egyfajta "szuperemberként" gondolnak rám, a rajzfilm analógiájára (a testem is olyasmi amúgy és még az álmomban én is elgondolkoztam az analógiáján ennek, hogy "hehe, én vagyok szupermen"

Fabian› végtelen bőség van a kezemben és nem is tartom vissza senkitől

Fabian› nincs bűnözés sem, meg semmi, tökéletes béke van, tudja mindenki, hogy mindennek a tudatában vagyok és bárhol a térben és bárhol az időben ott lehetek, lényegében egyfajta őrzője vagyok a Föld harmóniájának, ezért eszükbe sem jut más kárára gondolkozni, egyszerűen hiányzik ez a lehetőség már az emberek tudatából

Fabian› utolsó emlékeim itt azok, hogy valami sráccal beszélgetek, fotós, valami munkát adtam neki

Fabian› és hogy érezze a törődést, elteleportáltam valahova a világban, megvettem neki a létező legjobb minőségű kamerát, majd visszateleportálva a kezébe adtam

Fabian› ezután még nevetgéltünk kicsit, a feleségem is csatlakozott meg a fiam is hozzám, hárman mentünk le egy felhőkarcolóból a parkolóba, ragyogó napsütés, béke és elégedettség vesz körül

Fabian› és a legutolsó kép az az, amit nem tudok, hogy miért, de még lényegesnek tartottam az álomban, hogy volt egy kocsim

Fabian› egyedüli volt a világon, vagy még csak nekem volt ilyenem, nem tudom, mindenesetre nagyon különleges volt

Fabian› egy matt fekete, keskeny sportkocsi, kb egy régi ford mustangra hasonlít

Fabian› odamegyek a kocsihoz, felkapom a kezembe és megyek vissza a feleségemhez és leteszem elé és mutatom, hogy nézd milyen király az új verdánk

Fabian› és kész, ezután még aludtam valamennyit, mert nem az óra ébresztett, azt kb. 3x szundiztam le, annyiszor szoktam, semmi nem maradt meg ebből az egészből

Fabian› ez felkelés után kb negyed órával jött vissza, hogy "mit is álmodtam?" és akkor jött a fenti dzzzsssss megint, csak már ide nekem

Fabian› jah, és ezt kb. 4 órás alvás alatt éltem meg, ha az itteni időt nézzük, de ezt lehet, hogy írtam fentebb

Fabian› szal mitnemongyak, azóta azért meglehetősen jó a kedélyállapotom :D jó hatással van egy ilyen álom az emberre...

Fabian› igazából a lényeg csak az volt, hogy létrejött egy olyan hely, ahol minden tudatossági szint békében megfér egymás mellett

Fabian› mondhatni, a vége az csak az eleje volt, valami új kezdetének, az emberek közvetlenül tanulhattak bármiről és nem volt rejtve előlük semmi

Fabian› és bár tényleg azt mondtam, hogy "őrzőként" funkcionáltam, de utána írtam azt is, hogy hiányzott az emberekből a "rossz" írmagja is

Fabian› meg szabadon ki-bejárható volt a bolygó

Fabian› de ezek akkor már természetesnek hatottak

Fabian› mármint kívülről, más dimenziókból

Fabian› lejöhetett akármilyen tudatosságú létező testbe, nem kellett elfelejtenie a lényének az egészét és nem kellett szabályok szerint élni

Fabian› hát őszintén, engem sosem nagyon érdekelt az, hogy honnan jöttem vagy hová megyek, de most eléggé biztos vagyok abban, hogy nem földi a származásom, meg abban is, hogy itt vannak a "társaim" valahol a közelben

Fabian› meg abban is, hogy a játék már le lett játszva

Fabian› és nyertünk

Fabian› amikor már ott voltam, a krisztus tudatnak sem volt különösebb jelentősége

Fabian› de a végére összejött

Fabian› a Földi evolúció folytatódik tovább

Fabian› és emelkedik, nem tűnik el egy krónikában, hogy volt ilyen is

Fabian› THE END :D

 

 

Share
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.

 

Bejelentkezés

Hírlevél

Ha fel szeretne iratkozni a hírlevelemre, küldjön egy "Hírlevél" tárgyú üzenetet itt:

 Üzenetküldés

Facebook

Statisztika

Mai nap234
Tegnap416
Összesen496374
Indult 2013.07.01. CoalaWeb

Hozzászólások

Hát már neve is van? Már elég régóta felbukkant nálam ez az érzet. Elsősorban a tarkómban jelentkezi...
Mi az ASMR? itt: Cikk
Köszönöm, érdekesen hangzik, kipróbálom
Kedves Márk! Köszönöm, felderítetted a napomat. Van ötletem, hogy miért nem tudtad letenni a könyv...
Pecsét a karodon itt: Cikk
Kedves Ara Rauch! Tegnap kezdtem el olvasni a könyvét és most fejeztem be az első kötetet. Gondolko...
Pecsét a karodon itt: Cikk