1. gyakorlat

Kezdjük tárgyakkal és növényekkel, ez talán sok embernek könnyebb lesz, mégpedig azért, mert nem annyira összetett feladat, viszonylag kevesebb dologra lehet fókuszálni, mint egy embernél, és kevesebb dolog térítheti el a figyelmet. Válassz ki először egy tárgyat a környezetedből – és most felsorolok néhány kitételt; ezekből csak azt fogadd meg, amelyiket jónak látod. Bármelyik fázis szabadon kihagyható, újraértelmezhető, továbbfejleszthető: próbáld ki, nálad hogyan működik. Viszont, mivel ez nem elméleti tudomány, nem elég elolvasni és megérteni, hanem, nincs mese, csinálni kell, mert az egésznek a lényege a saját belső tapasztalatok szerzése, beépítése, és ennek alapján a következtetések levonása. Én is így tettem. Lehetséges, hogy óriási felismerésekhez is juthatsz általa. Akárcsak én.

Célszerű elsőnek olyan tárgyat keresni, amihez valamilyen érzés, érzelem köt. Jó, ha a saját tárgyad, és ha kézbe fogható nagyságú. Fogd tehát kézbe, és ismerkedj meg vele mélyebben, mint eddig. Fogalmazd meg magadnak, csak úgy saját használatra a tapasztalataidat, és hasznos, ha le is írod. Ha nyitsz magadnak erre a célra egy fájlt a wordben, később vissza is keresheted és összehasonlíthatod a későbbi észleléseiddel. A megfogalmazás nagyon fontos része a gyakorlatnak, ezt ne hagyd ki: ez az, ami által a ködös előérzeteket lehúzzuk a 3 D-be, a konkrétumok szintjére, és ez az, aminek segítségével a megérzés tapasztalássá, a megfoghatatlan sejtés a saját bőrünkön érzékelt valósággá válik. Senki sem fogja helyetted a saját érzéseidet megfogalmazni, ebben legfeljebb egy szinonimaszótár segíthet – pontosan a megfogalmazás az, amivel a tapasztalást a magadévá teszed.

Alaposan figyeld meg a tárgyadat az öt fizikai érzékszerveddel. Kezdjük a szemmel, amivel a legtöbb információt begyűjtjük a külvilágról: milyen a színe? Fogalmazd meg pontosan a színárnyalatot, és hogy fényes-e vagy matt, hányféle szín van rajta, ezek milyen arányban, viszonyban vannak egymással stb. Milyen a formája, hosszúkás vagy kerek, lapos vagy szögletes, vannak-e rajta kiálló részek – úgy fogalmazd meg, mint ha olyan valakinek magyaráznád, aki sohasem látott még ilyen tárgyat. Ha van kedved, rögtön írd is le, de utólag is megteheted. Jöhet a fül: van-e és milyen a hangja, ha megrázogatod, megkopogtatod, megdörzsölöd, megkapargatod, esetleg az asztalhoz ütögeted vagy végighúzol rajta egy másik tárgyat (már ha lehetséges, mivel összetörni, megrongálni persze nem muszáj)? Milyen hangot hallasz a csontvezetéses hallásoddal, ha a saját koponyádhoz ütögeted? Szagold is meg, hogy az orrodat is megdolgoztasd, és így a tárgyat egyre közelebb hozd a testedhez: mihez hasonlít az illata (szaga), mire emlékeztet? Az illatok néha régi emlékeket, érzéseket hozhatnak fel, írd le ezeket is. Ha a tárgy alkalmas rá (pl. nem bolyhos vagy piszkos), vedd a szádba is, az ízét érzékelni, valamint a formáját is a nyelveddel és ajkaddal. És végül jöhet a legfontosabb érzékszervünk, ami azért a legfontosabb, mert a valóságot érzékeljük vele: a bőrünk. Hűvös vagy meleg érzete van ennek a tárgynak? Milyen az anyaga, a felületének a tapintása: sima, bársonyos, érdes, rücskös, durva? Nehéz vagy könnyű? Puha, rugalmas vagy kemény? Milyen érzés a kezedben tartani, megsimogatni, az arcodhoz, a kézfejedhez, a hasadhoz, a talpadhoz érinteni?

Eddig azt figyelted meg, hogy ez a tárgy hogyan hat rád, vagyis a kívül lévő információkat dolgoztad fel, hoztad be magadba. Most jöhet az az adamusi gyakorlat, amikor egyik érzékszerv érzékelési területét átvisszük egy másikra. Ez többnyire még mindig nem belső érzékelés lesz, hanem egy olyan másfajta perspektívájú érzékelés, ami segít elszakadni a megszokott érzeteinktől, túllépni rajtuk, és átvezet egy tágabb látásmódhoz, de előfordulhat, hogy átfogóbb meglátásaid támadnak, mert máris elkezdtél a tudatoddal belehatolni, belefolyni a tárgy tudatába. Nem kell megijedni, csak eleinte lesz szokatlan. A költők régóta alkalmazzák a szinesztézia nevű különleges metaforában: „Benne a különböző érzékterületek (látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás) keverednek egy szóképben. Ilyen ebben a költeményben: „a színek víg pacsirtái zengtek”; „lila dal”. Szinesztézia: „együttérzékelés”(gör.); különböző érzékszervekkel felfogott ingerek hangulati azonosságon alapuló szóképbe sűrítése.” (Forrás: ITT) Tehát az információk olyanfajta sűrítéséről van szó, amikor a tudatunkban látszólag össze nem tartozó területekről egyetlen tömör, intenzív gondolatcsomag formájában nyerünk többféle ismeretet.

Válj tehát költővé! Lásd a tárgyad ízét! Halld az illatát! Szagold meg a színét, a formáját! Ízleld meg a felületének simaságát vagy durvaságát! Tapintsd ki a hangját! Játssz vele, közelítsd meg minél több oldalról, aztán vond össze kifejező fogalmakba, és írd le magadnak (csak néhány példa: selymes hangja van, szögletes szaga, fényes tapintása stb.)

A megfogalmazásról: van, aki arra esküszik, hogy az abban a pillanatban megfogalmazott érzés a valós, és amit egyszer leír, nem változtat rajta. Én nem így szoktam. Minél többször átrezgetem magamon egy-egy helyzet érzéseit, annál pontosabban érzem, és annál pontosabban meg tudom fogalmazni. Bármelyik módszert is követed, az a lényeg, hogy téged eltöltsön a megelégedettség érzése: igen, ezt akartam mondani, ez így hitelesen tükrözi az érzéseimet.

Az első nap szerintem elég egyetlen tárggyal foglalkozni, így is annyi információt gyűjthetsz be róla, mint még soha, ezt meg is kell élned, fel kell dolgoznod, mert ha nem, csak a levegőben lebeg az egész, és nem érsz vele semmit. Másnap viszont vegyél elő egy másik tárgyat vagy egy cserepes virágot az ablakból, vagy egy sárgarépát, vagy egy tojást, bármit, ami más. Izgalmas tapasztalást nyújtanak a különféle drágakövek is. Később naponta több tárgyat is feldolgozhatsz ezzel a módszerrel: te magad fogod érezni, hogy szükséged van-e még több ilyenfajta tapasztalásra, vagy már elég.

A következő cikkben még mindig tárgyakkal, növényekkel és még állatokkal is foglalkozunk, de továbblépünk egy lépéssel. Mindenkit arra biztatok, haladjon a saját ütemében. Nem kell azt éreznetek, hogy lemaradtok, ha gyorsan „teljesítitek az elvárásokat” – nincs elvárás. A saját örömteli tapasztalásod van, ami teljesebbé teheti a világodat. Ha szorgalmasan gyakorolsz, sajnos nem fog megdicsérni és ötöst adni senki. Csak neked lesz egy jó érzésed: meg tudtam csinálni, és egy olyan tapasztalás jutott a birtokomba, ami eddig még nem volt.

Ajánlott olvasmány: Adamus Saint Germain: A képességeitekről (Bevezető sorozatok, 1/8)

2011. 02.14.