Judit 10. 08. 25.

10. 08. 25.-én történt - közreadtuk: 2011. 03.07.

Judit
kérdésem: megtennéd, hogy ha van egy kis időd, rám néznél, mutat e valaki valamit, hogy most hol vagyok, minek a küszöbén, mert benne vagyok azt hiszem a 22-es csapdájában ezzel a "nem látok, nem akarok tudni, nem akarok emlékezni" dologgal és az ebből fakadó lezárásommal az emlékeimtől, ami így nem tud kinyílni, úgy viszont nem tudom feldolgozni... kissé röhejes vagyok most magam számára, hogy így bezártam, lezártam magam, miközben az emlékezés és emlékeztetés az egyik fő motívumom.

Amit érzek, amiért le vagyok zárva az emlékezéstől, az az, hogy nagyon csúnyán lett kihasználva valószínűleg ez a képességem, ezért sem bízom semmilyen entitásban, ezért nem nagyon engedek senkit a közelembe, mert ezt a képességemet kihasználták kedves férfienergiák. Persze ez csak megérzés, tehát erre sem emlékszem a fentiekből kifolyólag konkrétan.

álom:
hét végén volt...
a gyerekkori lakásunkban játszódik (mikor épp lakásban vagyunk), de ott a férjem és a fiam is...
egyszer csak jön valami félelmetes nagy viharszerű, de én nem félek, mert már vártam, és tudom, hogy mi ez, mert nem sima vihar, hanem a változásnak egy nagyon erősen megnyilvánuló része, tünete, ami egyben eléggé vízválasztó is... Ezt csak úgy tudom, és végtelenül higgadt vagyok. A fiam velem van, ez természetes, ott van a hátam mögött. Szólok a férjemnek, hogy jöjjön, itt az idő, most már döntenie kell, és amúgy meg segítsen felkészülni a viharra, de nem akar jönni és bezárkózik a belső szobába, aminek van egy lefüggönyözött ablaka, azon nézek be rá, nehezen látom. Azt mondja, hogy inkább bulizik egyet, esze ágában sincs ezzel az egésszel foglalkozni, látszólag egyáltalán nem veszi komolyan, mondhatni leszarja. Egy surda sapka van a fején, napszemüveg, és azt hiszem sör a kezében, vagy bor, minden esetre pia, és ő táncol, bulizik, úgy csinál mintha piszok jó kedve lenne, de nem természetes....
Aztán változik a kép, de ugyan abban a házban vagyok, és az udvaron egy nagyon fura, dagadt, kicsi, alacsony, púpos nő olyan fél oldalazva, sántikálva, nagyon nyomorékul közeledik az ajtó felé, és meglátom, hogy a karjában egy kisgyerek van, azt átveszem tőle, hogy adja ide, én tudok neki segíteni.... elkezdem energiázni az ölemben, és ringatom nagyon finoman, anyaian, eszméletlen mély érzésből fakadó szeretettel, miközben a nő egyfolytában beszólogat, hogy azt ne csináljam, mert azt nem szereti a gyerek, meg azt se..., meg ez így nem fog tetszeni neki, meg az úgy sem használ... és hasonlók, miközben én csak folyamatosan ringatom, és érzem azt az igazi nagyon erős anyai szeretetet és ömlik az energia, ami teljesen átölel minket, és már együtt ülünk ennek az anyai energiának az ölében, mintha Istenanyám ringatna minket együtt... csodás érzés, már teljesen beleolvadnék, eggyé válnék az egésszel, mikor a kisfiam valóságosan a hátamba ver a két kezével és a két lábával meg belém rúg, erre ébredek fel, és csak nézek, hogy ez meg mi volt:)

 

Ara:  fhu, nem semmi az álom

van valami, amit nem értesz benne?

 Judit: nem tudom, azt hiszem értem, vagyis érzem inkább... nem?

  bár ez a nyanya az nem világos, hogy miért csinálja

Ara: ő a tömegtudat

 Judit: tényleg?

 Ara: azt hiszem most így elsőre

 Judit: na ez jó, ez nem jött belőle, valami személyeset vagy aspektust kerestem

Ara: engem inkább az zavar, miért ütött a fiad a hátadba

  a férjed az egyértelmű benne

 Judit: ez már valóságos volt, így ébredtem fel, és ezért emlékszem az egészre, különben lehet, hogy ködbe vész az álom...

Ara: ja értem, ő ébresztett fel így

  mert egy ágyban alszotok?

 Judit: ühüm, ez olyan megrándulás volt nála, mint mikor félrelépünk álmunkban és kapálózunk,

 Ara: aha, akkor jelzést kapott, hogy ébresszen fel, mert fontos

 Judit: szerintem is:)

na, a férj részre meg az van bennem, hogy elengedtem teljesen belül őt,

Ara: ő meg inkább a maga buliját éli

 Judit: iker nem iker, akármi, belül nincs tovább reménykedés, ámítás

 Ara: lefüggönyözött ablakon keresztül nézed, és nem jól látod

 Judit: ööö, ezt most mire mondod?

Ara: ez az elzárkózás

  ő elzárkózik tőled még mindig

  és inkább csak magában bulizik

 Judit: jah, persze, nagyon be van zárva, eszméletlenül

  vagyis úgy csinál, mintha az neki jó lenne, de csak menekülés, hogy ne nézze, ne lássa az életet a valóságot

Ara: igen

 Judit: szemüveg is ugye, ami tök sötét volt

 Ara: az is azt jelenti

  a pia is

 Judit: sapka, ami lezárja fentről:)

 Ara: igggen

 Judit: na ezt kiveséztük:)

Ara: közben szóltam a fiúknak (az angyalaimnak), hogy küldjenek egy képet rólad

  majd szólok, ha jön

 Judit: okés:

 Ara: van ám egy új angyalom

 Judit: nocsak?

 Ara: még nem tudom a nevét

  hatalmas energia

  külsőre nagyon hasonlít Achentielhez, ugyanaz a fekete haj, nevetős szem

Judit: és mit csinál, csináltok együtt?

 Ara: de valahogy keményebb

  most még csak ismerkedünk

  most itt van

  meg hétvégén is itt volt, amikor N-nel dolgoztunk

Judit: nem N-é?

 Ara: nem

  hozzám jött, de még nem teljesen tudom, miért

Judit: bocs, most figyelek, figyelem az érzéseimet, érzeteimet, mert egyből éreztem...

na mindegy, fogalmam sincs, csak nagyon bizsergette a gerincem,:)

 Ara: egyelőre egy hidat látok közöttünk

  hatalmas víztömeg, lehet, hogy tenger

és olyan középkori, kőből épült, sok lyukú híd megy rajta keresztül

  kilométereken keresztül

  valaki jön szembe

  fehér ruhás nő, táncol

  gondtalan

Judit: na pont ma olvastam egy kilenc lyuku hidas írást az espavón

 Ara: vazze

  ez több, sok-sok lyukú

 Judit:  gondtalan nőci, na akkor neki már jó ezek szerint, hihi

Ara: nem

  hatalmas villámcsapás jön lefelé

  pont szíven találja

 Judit: bakker

 Ara: elfüstöl az egész nő

 Judit: mi van?

  tiszta horror

 Ara: várjál

kis finom fekete pernyék szállingóznak lefelé, ami maradt a testéből

  leülnek a földre

sok kis fehér pillangó kel ki belőlük

  elkezdenek röpködni a füstoszlop körül, ami még száll fölfelé a nő helyén

körbe-körbe

 Judit: tyűűű, azért ez remélem nem nekem szól, hogy pont velem osztod meg:)

 Ara: rólad kértem képet

  és erős az érzésem, hogy a nő te vagy

de még nincs vége, várj

 Judit: na ja, persze, és akkor most elégek, és sok kis izévé válok, azt annyi, basszus, inkább ne küldjenek képet, hallod, hihi

 Ara: ej, ej, megfutamodsz?

 Judit: nem:)

Ara: nem hát

 Judit: viccelek, tudod a humor megnyit, meg átsegít egy csomó elmés hülyeségen, legalább is engem

 Ara: na most ahogy a pillangók röpködik körbe a füstoszlop maradványait

valahogy egy olyan aranyszínű fátyolszerű kelme tekeredik körbe

 Judit: és csodás fénylénnyé alakul:)

 Ara: olyan, mint egy báb

  egy lepkebáb

mozdulatlan és kemény

  de nagyon szép óarany színű

  szétrobban az egész

  és egy hófehér galamb száll fel belőle

  diadalmas, gyönyörű

Judit: az óarany oszlopot láttam mielőtt leírtad volna, arra írtam a fénylényt...

 Ara: igen, sugárzik

  de bent volt, és szét kellett robbantania a bábot

  hú de szép ez

viszont villámcsapással kezdődik

  szívbe

 Judit: nahát, ezek szerint hányszor kell még megszületni, basszus...

 Ara: hja

  szóval ezt fontosnak látom, hogy a szívedbe jön egy villám

  amitől átalakulsz

Judit: hát ha már a vihar is jelezve volt, akkor ott villám is lesz rendesen, meg tényleg elszakadás is, ami becsap azért a szívbe, akárhogy is nézzük, nem?

 Ara: asszem vége

  igen, bizony

  de úgy látszik, ez jön most

Judit: szép kilátások

 Ara: erre van szükséged

  hogyne

 Judit: jah, persze a mesének mindig jó a vége, de miért kell ez a sok villámlós, szétégős dráma bele, he?

Ara: mert te imádod a drámát :D

  és úgyis megcsinálod magadnak

  nekem is ezt mondta Adamus :D

  és hű de igaza volt

Judit: nálam már nem szokott dráma lenni, látod az álomban is végtelen higgadt és nyugodt voltam, tudatos

  semmi dráma nem volt benne, de tényleg, és nem is fájt, csak tudomásul vettem, elfogadtam... ennyi

Ara: viszont én érzek egy olyat nálad, hogy a szívcsakrád - majdnem azt mondtam, hogy nincs nyitva, de nem igaz

  de valami van ott, ami nincs rendben

 Judit: igen, hát ezért kértelek, ez az én 22-es csapdám

Ara: van valami fal ott azért

  és úgy látszik, ahhoz nincs kulcs vagy ilyesmi, villámcsapás kell hozzá, hogy lerombolódjon

 Judit: ahol elvesztettem a bizalmat a férfiakban, és ezért le van zárva az emlékezet, ez a bizalmatlanság ott van, akkor hogy is szépítem

Ara: hát pedig bizalom nélkül nem fog megnyílni a szíved

 Judit: igen, de ez egy nagyon durva dolog lehet Ara

 Ara: ezért kell hozzá a villám ereje

Judit: konkrétan olyat érzek, hogy nem jó dologra használták ki nagyon a képességemet, azt hogy beleláttam a múltba-jelenbe-jövőbe, bárkiébe, és ez által manipuláltak másokat, engem felhasználva, valami ilyesmi

én meg szerelemből engedtem, vagyis nem is fogtam fel szerintem, na..

 Ara: én nem tudom, ezt valahogy olyan csűrés-csavarásnak érzem

  mi az hogy kihasználni?

egyáltalán ez a fogalom nem igaz

Judit: azért mert olyanba ájultam bele, adtam oda magam, vesztem bele teljesen, amik által nem jó dolgokra használták ezt az információt, ami átjött rajtam másokról...

 Ara: na de hát nincs jó meg rossz

Judit: hát bakker, akkor emlékezz arra a világra akiknek ártottál, milyen érzésed volt tőle...

  mondogathatjuk, hogy nincs jó és rossz, de ha valami olyat teszünk, ami másoknak nem kóser az visszahat, és nagyon szar érzés attól még...

Ara: nem szar és nem rossz, csak fáj

  és csudálkozz: élveztem

  azt, hogy nekem fáj

  noooormális az ilyen???

Judit: nekem más a storym, én a szerelemet élveztem, és teljesen elvakított, és belevesztem, és letojtam, sőt nem is tudtam, mi történik közben, az által

 Ara: akkor meg nem egyszerűen kihasználásról volt szó, hanem hogy hazudtak neked

 Judit: jah, hát imádjuk a szenvedést, azt tuti... mert az olyan bizsergető érzés tud lenni, főleg a sírás, ajj

 Ara: hja :D

Judit: igen, átverés,

na ezért zártam én le a látást, meg az emlékezést, és ezért nem engedek be semmiféle pasi-entitást magamba, nekem nem kutakodnak bennem többet, mondtam én:)

 Ara: és mi lenne, ha egyszer mégis megpróbálnád?

  csak úgy próbából?

  Chimeon ott áll melletted, és erre vár

és bármikor mondhatod neki, hogy hess

 Judit: hát ezt tettem Chimeonnal, vele barátkozgatom, és azt hiszem ezért kellett N, hogy lássam, tudjam, mennyire tudok már határozott lenni, meddig engedek és kinek, és mit

 Ara: lehet

ilyen instrukciót adtam N-nek, hogy bármikor mondhatja: ez az én testem, senkinek semmi köze hozzá

  te is megpróbálhatnád, hogy beengeded, úgy, hogy tudatosítod: bármikor le tudom állítani

Judit: hát 2x beengedtem, azt hiszem, de akkor meg csak éreztem és annyi:)

 Ara: ez már valami, de próbáld meg megismerni is

ez lenne a lényeg

 Judit: amúgy meg mikor dolgozom, akkor szokott néha beugrani, és akkor hagyom, hogy együtt dolgozzunk, és akkor jönnek ötletek, amin néha meglepődöm, honnan van:)

 Ara: ez teljesen normális szerintem, működik a jobb félteke

 Judit: na hát így vagyok vele

Ara: tudom már

 Judit: de így vagyok ám másokkal is szerintem

  tuti, hogy vannak maya segítőim is a munkámban, ezt is érzem egy csomószór,

 Ara: amikor beengeded, akkor is idegennek tekinted, különállónak

  próbáld meg az egységet megélni vele

Judit: ööö, azt hogy? ezt nem tudom, erre nem vagyok tudatos,

 Ara: ezt tudja a szív csinálni

Judit: amikor dolgozom, akkor tök jobb agyféltekében vagyok, akkor én megszűnök kb, mintha nem is lennék,

 Ara: ez nem teljesen olyan

  ez olyan, hogy ketten egyek vagytok

  mert annyira szeretitek egymást

engem ezek az angyalok tanítottak meg szeretni

  megengedtem nekik, hogy szeressenek, és olyan könnyű volt viszontszeretni őket

  ez valahogy más, mint a szerelem, de mégis olyan

Judit: na, nekem a szeretet az energia, amiben vagyok, ami átmegy rajtam, ami mint ahogy a nagyboldog Asszony energia, ahogy ringatott, és én beleolvadtam, nekem az a szeretet, ezt meg mindig tapasztalom miközben dolgozom, hisz benne vagyok, bevallom önző módon magam miatt csinálom:)

Ara: na, hát ilyen ez

  és ezt bárki felé fordíthatod

  és akkor őt is belefoglalod, átöleled vele

 Judit: hát de hát fordítom is, persze csak látható, halandók felé:)

 Ara: na próbáld ki Chimeonnal

ő sem veszélyesebb, mint mondjuk N. vagy én

 Judit: szóval entitásékkal még nem vagyok mindig olyan nexusba, mivel nem érzékelem rendesen, és annyi rosszat meséltek mások, hogy úgy csinált mintha az lenne, meg ilyesmi, szóval átverés volt,

Ara: de ezt te tudni fogod

  ha a legkisebb ellenérzésed van, leállíthatod

  bármikor

és akkor is mi van, ha valaki más jön?

  megismerkedsz vele

  még ha úgy is tesz, "mintha ez meg az" volna

 Judit: jah, na látod ez a bizalmatlanság téma

mikor Erichez mentem a szemináriumra, előtte megjelent az ágyamnál éjjel, és jól megnéztük egymást

 Ara: Eric?

 Judit: de nem csak ő, hanem É. is megjelent, és ott ült olyan eszméletlen bizalmatlanul, hogy szinte féltem tőle, és egy szót sem szólt, csak méregetett

jah, a Kapcsolatteremtő Eric Pearl

 Ara: a bizalmatlanságtól féltél

  érzed ezt?

 Judit: tessék?

 Ara: a saját bizalmatlanságodtól is félsz

nem É-től féltél, hanem a bizalmatlanságától

  a bizalmatlanság félelemkeltő

  ezért zárja le a szívet

 Judit: és a nyanya is bizalmatlan volt az álomban, azért

 Ara: igen

 ezért zárja le a szívedet a saját bizalmatlanságod, mert egyenlő a félelemmel

Judit: nahát, akkor már csak azt nem tudom, hogy oldjam ezt fel...

 Ara: bizalommal

 Judit: :)))))

 Ara: há nem? De! :D

Judit: hm, most elvonulok egy kicsit majd magamba, mert elvileg ezt egy jó kis kapcsolatteremtő cuccossal itt ezekben a kegyelem energiákban azért végre fel lehetne oldani, ha engedném végre

 Ara: így van

  engedd be Chimeont, már nagyon régen szeretné

és szeresd őt

  ő nagyon szeret téged

 Judit: szerinted ki ő nekem?

 Ara: nem tudom pontosan

  de mindenképpen rokon

közeli

Judit: hm, jól van, végül is ez a következő jelenet ezek szerint

 Ara: jön a villám :D

Judit: na, bakker, ne ijesztgess, mert meghátrálok

 Ara: nem fogsz te

 Judit: nem hiszem el, 4 szer futottam neki az ijesztget szónak, ááááá

 Ara: irtó klassz érzés megengedni azt, hogy megtörténjen valami

én megengedném annak a villámnak, hogy porrá égessen

 Judit: az már igaz, mikor odarugdostak, hogy ugorgyak bele a kristályba, és nem akartam, csak sírtam, féltem, meg ott is nem hittem el, hogy nekem szólnak, nekem kell menni, és mindenki csak erre várt és várt egy csomó ideig

és csak vettem egy levegőt, és elengedtem a dolgot, és már benne is voltam, és történt...

 Ara: és amikor végre elhatároztad magad, akkor meg milyen csodálatos dolog történt

 Judit: hááát, ja, de azért egyből egy konyak jutott eszembe, hogy most azt kéne, mert ez nagyon erős volt...:)

 Ara: :D

Judit: jól van, köszi Ara, azt hiszem most mennem kell...

 Ara: szeretlek :)

 Judit: én is:)

ezt basszus annyira nem értik meg mások, ez teljesen más kapcsolat, ez eszméletlen mély, és minden emberin túli, nem?

 Ara: igen

 Judit: na látod veled, ősbizalom a javából!!!!

 Ara: igen, és semmiben sem különbözik az angyalok iránti bizalomtól

Judit: na ez itt a végszó azt hiszem, a kör bezárult:)

 

Ara

Futkosik a hideg a hátamon, de jólesően. Mit ír a maja naptár, most olvasom:
Cauac jelképezi a vihart, a tisztító esőkkel terhes viharfelhőt, és a villámot, mely belecsap minden hamis struktúrába. Cauac a test templomának megtisztulása, és a fénytest lángra lobbantása.
...ésígytovább..... :))))

 

Judit

basszus, ez döbbenet...!!!!
mondjuk minden napra tényleg az van nálam amit írnak, na de most is, hát komolyan, áááá!!!
csak csapkodjon az a villám, és égesse szét  a bizalmatlanság-félelem hamis struktúráját, nagyon is megengedem:))))

 

Hat hónap múlva:

Judit, 2011. március 4.

A villámcsapásra a beszélgetésünk után pár hét múlva fény derült. Valóban becsapott, hihetetlen váratlan és nagyon felkavaró, mindent átégető és átrendező formában. Az őszi napfordulón Dobogókőn összetalálkozott a szívcsakránk az Ikerlángommal, a másik felemmel. Olyan erősen kapcsolódott egybe a két szív, hogy majd belehaltunk, szétégetett mindkettőnket teljesen. Ez a nagyon erős energetikai kapcsolódás és az emberi részünkön túl létező összetartozásunk felismerése az addigi életem minden egyes elemét bontotta le hihetetlen gyorsasággal és rendezte át az egész világomat. 24 éves házasságom téves alapokon nyugvó struktúrái omlottak le, és szakadtak le rólam és bírtam kijönni belőle, hogy végre a valódi magamat éljem meg most már a valódi másik felemmel, a lélekpárommal.

Valóban porrá égtem, meghaltam, belehaltam, minden még megmaradt kisemberi hitrendszerem, minden bizalmatlanságom, félelmem, függőségem, miután hevesen megmutatta magát, a szívkapcsolódásunk mindent felülíró energiájában porrá hamvadt és csak a teljes elfogadás, a valódi szeretet maradt, amit azóta is élek, élünk.

Szóval Arának az angyalai gyönyörű képben mutatták meg, vetítették előre, mi is fog velem történni. Ahhoz képest, mennyire féltem az újabb haláltól, az újabb megsemmisüléstől, eddigi életem legnagyobb ajándékát és legszebb halálát élhettem át. Mindenkinek kívánom, hogy ilyen csodásan legyen képes elengedni mindent az életében ami már nem szolgálja, ami már nem őt fejezi ki, ami már méltatlan hozzá. Mindannyian megérdemeljük a félelmektől, függőségektől, megszokásoktól mentes valódi lélekszintű párkapcsolatot, ha készen állunk rá, meg is fog érkezni.

 

 

0
0
0
s2sdefault
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.
Powered by Komento