‹Magdi› Ara, olyat is tucc, hogy ráhangolócc valakire, aki engedélyezi, és "jósolsz"?
‹Ara› még nem próbáltam
‹Ara› de biztos tudok
‹Magdi› ill. potenciálokat veszel észre?
‹Ara› nem tudom Magdi, nem a jóslás a lényeg, inkább a helyzet-meghatározás
‹Magdi› akkor, most engedélyezem neked, hogy hangolódj rám, amikor neked megfelelő, szeretném tudni, mit láttál
‹Ara› ahonnan valamerre el lehet indulni
‹Ara› az biztos hogy megy nekem
‹Magdi› ok?, és írjad meg nekem
‹Ara› jó, pill
‹Ara› szoktál csinálni burás gyakorlatot?
‹Magdi› nem szoktam
‹Ara› akkor sem csináltál, amikor éppen az volt soron a leckékben?
‹Ara› egyszer se?
‹Magdi› de, akkor csináltam
‹Ara› akkor hívj be a burád alá

‹Magdi› ok
‹Magdi› behívtalak
‹Ara› oké Magdi, láttam valamit
‹Ara› de még most nem mondanám el, csak villanások, érzetek voltak
‹Magdi› mikor mondod?
‹Ara› este még egyszer rád hangolódok és megpróbálom konkretizálni, jó?
‹Magdi› oké

Szia Magdi, úgy gondolom, megírom neked, mit láttam, aztán majd te eldöntöd, akarod-e ezt egy mindenki által olvasható felületen látni. Szoktam spontánul is imaginálni magamnak sorsszerű képeket, ezek hasonlóan működnek, mint az álom: képek, hangok, érzések sorozata, amit aztán ugyanúgy meg lehet magyarázni, mint egy álmot. A szimbólumok az én személyiségemhez kapcsolódnak, mivel én láttam, ezért lehet, hogy számodra nem ugyanazt jelentik, és ha valami esetleg nem világos, vagy félreérthető, akkor azt külön megbeszélhetjük. Lehet, hogy helyenként elég kellemetlennek fog tűnni neked, de én nem irányítottam semmit, csak belementem egy helyzetbe, és leírom neked azt, amit láttam, amit éreztem, és a hozzá fűzött magyarázatomat. Úgy érzem, hogy mindkettőnknek jobb, ha nem fényezem, nem cizellálgatom agyon, hanem úgy mutatom meg neked, ahogy én láttam.

Tehát a dolog akkor kezdett működni, amikor behívtál a burád alá. Vagyis kellett egy engedély tőled, egy olyanféle, amit én is, te is tudtunk kötni valami közös élményhez (a burához), amit mindketten ismertünk. Addig mintha ködben, sötétben jártam volna. A két bura (a tiéd és az enyém) találkozásánál áthatoltam az egymáshoz érintkező két falon. Sötétben találtam magam, fekete, ragadós sárban, fekete, szinte rongyos épületdarabok álltak a sötétségben. Azonnal ott termett egy nálam jóval magasabb, fekete medve, óriási tépőfogakkal, nyitott, piros szájjal, és rám üvöltött, meg is akart harapni. Tudtam, hogy ez téged véd, az integritásodat, a sérthetetlenségedet. Mondtam neki: nyugi, Magdi hívott, nem csinálok semmi rosszat, csak nézelődöm. Ekkor jöttél te, nagyon vidáman, és te is rászóltál a medvédre. Erre visszakozott, de láttam rajta, hogy készültségben van, figyel engem. Ez volt délután - este még egy óriási fekete párduc is őrzött téged. Ez azt jelentheti, hogy nagy erőkkel őrzöd a személyiségedet a behatolástól, még ha te azt is gondolod, hogy nyitott vagy, de van olyan részed, amihez nem engedsz senkinek sem hozzáférni. De szerintem mindenkinek van ilyen.

Hívtál magaddal, nézzek körül. Mindenhol sűrű fekete sár volt, de amerre te mentél, ott csillogó, aranyszínű és színes kavicsokkal volt felszórva az ösvény. Egy kisebb tó felé hívtál, ami körül kis nádas, ápolt kis virágágyások voltak, és nagyon vidám voltál. Majd belefeküdtél a tóparton a sekély vízbe, és láthatóan nagyon jól érezted magad. Fehér galambok szálltak le a testedre, nagyon örültél nekik, ez számomra is megnyugtató érzés volt.

Ennyi volt délután, este még egyszer megpróbáltam kapcsolatot teremteni veled, és mint említettem, ekkor a fekete vérmedve kiegészült még egy őrző-védő párduccal. Beljebb mentem, és te a tóparton ültél egy kövön, és az arcodat a kezedbe temetve nagyon sírtál. Leültem melléd, megsimogattam a vállad, és ekkor felém fordultál, és a vállamon sírtál tovább. Kérdeztem, mi a baj, de nem értettem, mit válaszoltál. Mondtam, hogy mutass valamit, mi lesz ebből a helyzetből, mi várható. Ekkor nagyon magas virágszállá változtál, először csak a hajlékony, erős szárat láttam, aztán ahogy felnéztem a fejem fölé, megláttam, hogy egy gyönyörű fekete tulipán ring a száron. Bársonyos, élő, friss szirmai voltak, a fény fehéren csillant meg rajta, szinte szikrázott, és ahol a fénysugár rásütött, ott a fényszikrák fehér gyöngyökké váltak és leperegtek a tenyerembe.

Amit én erről gondolok, magyarázatként: van egy csillogó-villogó, kellemes kis világod, amiről úgy érzed, hogy teljes, hiszen nagyon jól érzed magad benne. De ez csak a felszín, hiszen a csillogó, keskeny, kavicsos út csak illúzió, mert valójában óriási tömegű fekete sarat takar - ami egyébként kitűnő termőföld lehetne, ha megfelelően hasznosítanád. A galambok lehetnek a te éteri segítőid, de túlságosan nem befolyásolják az életedet, csak örömet szereznek és megnyugtatnak - végül is ez is nagyon szükséges és fontos dolog. Amikor másodszor bementem, és az előbbi vidámság helyett látványos hangulatváltozáson estél át, valamiféle felismerésre juthattál, egy másféle nézőpontból láthattál rá az életedre, és ez a felismerés nagyon fájdalmas és elkeserítő lehetett számodra.

Nem tudom, a tulipán mit jelent neked - nekem a tavasz egyik legkedvesebb szimbólumát, a legtavaszibb, legüdébb virágot, nagyon szeretem. Hatalmas, erős és friss virág lett belőled. A virág gyökerei a földbe nyúlnak, onnan kapják a tápanyagot, a feje az égbe néz, szellő cirógatja. A szirmok fekete színe jelentheti azt is, hogy már az összes színt kivettük a fehérből, tehát nem kell már tovább részletezni, új életeket megélni, de azt is, hogy a fizikai világban leföldelve kell megjeleníteni magad. Fehér fény csillant a szirmokon: öröm, felülről jött segítség, és ez gyöngyökké válik, vagyis a könnyekből, fájdalomból megszilárdult értékké.

De ettől még nem vált termőfölddé a sár, és még a szakadozott romok is körülvettek téged. Úgy érzem, van még dolgod, hogy az illúziók alá, mögé nézve felfedezd, mi van még az életedben, amit ki kéne takarítani, termővé kellene tenni, netán integrálni kellene, vagy újat építeni helyette.

‹Magdi› hát, így elsőre, nagyon érdekes
‹Ara› jól van, emészd meg
‹Magdi› hogy vannak őrző védőim, az biztos, mindenkinek vannak, ezt Kuthumitól tudom
‹Ara› jó agresszívek méghozzá
‹Magdi› a párducnak különösen örülök, a medvének talán nem kellene olyan ijesztőnek lenni
‹Ara› mind a kettő nagyon ijesztő volt
‹Magdi› de, ő is tudja a dolgát, ebbe nem avatkozom bele
‹Ara› pedig a te részed
‹Ara› ne különítsd el magadtól, mert te teremtetted
‹Magdi› biztos vagyok benne, hogy ez egy állomás nálam, egy olyan élethelyzet, amiből tanulni fogok
‹Ara› persze
‹Ara› de nem muszáj elfogadni
‹Ara› ez az én látomásom
‹Magdi› hagyom, majd változom, úgyis jön a megérzés
‹Magdi› mikor jön el az ideje
‹Ara› azért tehetsz is érte
‹Magdi› persze
‹Magdi› úgy értem a körülöttem lévő sarat, hogy az a körülvett világ, ami éppen most zajlik
‹Ara› nincs körülvett világ, csak te vagy
‹Magdi› hát...ha nézzük ezt a sok korrupciót meg válságot, azt hiszem ezt a tömegtudat hozta létre, amiből kiszálltam
‹Magdi› nem erősítem, de létezik, azt gondolom, hogy a globális, nagy képet is láttad
‹Ara› lehet
‹Magdi› tudom, hogy kiaknázhatnék dolgokat, otthagyhatnám simán a munkahelyemet pl, de, nem szívesen tenném ezt egyelőre
‹Ara› azért figyeld, milyen lehetőség adódik
‹Magdi› de, nagyon kösziii, elolvasom még párszor
‹Ara› jó
‹Magdi› kb másfél éve pont úgy alakulnak a dolgok a mhelyemen, ahogy én szeretném, miért hagynám akkor ott?
‹Ara› akkor tényleg nem érdemes
‹Ara› mi lehetne más ezen kívül, van ötleted?
‹Magdi› ez is egy folyamat, ízlelgetem a dolgot, isván kifejezésével élve
‹Magdi› nem tudom
‹Magdi› ezek voltak az első reakcióim, komolyan veszem, amit írtál, és ha más értelmezést nyer, akkor azt is megírom
‹Magdi› tök jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó, van párducom
‹Ara› jó, gondolj bele egy kicsit, mert van benne több réteg
Magdi› biztosan, de nem vagyok annyira jártas ebben
‹Magdi› ezért, hagyom, mit kapok még Magamtól a megértéséhez
‹Ara› oksi
‹Ara› esetleg ha valamiről később úgy érzed, nem világos, megbeszélhetjük
‹Magdi› tudod mit nem értek?
‹Ara› mit?
‹Magdi› én mindig nyíltan beszélek magamról, kendőzés nélkül elmondom magamról a dolgokat...akkor miért van az, hogy nem vagyok nyitott? hogyan érted ezt?
‹Magdi› vagy hogyan ércsem ezt a nyitottság dolgot?
‹Magdi› mer nemtok róla
‹Ara› úgy, hogy van egy rész benned, amit még magadnak sem nyitsz ki
‹Ara› oda kéne bekukucskálni
‹Ara› mert sok-sok titkot rejteget
‹Magdi› akkor kukucskálok ma este