Bejelentkezés

Hírlevél

Ha fel szeretne iratkozni a hírlevelemre, küldjön egy "Hírlevél" tárgyú üzenetet itt:

 Üzenetküldés

 

 

Facebook

Statisztika

Mai nap17
Tegnap284
Összesen380814
Indult 2013.07.01. CoalaWeb

Hozzászólások

Kedves Márk! Köszönöm, felderítetted a napomat. Van ötletem, hogy miért nem tudtad letenni a könyv...
Pecsét a karodon itt: Cikk
Kedves Ara Rauch! Tegnap kezdtem el olvasni a könyvét és most fejeztem be az első kötetet. Gondolko...
Pecsét a karodon itt: Cikk
Nagyon gyönyörű s felemelő meditáció! Köszönöm!

Hit vagy bizalom?

A legutóbbi cikkem (Spirituális illúziók: a hit) után kaptam egy kérdést, illetve kérdéssort: miben különbözik a hit a bizalomtól, milyen szintbeli különbségek vannak? Mit jelent hinni valakinek, és bízni valakiben?

Lényegre tapintó kérdések, mert az emberek sokszor összemossák a kettő jelentését – mivel akiben hiszünk, abban meg is bízunk, nemde? Ám én óriási különbséget látok hit és bizalom között, ugyanis teljesen más a gyökere a kettőnek és más kategóriába tartoznak.

Miben különbözik a hit a bizalomtól?

Első megközelítésben az a különbség, hogy a bizalom egy érzés (lásd az ÉRZ c. fejezetet), míg a hit egy attitűd, egy hozzáállás. A bizalom a központból ered, a szívből, viszont a hit az elme terméke. Ezért a kettő közül a bizalom az eredeti, elsődleges, a hit pedig sokszor nem is másodlagos, hanem sokadlagos konstrukció. A bizalom valós, a hit illúzió.

Milyen szintbeli különbségek vannak?

Szintek olyan módon létezhetnek, már ha viszonyrendszert állítunk fel, hogy a bizalom az alap, mivel érzés. Az érzés minden információt magába foglal sűrítve, tömörítve: amikor átéljük a bizalmat, pontosan tudjuk, ki iránt, milyen helyzetben, milyen előzmények után, hogyan éljük át. Az érzésre, mint alapra, érzelmek épülhetnek rá, majd pedig gondolatok és hitrendszerek sokasága: vagyis a hit. A hit így egy billegő, egyensúlytalan felépítményt képezne egy olyan struktúra tetején, ahol a bizalom az alapozás. Lenne. Mindjárt elmondom, miért csak lenne.

Mit jelent hinni valakinek, vagy bízni valakiben?

A bizalom a legbelsőbb, legmélyebb pontból származik. Nem is abban bízol, akire irányul a bizalmad, ez csak következmény: valójában önmagadban bízol, hogy képes vagy önmagad maradni minden körülmények között. Ez a legősibb alapérzések egyike, ezért az is a neve: ősbizalom. Csak abban élhet bizalom más iránt, aki elsődlegesen önmagában bízik. Ha tehát bízol magadban, bízni fogsz másokban is, és erős, szilárd alapot teremtesz az érzelmeid számára, hogy átélhesd és kifejezhesd őket.

Ám meginoghat a bizalmad önmagadban, amikor olyat teszel, amivel megalázod magad, ami miatt szemrehányást tehetsz magadnak, elítélheted magad. Ezután előbb-utóbb a külvilágod is ezt fogja mutatni, mindenütt ezzel fogsz találkozni: azt fogod érezni, hogy senkiben sem bízhatsz, és mindenkiben csalódni fogsz. Csak akkor tud megrendülni a bizalmad másvalakiben, ha előzőleg magadban rendült meg. Ugyanúgy, ahogy képtelen vagy szeretni mást, ha önmagadat nem szereted, képtelen vagy bízni is másban, ha önmagadban nem bízol.

De attól, hogy nem bízol, még hihetsz akár magadban, akár másvalakiben, mivel a hit csak illúzió, bárhol felemelheted a fellegvárát.

Az hisz másvalakiben, akiben nincs önmaga iránt bizalom, és másra akar támaszkodni. Az iménti lenne erre vonatkozik: ha hiányzik a bizalom, mert az illető nem bízik önmagában, akkor nincs meg az alap, és máshonnan akarja megszerezni, mástól. Így elhiszi, amit mondanak neki, vagyis másvalaki alapjára akarja építeni a saját felépítményét. Ez pedig belátható, hogy nem fog működni. Más alapjára te nem építheted a saját házadat, mert az nem a te házad lesz, még akkor sem, ha azt hiszed. A várható következmény: vagy előbb-utóbb ki leszel ebrudalva, vagy te magad veszed észre, hogy ingatag, amit építettél, és mindkét esetben óriásit csalódsz abban, akibe a hitedet vetetted. Általában ez a csalódás gyökere: nem bízol önmagadban, másvalakiben hiszel, de ez a hit nem valós, mert nem önmagad alapjára épült, nem az önmagadba vetett bizalomra támaszkodik. Persze semmilyen hit nem valós, kivétel nélkül mind illúzió.

A hit azt is jelenti, hogy aláveted magad annak a (tudatos vagy tudattalan) manipulációnak, amivel az hat rád, akiben/amiben hiszel. Kívülről irányul feléd egy hatás, s te behódolsz neki. A bizalom viszont sohasem kívülről ered, hanem belülről.

Mi a különbség aközött, hogy önmagadban bízol vagy Istenben?

Semmi. Ha Isten a Minden Létező, vagy Univerzális Tudat, vagy Világszellem, akkor kivétel nélkül minden létezőt önmagába foglal, téged is. Te magadban hordozod Istent – avagy te vagy Isten egy egyéni lélekkel bíró, tudatos része. Ha nem rakod ki Istent magadból, egy felhők fölött ücsörgő öregúr képében, hanem felismered minden rezdülésedben, akkor ha Istenben bízol, önmagadban bízol.

És mi a különbség aközött, hogy önmagadban hiszel vagy Istenben?

Szintén semmi. Bárkibe és bármibe veted a hitedet, az illúzió lesz. Délibáb, önbecsapás, tévhit.

 

Ara Rauch

 

Share
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.