Bejelentkezés

Hírlevél

Ha fel szeretne iratkozni a hírlevelemre, küldjön egy "Hírlevél" tárgyú üzenetet itt:

 Üzenetküldés

 

 

Facebook

Statisztika

Mai nap282
Tegnap474
Összesen404144
Indult 2013.07.01. CoalaWeb

Hozzászólások

Kedves Márk! Köszönöm, felderítetted a napomat. Van ötletem, hogy miért nem tudtad letenni a könyv...
Pecsét a karodon itt: Cikk
Kedves Ara Rauch! Tegnap kezdtem el olvasni a könyvét és most fejeztem be az első kötetet. Gondolko...
Pecsét a karodon itt: Cikk
Nagyon gyönyörű s felemelő meditáció! Köszönöm!

Önismeret 11. 08. 21.

Önismeretnek előbb egy álmát elemeztem (ITT olvasható, többször is utalunk erre az álomra), majd folytatódott a levelezés.

 

Ara

Az mit jelent, hogy eszedbe jutott egy leendő mestered szava? Hogyhogy leendő?

 

Önismeret

Úgy leendő mesterem,hogy  

1. Van egy ember,akihez már régen is akartam menni reinkarnációs utazásra. Akkoriban nem mertem elmenni hozzá,hogy az utazást megvalósítsuk,mert akkor még azt hittem benne nem bízom eléggé ahhoz,hogy minden bennem rejlő esetlegesen felmerülő titkot kiadjak neki,pedig igazából önmagamtól felfedezésétől féltem,ma már pedig nem vagyok benne biztos,hogy szükségem van arra az információra amit kaphatok  a reinkarnációs utazás által. Talán ha megtenném,csak a születésemig mennék vissza. Több célból.

Felbukkant az életemben egy Jósnő,hogy átadná a tudását,nem gondoltam akkor sem,hogy az a jövőm,de kíváncsi voltam. Ő is megerősítette az én érzéseimet,hogy nekem más az utam,"én máshogyan vagyok érdekes mint a húgom. De ez egy kissé elbizonytalanított és felkerestem ezt az ember a "leendő mesteremet” hogy adjon tanácsot,mert tudtam azt,hogy arra szükségem van,hogy meg tudjam védeni magamat a "szellemektől" a "különböző emberektől",nevezzük negatív energiáknak,és kérdeztem,hogy ki tudná nekem ezt megtanítani,mert a természetgyógyász barátom tanfolyamán szerintem erre nem lesz lehetőség. Erre ő felajánlotta,hogy majd hetente tartunk egy napot,amikor beszélgetünk és meg tud tanítani nekem sok mindent,a védelmet és majd kiválasztani azt a módszert ami által,a nekem legjobban szimpatikus módon ,a legnagyobb segítséget tudom nyújtani az embereknek és amit kiválasztok azt meg is tudja tanítani nekem. 

Bocsánat kissé összevisszára sikerült,ahogyan cikáztak bennem a gondolatok.....

Először is amire én gondoltam,hogy ez az álom egy megerősítés amire "vártam". Van ez a képességem az energiaátadásra,gyógyításra. Gondoltam az elején is,hogy "nem véletlenül van",de voltak nagy kétségeim is vele szemben. Pontosabban avval kapcsolatosan,hogy képes vagyok e mindég a szívemben rejlő végtelen szeretet által,először is elfogadni minden embert a maga valóságában,a maga saját teremtett világával ,együtt is. Nem könnyű látni,érezni,tudni,hogy a másik ember mitől szenved és felfogni azt,hogy ő még nem érett a változásra,neki esetleg pont úgy jó ahogy van,még ha szenved is,ha rossz is,már kezdi látni az okokat,de nem világos a kép egy két fontos részlet hiányzik ahhoz,hogy változásra késszé váljon. És egy ilyen emberen senki külső személy nem tud segíteni,csakis saját maga lenne képes rá. És ezt tiszteletbe kell tartanom,el kell fogadnom. 

Az álmok talán utalások arra,hogy nekem kell kézbe vennem a dolgokat,nem kell gondolkodnom azon,hogy képes vagyok e rá,hinnem kell önmagamban,a megérzéseimben mert azok igaz forrásból származnak,rájuk kell hangolódnom,rájuk hagyatkoznom!  És mióta ezt megállapítottam egyre több jön,így,hogy már próbálok odafigyelni rájuk. 

A másik dolog ami lehetséges szerintem, a mi családunkban szerintem viszonylag nagy a szeretet, egyszer anyukámnak mondta is egy jósnő,hogy nagyon erős szeretet kapocs van köztönk,az édesanyám,a húgom és köztem. Az édesapám tudattalanul,de ébredően, az önmeghaladás állapotában élő csodálatos ember . Az édesanyám,nagyon rá tud hangolódni a másik ember energiáira,minek is nevezzem,egy " energiavámpír" ,de lehet tévedek,az biztos,hogy hihetetlen módom tudja leszívni az energiát amit adok neki,aki. Ez mással is így van,aki meggyógyította őt,: egy természetgyógyásznak elég ha a közelében van,és miközben kezelte az apámat,az anyámat is feltöltötte energiával pedig ő csak bent volt a helyiségben.

 Amit ezáltal mondani akartam,hogy lehet,hogy az anyám csatlakozott rám és evvel nem tudtam mit kezdeni,ugyanis még nem tudom levédeni magamat a negatív energiákkal szemben. Az anyám valóban olyan rosszul volt,hogy halálfélelme volt,nagyon veszélyes dolgot csinált,abbahagyta a depresszió gyógyszereit egy hét alatt amit már sok-sok éve szedet és nem is keveset. 

Csak azért gondolom mindezt,hogy tőlem függetlenül lehetett jelen a haláltól való félelem mert én nem félek a haláltól,most igaz fáj a jobb oldali csípőm,nagy fájdalmaim vannak reggelente de ez is tanít,ki is szedem a fájdalmamat,de visszajön idővel,mert még nem oldottam meg azt amivel kapcsolatos. De egyre jobban vagyok.

Még egy gondolat: Lehet nekem kell meghalnom a régi életem számára,és belevágnom valami egészen újba?És ez az út a gyógyítás. De elsődlegesen is,meg kell halnom önmagamnak,hogy Isteni célomat,feladatomat teljesítsem?! 

Lehet egy másik üzenet is,ez most jutott eszembe,szerintem akkor fog "jól" gyógyítani,ha mindenkihez olyan szeretettel fordulok majd,mint a saját gyermekemhez. A kutyámat is szeretem,az volt az első próba,az álmomban,de az a szeretet nem elég ahhoz,hogy a legjobb lehessek abban amit csak én tudok

Tudatában voltam,amikor felébredtem az álmaim között,hogy kikapcsoltam a telefonomat ezért is nézegettem olyan sokat,vagy /is azért mert érezhettem ,hogy anyu rosszul van. A másik ami erősírheti ezt a gondolatot,hogy nem csupán mint lányát akart felhívni többször is az éjszaka folyamán,hanem mint "gyógyító" akitől a segítséget remélte! De mégis úgy döntött,hogy nem hív,halálfélelme valóban lehetett,említett is hasonlót,hiszen ebben a kiszolgáltatott helyzetben egyedül volt otthon.

Nem mondom,hogy nincs igazság a szavaidban,csak még rá kell jönnöm.  Aggódom édesanyámért,de nem jobban mint más családtagomért,tudom,hogy addig van itt kötünk amíg megoldandó feladata van és amíg képes a változással együtt változni vagyis élni. De ez mindenkire igaz lehet. Tudod sokszor gondoltam rá,hogy hogyan élném túl bármelyik családtagom elvesztését,hiszen bármit tartogat az élet a sors egy megírt része,azt el kell fogadnom,mostanában nagy tisztelettel nézek azokra,akik viszonylag könnyen el tudnak engedni mindent és mindenkit és nem függnek senkitől és semmitől . Ezek az igazán megvalósult lelkek lehetnek. Nagyon tetszik amit a szeretetről írtál. Igen akkor ott jöttem rá,hogy lehet a leendő mesteremnek igaza van és az angyalokat is mi teremtjük,vagyis én vagyok minden-de ez akkor még nem tudatosult bennem ,ott álltam az egyik dologból amiben hittem kilépve,de a másikba még nem tudtam belépni nem éltem meg sajátomnak azt a gondolatot azt,hogy bennem van minden erő és az meg végképp nem tudatosult bennem,hogy ha maga vagyok a szeretet akkor "nincs ki ellenem legyen",hiszen én vagyok a minden a "rossz érésnek vélt dolog is az enyém " magamba befogadva megnyerem,megnyerhetem a szeretetnek.    

Lehet,hogy édesapám egy itteni vezetőm?! Segítőm. Ha elmondanám mit megtesz értem,ember feletti!

Amit anyukámnak segít az is csodaszámba megy. Apu mindenki segítője,mindenki támasza a családban. 

Ezek a kétségek is igazolják,(amikor apámtól vártam a segítséget),hogy ki kell állnom magamért,"gyógyítanom kell" .?! 

A végső megállapításod mélységesen igaz lehet és az én megérzéseimet is alátámasztja,miszerint nekem kell kézbe vennem a dolgokat,ez lehet a valódi megoldás,el kell engednem minden feleslegessé vált dolgot,leginkább gondolatmintát. 

 

Lehet,hogy ez az utam,önmagam erejének a felfedezése,(nem a másban való hit,pl angyali segítség) önmagam megélése,önmagamra találás,az önmagamba való hit,a megérzéseim elfogadása ez lesz a segítőm a gyógyításban..

 

Hú ebbe most egy kicsit elfáradtam,ki kell mozdulnom,jó lett volna összefoglalnom valahogyan,de ez csak idővel menne,második nekifutásra. Nem lehetek egy könnyű eset. Köszönöm mindent   

 

Ara

A leveledben ugyan konkrétan nem kérdeztél, de pár olyan kérdést felvetettél, amit én teljesen másképpen látok, elmondom, hogyan. Aztán persze te azt kezdesz vele, amit akarsz. Ez egy másik perspektíva. Nekem bevált.

Szükséged van-e védelemre? Annak van rá szüksége, aki a polaritásban él. Csak azt támadják, aki abban a hitrendszerben él, hogy védekeznie kell. Tehát ha védekezel a szellemek, energiavámpírok ellen, biztos, hogy támadások fognak érni. Ha valaki kívülről védi le magát, külső eszközökkel, vagy netán még csak nem is saját maga teszi meg, hanem másvalakivel védeti le magát, annak mindig meg kell újítania a védelmét, mert mindig lesz egy-egy támadás, ami ronggyá szakítja. Egyre nagyobb, egyre erősebb védelmi erőteret kell létrehoznia maga körül, ezért egyre erősebbek lesznek a támadások is, és ha egy alkalommal rés támad a pajzson, nagyon komoly sebesüléseket szenvedhet el. Ráadásul ha mással készítteted el ezt a védelmet magad köré, akkor mindig rá leszel szorulva az ő segítségére, és mi lesz, ha egyszer épp akkor nem lesz kéznél, amikor a legnagyobb szükséged lenne rá? Ez irtózatos nagy kiszolgáltatottságot jelent. Ebben akarsz élni?

Mi akkor a megoldás? Én például nem védekezem, és nincs is ki ellen. Itt a kulcsszó az „ellen”. Ha valami ellen, valamivel szemben állsz, akkor a polaritásban vagy, örök körforgásban, és egyszer-egyszer győzhetsz, de legközelebb mindig veszítesz. Ha Önmagad belső középpontjában állsz, ha megtaláltad a belső forrásodat, akkor kiléptél a polaritásból, egyensúlyban tartod magad, és akkor senki sem tud leszívni és senki sem fog támadni. Viszont senkitől sem fogsz függeni. Egyensúlyban leszel. Tudatos leszel. Önmagad leszel.

Azt írod, egy jósnő, tehát egy külső személy mondta, hogy nagyon erős szeretetkapocs van közöttetek a családban. Ehhez külső személy kellett, hogy ezt megtudd? Ez után pedig azt mondod, hogy az édesanyád energiavámpírként leszív. Ez a két dolog összeegyeztethetetlen. Vagy szeretet van, vagy vámpírkodás. Végül is, melyik?

Szerintem nem akkor fogsz tudni „jól gyógyítani”, ha szeretettel fordulsz mindenkihez. Hanem akkor, ha önmagad tökéletes megvalósításának az lesz az egyik útja, hogy megmutatod az embereknek, hogyan gyógyuljanak meg. Tehát ha nem a gyógyítást gondolod a te belső igényednek, hanem fordítva: van egy belső igényed önmagad kifejezésére, és ennek egy módja, hogy emberekkel foglalkozol, akiknek meg tudod mutatni a gyógyulásuk útját. De ha a gyógyulás csak a fizikai testre korlátozódik, akkor nem sokat tettél. Ugyanis csak az tud meggyógyulni, aki képes tudatszinten rendezni és megoldani a problémáit. Tudjuk azt, hogy kivétel nélkül minden betegség a tudatban kezdődik, erre te is utaltál. Találkozunk egy életfeladattal, és ha ezt nem oldjuk meg, akkor egyre gyakrabban botlunk fel benne, s a feladat egyre lejjebb süllyed, míg a test szintjére érkezik, és betegséggel hívja fel magára a figyelmet. Ha a betegséget csak testi szinten kezeljük, akkor a testi tünetet, ami a tudati problémát jelezte, eltüntethetjük, de nagyon hamar jelentkezni fog egy másféle. Ha viszont a tudatunkat aktiváljuk, és rájövünk az életfeladat megoldására, eljuthatunk arra a szintre, hogy magunkba tudjuk fogadni azokat az energiákat, amik segítséget adhatnak a gyógyulásához. Gyógyítás tehát nem létezik az én fogalmaim szerint. Az az elhatározás, hogy én most meggyógyítok valakit, vagy abban a tudatban lenni, hogy én meggyógyítottam valakit, az ego játéka. Mindenkiben megvan a képesség az energiaátadásra és a gyógyulásra (különböző szinten persze). Ennélfogva a gyógyítás csak egy segítségadás, illetve útmutatás, hogy hogyan tudja a beteg meggyógyítani önmagát.

Olyan szempontból megerősítés az álmod, hogy az utolsó rész azt mutatja: amikor a saját kezedbe veszed az irányítást, és nem mástól kérsz segítséget, azonnal megmutatja magát az eredmény. Ekkor nem vagy másra rászorulva, hanem a saját teremtő hatalmaddal élsz. Ez a módja szerintem önmagunk kifejezésének és megvalósításának minden szinten.

 

Önismeret

Köszönöm szépen a szavaidat,fura olvasni ezt a levelet,az én írásomat,már nem értek egyet az akkori önmagammal,elgondolkodtam  és több tekintetben is igaznak érzem a szavaidat mintegy felismerésként ébresztettek fel,hogy is gondoltam ezt-azt akkor úgy.. Annak ellenére,hogy én már nem úgy gondolom ezért nem jó visszaolvasnom,(viszont annál hasznosabb) természetesen tedd közzé nyugodtan megdolgoztál érte . Köszönöm a segítséged!

 

Ara

Önismeret, csodálatos ez a gyors fejlődés, amin pár nap alatt keresztülmentél (nem véletlen és nagyon találó a nickválasztásod!). Ugyanis az, hogy már nem jó visszaolvasnod a pár nappal ezelőtti leveledet, azt jelenti, hogy túlléptél azokon a gondolatmintákon, és képes vagy az új befogadására. Gratulálok.

 

 

Share
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.