10 éve, 2013. 07.01-én indult a honlapom!

Tele a tarsolyom mesébe illő történetekkel, amik velem estek meg; ez is közéjük tartozik. Arról szól, hogyan készült el a Pecsét-trilógia köteteinek címlapja. 

A sorrendet precízen betartva az elsőről kell először szót ejtenem. A Pecsét a karodon kiadása idején sűrűn megfordultam egy művészeti fórumon, ahol rengeteg irodalommal és képzőművészettel foglalkozó, tehetséges emberrel találkozhattam. Egyszer csak az az ötlet villant az eszembe, hogy mi lenne, ha az itt tevékenykedő grafikusok és festők közül valaki megalkotná az én regényem címlapját. Volt némi koncepcióm, ezt közhírré tettem, az admin segítségével kiírtam egy pályázatot, és vártam, hogy ki lesz az, aki a leginkább a könyvemhez illő képet megalkotja. Végül több, mint 80 pályamű érkezett be, ebből választottam ki Vári Juliánna munkáját, ami a címlapra került.

Szokták kérdezni tőlem, mi zajlik az író műhelyében, mit írok éppen, hol tartok vele, és egyáltalán, hogyan zajlik a folyamat. Most rászántam magam, hogy válaszolok, hát tessék:

a Pecsét regénysorozat, amelynek eddig két kötete jelent meg, trilógiává bővül. A Pecsét a karodon és A pecsét lenyomata után, ha minden jól megy, 2017. Könyvhetére megjelenhet a 3. rész (a címe még titkos!). Még messze van a kézbe fogható állapottól, de most kezdem igazán élvezni, mert eddig a zűröket kavartam, mindenféle csúf jelenetbe vittem a szereplőimet, de a végére kisimogatom a sztorit, hogy még egy-két csavar után a végkifejlet célegyenesébe juttassam őket. Hogy ez happy end lesz-e? Elválik.

A könyv története meglehetősen kalandos.

Nincsenek véletlenek, ezt régóta tudom. De hogy a szinkronicitás hogyan tálalja elém a csodákat, azon mindig meglepődöm.

Kigondoltam, vagyis inkább megláttam az új regényem hősnőjét: egy izgalmas személyiséget, a megfelelő külsővel. A mintát egy egyiptomi fáraóról vettem, aki szintén szerepet játszik majd a könyvben. A fáraónak valami elképesztő arcvonásai vannak, és teljesen azt hittem, hogy ilyen koponyastruktúra már nem létezik – viszont annyira tetszett az arc, hogy róla mintáztam a főszereplőmet. A regény íródik, a cselekmény halad előre, és meg is beszéltem egy találkozót azzal a grafikusművésznővel, akinek megígértem, hogy ő rajzolja majd meg a címlapot. Emiatt egyik reggel Debrecenbe utaztam.