Ara Rauch(142 idézet) |
Bukások, csalódások hullámain
hintáztatnak az illúziók,
ám szilárd talajt teremtek,
amint kijelentem: én vagyok.
Suttogod szép szavaid,
szédület árja sodor,
sziszegve lobban a láng.
Sóhajod fölém hajol,
beburkol, átmelegít,
összeolvad auránk.
Láttál már virágzó vadgesztenyefát?
(...)
Durva kérge alatt áramlik az élet,
dobbanva zúdul a Földanya vére,
vele árad fel törzsemben a lélek,
kiterjed a fa fenséges békéje.
Drámák, színjátékok, harcok,
versengés, erőfeszítések,
berántanak, megpörgetnek,
féktelen körhinta az élet.
(...)
Van-e mód szabadon kiszállni,
míg vadul száguld a hinta,
vagy bárgyún várjuk a halált,
mely lecsap és megállítja?
Senki sem vagyok, semmim sincs,
testem szűk, szoros fantombilincs,
viharvert gúnyám feslésein
átütnek vérző, mély sebeim.
Mindenem fáj, még a lélegzet is,
szemedben undor, szavad szúró tövis.
Huncut az élet, azt hiszed: büntet,
azt hiszed: balsors, azt hiszed: úgy fáj,
holott a lényeg rejtve marad, mert
nem veszed észre: próba az akadály.
Ha lehámozod a rétegeidet,
ön-MAG-odat megtalálod.
S ebből a magból, MAGadból
bomlik ki virág-világod.
Fenyőfánk díszeit
angyalkák rezgetik
illatok lelke leng
tekintet elmereng
hajtsd fejed ölembe
béke lel szívedre
karácsony álma száll
otthonra találtál.
A legtöbb embernek vannak megérzései, intuíciói, de ezeket nem tartja lényegesnek, "nem hisz bennük" (amúgy nincs szükség hitre, hanem nyitottságra és tapasztalásra van szükség), így az az ajándék, amire szert tehetne általuk, elszáll a semmibe. Ha ezeket a bizonytalan, misztikus sejtéseket kibontjuk a ködből, és tiszta, éles fényben rájuk nézve konkretizáljuk, akkor a tudatosságunkat kiterjesztjük egy olyan területre, ahonnan olyan segítséget kaphatunk a mindennapokban, mint semmi mástól.
Senki sem fogja helyetted a saját érzéseidet megfogalmazni, ebben legfeljebb egy szinonimaszótár segíthet - pontosan a megfogalmazás az, amivel a tapasztalást a magadévá teszed.
Az elvárások és az akarat az elme tevékenysége, és a megismeréshez nem szükségesek, sőt, akadályoznak benne.