Kitti 11. 01. 29.

Egy általam ismeretlen helyen voltam a lányommal és vártunk valakire.Nem tudom kire, nem éreztük veszélyben magunkat, bár én járásképtelen voltam. Egyszer csak sárga helikoptert láttunk meg, amikor a hangjára felfigyeltünk. Ekkor láttuk, hogy a tetőn egy gyerek integet a helikopternek. A gyerek nem volt egyedül, de nem láttuk kivel van ott. Behúzódtunk egy fedett, bár oldalánál nyitott szérűszerűségbe és ujjongtunk, hogy a helikopter leszállt a tetőre és felvette a gyereket. Ám abban a pillanatban a helikopter megbillent és éppen felénk csúszva zuhanni kezdett. Láttuk folyni a benzint és láttam sok fehér gyolcsszerű rongyot is a földön. A lányom fölé feküdtem, átöleltem és vártam a robbanást, amikor felébredtem. Érdekes, az utolsó képem a helikopterről az, hogy piros, pedig az égen sárga volt, mikor először megláttuk.

Köszönöm a türelmed, várom az instrukciókat! :)

 

Ara

Feladtad a leckét, mert, hogy a magam dolgát megkönnyítsem, úgy szoktam elkezdeni az álomfejtést, hogy a főbb szimbólumokra rákeresek az álomszótárakban – és helikopter egyikben sincs, így kénytelen vagyok teljesen a saját kútfőmből meríteni. Viszont a helikopter ilyen szempontból a repülőgép szinonimájának tekinthető, tehát ami az egyikre érvényes, annak a másikra is érvényes kell lennie, csak mivel a helikopter mozgékonyabb, fejlettebb technikai adottságokkal rendelkezik, mint egy átlagos repülőgép, ezért úgy érzem, magasabb szintű a jelentése is.

Az álom elején járásképtelen vagy. „A földön fogva tartott test válhat a szellemi ugrások és szárnyalások ideális alapjává.”* A tetőn integető gyereket meg kellene menteni valami veszélytől, ha jól értem a helyzetet: külső segítséget vársz felülről, egy olyan pontból, amit te úgy ítélsz meg a földi látószögedből, hogy könnyedén tudnának segíteni, sőt megmenteni téged (az ujjongásod jelzi, hogy a tetőn álló kisfiú egy kihelyezett részed, talán az, akire úgy tekintesz, mint aki legközelebb áll az éteri valósághoz). Jön is a megmentő, egy sárga helikopter. Mivel a helikopter, mint ahogy a valóságban is hirtelen tud irányt változtatni, az élet hirtelen és drámai változását mutathatja, valamint a spirituális változást, sárga színe is a közvetítésre utal a fizikai és spirituális világ között. Ez alatt te behúzódsz egy fedett helyiségbe: felülről elzárod, véded magad, mert várod ugyan a segítséget, de tartasz is tőle.

Ha nem tudnám, hogy eltörted a bokádat, alighanem valami ez után bekövetkező balesetre gondolnék, akár testi, akár lelki szinten: erre utal a megmentő lezuhanása és piros színre váltása, ami miatt a vérre lehet asszociálni. A kifolyó benzin is a vérrel hozható összefüggésbe, hiszen a gép üzemanyaga folyékony, és a földön heverő gyolcsok nekem a kötésre utalnak, a sebkötözésre. A légi jármű spirituális sárgája zuhanás közben átváltozik a fizikai pirosra, és neked, hogy máskor elkerüld az ilyen traumát, meg kellene fordítanod magadban a folyamatot: a fizikai minőségű problémákat (a földön állsz az álomban, a fizikai szinten, onnan figyeled, mi történik a magasban) eggyel magasabb szintre emelni, onnan szemlélni. Szoros összefüggés van a baleseted és a helikopter lezuhanása között. A bokatörésed mutatja, mi az, amivel foglalkoznod kellene. A végén vártad a robbanást (szerintem a csont reccsenését), és közben a lányodat védted, hogy a te lelki zuhanásod őt ne érintse. Azt hiszem, érdemes lenne feldolgoznod az anyai áldozat kérdéskörét is.

 „Csak a bokából kiindulva sikerülhet felugrani az istenek síkjára. A ballépések azonban megbosszulják magukat. Ha kificamítjuk a lábunkat, akkor megütjük magunkat, a törésnél betörünk. (…) A baleset eredményei mutatják, hogy mit kell az embernek mindebből megtanulnia: be kell vallania magának, hogy tévedett, és hibás elképzelései vannak, hogy túl durván landol az ugrásai után, és magasröptű szárnyalásai végén összezúzza őt a realitás. Gondolati világa és a valóság közötti kontaktus nem harmonikus, és veszélyes utak felé fut. (…) A szerzett sérülések nyugalomra kényszerítik és ledöntik a lábáról. Kímélni kell a testét, és ebben a külső nyugalomban inkább a belső mozgékonyságra és a szellemi ugrásokra kell átállnia.

Kérdések

Milyen szerepet játszik az ugrásszerűség az életemben?

Figyelmen kívül hagyom-e azt az igényemet, hogy pihennem kell, miközben a helyemet próbálom kivívni?

Milyen tévedésben élek, miben fogok mellé? Minek kellene eltörnie az életemben?

Milyen területeken hajlok a fizikaiban való félrelépésre ahelyett, hogy az új utakat szellemi szempontból próbálnám ki?”*

 

Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség

 

A fájdalom segít emlékezni arra, hogy van könnyebb módja is a tudatváltásnak: ha te magad emelkedsz fel, és nem a lentről leszálló segítségre szeretnél támaszkodni.

 

Kitti

Írnod kell egy új álomszótárat, kedves Ara! Ne feledd ki a helikoptert belőle és van még ötletem, hogy még mi mindent! :)
A helikopter könnyen és helyből mozgó, igen hangos gép, nem hiszem, hogy azonos lenne a repülővel. Mindig heveny okból működik, általában munkagép, a szó szoros értelmében, hiszen vagy permetez, vagy olt, vagy életet ment, esetleg felderít és nyomon követ bizonyos dolgokat. A repülő utasokat szállít egyik helyről a másikra. Az üzemanyag és a vér párhuzama nekem annyira nem világos, hiszen a vér nem robban, bár kétségtelenül tekinthető a motor égéséhez szükséges életanyagnak, vérnek. De ez igazán nagyon távoli analógia.
Az álomban vártunk valakit. Akit vártunk, nem jött. A helikopter igen és a gyerek a tetőn nem is tudom milyen nemű volt, azt sejtem nem fiú. Nem volt olyan érzésem, hogy kisfiú lett volna. Egyértelmű, hogy meghalt a helikopterben, hiszen a gép megsérült, ha folyt az üzemanyaga. És az is nyilvánvaló, hogy felrobbant, csak addigra én már nem aludtam tovább a történetet. A rongyok is átáztak, nyilván leégett az egész szérű, a gép és minden megsemmisült... Ez az álom. A jelentés pedig a veszteség tudata mellett mindenképpen az, hogy "nem éltem át" a megsemmisülés félelmetes égésének élményét.
Nem mellesleg nagyon tetszik a fejtegetésed individuális fejezete, az idézeteken kívüli, tartalommal megtöltött gondolatok, amiken igenis érdemes elgondolkodni! Köszönöm a fáradságod, az időd és a munkád!

 

Ara

Az értelmezésbeli különbség abból adódik, hogy én függőlegesen látom az analógiákat, te pedig vízszintesen. Egyik sem valósabb vagy igazabb a másiknál: a maga szemszögéből mindegyik valós és igaz. De azt látom, hogy benned maradt egy kielégületlenségérzet, nem érzed teljesnek az elemzést. Persze nem kell elfogadnod, hiszen a te perspektívádból a te igazságod származik, az enyémből meg az enyém, és te álmodtad az álmot, hozzád tartozik, a te képi világodhoz. Amit én mutatok, az egy más látószög, más következtetés, más összefüggésrendszer.

Hogy a tetőn álló gyereket kisfiúnak gondoltam, ez biztosan az én falusi berögződéseimnek köszönhető. Azt írtad: gyerek. Falun a lány csak lány, de a gyerek: fiú. Elég régóta élek Felnémeten ahhoz, hogy ezt természetesnek találjam. :)

A benzin nem egyszerűen üzemanyag, hanem a gép működésének energiahordozója. Éppúgy, mint a mi vérünk. Ha kifolyik a gépből, nem működőképes, ha kifolyik a vérünk, mi sem működünk tovább. Itt még hozzátartozik a képhez, hogy vártad a robbanást, de az elmaradt - talán még nagyobb balesetre lehetett volna számítani, mint amit bekövetkezett a valóságban?

A felébredés után továbbfűzött álomtörténet nem tartozik az álomhoz. Ilyenkor már nem tudjuk kizárni az elménket és a fantáziánkat. Tudjuk, hogy az álomban nem kötelezőek az elvárt következmények, nem működnek a fizikai világ korlátai, tehát hogy felrobbant-e a helikopter vagy nem, hogy meghalt-e a gyerek benne, vagy nem, pontosan azért nem tudható, mivel ha továbbálmodtad volna, végtelen számú folytatás lett volna lehetséges.

Az én rendszeremben nincs különösebb jelentősége annak, hogy helikopter vagy repülő, vagy madár vagy szitakötő, itt a függőleges analógia szerint a helikopter a levegőelemmel és a zuhanással van kapcsolatban: annyira katasztrofálisan lerántásnak, szárnyszegésnek éled meg a munkádat, hogy eltöri a képességedet az ugrásra és a szárnyalásra. Gondolom, nem vigasztal, de tegnap óta én is hasonló helyzetben vagyok, és hasonló okból, csak nekem nem a bokám, hanem a térdem, és nem tört el, csak megrándult. Amiatt, hogy más a sérült terület, más a feldolgozandó feladatom is. De az alapvető ok, a hivatalos munka elől menekülés (amit az elvárások miatt lenyomunk a "nem veszem tudomásul a belső vágyaimat, mert muszáj dolgoznom, hogy pénzt keressek" szintjére), viszont annyira erős volt, hogy fel kellett hívnia magára a figyelmet, és így a fizikai test sérülését használta fel arra, hogy végre tudatosan foglalkozzunk vele.

 

Kitti

Tudod, az elemzésed igazságtartalma számomra valós és elfogadott. Legalább is, a nagy része. Mert valóban igaz, hogy a munka végzése és monotóniája szinte már maga alá gyűrt. Nem, hogy szárnyalni, de gondolkodni sem maradt időm mellette, hiszen a szabadidőmmel is rendelkezett a munkaköröm, hetente két-három alkalommal. Valóban igaz, hogy ilyenkor a munka már nem felszabadít, hanem elnyom. Nem beszélve arról, hogy a vágyak egészen más irányú vektorral bírnak. A fizikai, lelki és pszichés kimerültség következménye vagy betegség, vagy baleset.
Nem fűztem tovább az álmot, csupán a bennem hagyott érzésről beszéltem...
Természetesen akkora visszarántás ez a baleset, hogy még nem is tértem egészen magamhoz tőle. Gondolom, te is így vagy most a térded miatt. Sajnálom nagyon, hogy ez történt veled. Valószínűleg hamar felépülsz, bizonyára előbb, mint én, kívánom, hogy így legyen!
Gondolataimban újra és újra megjelennek az instrukcióid, bizonyára ki fog törni a mélyből a végső felismerés és elhatározás is. Köszönöm a szavaidat, fájdalommentes jobbulást kívánok neked!

 

Kép: KeDo

 

0
0
0
s2sdefault
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.

 

Webshop kosár

A kosár üres

Bejelentkezés

Hírlevél

A hírlevélre feliratkozók havonta változó kedvezményeket kaphatnak a könyvek és a programok árából.

Ha fel szeretnél iratkozni a hírlevelemre, küldj egy "Hírlevél" tárgyú üzenetet itt:

 Üzenetküldés

Facebook

Statisztika

Mai nap204
Tegnap242
Összesen664916
Indult 2013.07.01. CoalaWeb