Bejelentkezés

Hírlevél

Ha fel szeretne iratkozni a hírlevelemre, küldjön egy "Hírlevél" tárgyú üzenetet itt:

 Üzenetküldés

 

 

Facebook

Statisztika

Mai nap283
Tegnap474
Összesen404145
Indult 2013.07.01. CoalaWeb

Hozzászólások

Kedves Márk! Köszönöm, felderítetted a napomat. Van ötletem, hogy miért nem tudtad letenni a könyv...
Pecsét a karodon itt: Cikk
Kedves Ara Rauch! Tegnap kezdtem el olvasni a könyvét és most fejeztem be az első kötetet. Gondolko...
Pecsét a karodon itt: Cikk
Nagyon gyönyörű s felemelő meditáció! Köszönöm!

Elfogadás

A théta-elfogadás-egyensúly második szaváról lesz szó: miért ezt választottam a módszer nevének?

 

Miért olyan nehéz elfogadni?

Mert nem erre vagyunk kondicionálva. Az egész iskolarendszerünk az ítélkezésre, a bűntudatra és a megszégyenítésre épül elfogadás helyett. Kicsi kortól kezdve arra neveljük a gyerekeket, hogy tilos hibázni, mert a hibáért, a tévedésért, a helytelen megoldásért büntetés jár.

De mehetünk régebbre is, vagy mélyebbre: az egész európai kultúra bázisát meghatározó keresztény vallás sem az elfogadásra épül, hanem az ítélkezésre. Rossznak címkézzük az egyik dolgot, jónak a másikat, és alighogy megszületünk, máris mind bűnösök vagyunk: kétezer éve ezt a mintát rögzíti a vallás minden keresztény fejében, míg már alapértelmezett programmá vált bennünk. Vágyjuk a jót, de félünk a rossztól, elutasítjuk, megbélyegezzük, gyűlöljük, elpusztítjuk. Hozzáteszem, az ateisták is ebben a mintában élnek, és fel sem merül bennük, mi az alapja a gondolkodásmódjuknak. Ha ateista vagy – ha valódi ateista lennél – nem létezne számodra sem az isteni jó, sem a sátáni rossz. Ugyanis a jónak és a rossznak ilyen mélyre nyúlik az eredete: Isten nélkül nincs jó, Sátán nélkül nincs rossz.

A bűnbakgyártást, a hibák hajszolását, a „fikázást” olyan művészi tökélyre fejlesztettük, hogy már észre sem vesszük, amikor alkalmazzuk. Ítélkezünk a narancsbőrös comb, a szarkalábak, a sörhas fölött, elítéljük a szülőt, aki képtelen megnevelni a gyerekét, és a gyereket, ha „rosszul” viselkedik. Az elképzelt ideálsablon kalodájába való belepréselés az életünk minden területén jelen van – az elfogadás szóhoz sem jut, sőt, mostanában nem is trendi.

És ha nem követjük el azt a hibát (figyelsz?), hogy másvalakiben keressük a vétkest, hanem roppantul „tudatosak” vagyunk, és felvállaljuk a felelősséget azért, amit tettünk, akkor pedig abba a csapdába eshetünk, hogy magunknak tesszük fel a kérdést: hol hibáztam? Hol rontottam el? Mit csináltam rosszul?

Ne keresd a bűnbakot, se másban, se magadban. A bűntudat és a szégyen két dologra késztethet: vagy újra és újra átéled a múltban megtapasztalt negatív élményt, és minden alkalommal ugyanúgy, vagy még erősebben szenvedsz tőle – vagy lenyomod az érzéseidet a tudatalattiba, igyekszel elfelejteni, hogy végre ne gyötörjön, ahelyett, hogy feldolgoznád.

Bármi, amit elnyomsz, megtagadsz, elfojtasz önmagadban, kitörölsz, elengedsz magadból, az uralkodik fölötted. Mert nem tudsz róla. Mert nem veszel tudomást róla. Mert úgy érzékeled, hogy kívül van rajtad, külső hatásként bukkan fel, és ráadásul akkor jelentkezik, amikor ő akar. Pont akkor tör elő visszatarthatatlan erővel, amikor nem számítasz rá. Elönt egy érzelem, amit a legkevésbé se szeretnél magadnak. Olyan módon befolyásol egy ósdi hitrendszer, hogy észre se veszed, de utólag megbánod. Rád tör egy betegség, ami kínoz és megvisel, és azt hiszed, hogy valami külső tényező (vírus, helytelen étkezés, dohányzás) okozza.

Mit tehetünk tehát az életünkben jelentkező rosszal? Tapasztalatom szerint, ha valamilyen negatívum van jelen az életemben, az ellen hiába akarok küzdeni, hiába próbálom figyelmen kívül hagyni, nem használ az elengedés (az elengedésről ITT), a megbocsátás (a megbocsátásról ITT) – a törléssel pedig óriási katasztrófába sodrom magam (a törlésről ITT). Az egyetlen, ami működik, az elfogadás.

Viszont, mivel nem erre szoktattak és tanítottak bennünket, eleinte nehéz lehet, és komoly belső munkát, gyakorlást igényel, ami magában foglalja a perspektíva megváltoztatását: hogy képesek legyünk másképpen tekinteni az életünk eseményeire és szereplőire.

Csak akkor tudunk valóban elfogadni bármit, ha felismerjük a jelentőségét, és megértettük a jelenlétének az értelmét az életünkben. Ha nem ítélkezünk fölötte (nem minősítjük rossznak), el tudjuk fogadni az érzést, a helyzetet, az emléket.

Elképesztő, milyen mocskos, félelmetes, fájdalmas emléket is el tud fogadni az ember, ha megérti, miért van jelen – értelmet kap – átváltozik rosszból fontossá, szükségszerűvé – így megmutatva, hogy önmagában hordozta a „rosszat” és a „jót”. Katartikus élmény lehet a folyamat.

 

Hogyan, milyen módon tudunk szembenézni a „rossz” részeinkkel, elfogadni őket? Hogyan tudjuk elfogadni, ami elfogadhatatlannak látszik? Megkeressük, mi az értelme. Miért van jelen az életünkben, miért vonzottuk be.

Ehhez összeállítottam egy (elég hosszú) kérdéssort, amit a théta-elfogadás-egyensúly tanfolyam résztvevői jegyzetben megkapnak, itt csak néhányat közlök belőlük. Feltesszük ezeket a kérdéseket, s ezeken kívül még olyan kérdéseket is, amik éppen az adott személyes történetben, és a konkrét esetre vonatkozóan szükségesek lehetnek abban a pillanatban.

Nem kell feltenni az összest, csak azt az egyet, ami segíti az elfogadást. De ahhoz, hogy rájöjj, melyik az az egy, lehet, hogy fel kell tenned néhányat közülük. Ha megvan a válasz, még kérdezősködhetsz magadtól, de át is ugorhatod a többit.

 

Mire volt ez jó nekem?

Mit köszönhetek neki?

Mitől (milyen nagyobb bajtól, valaminek a felvállalásától stb.) menekültem meg ennek a segítségével? Mi alól bújtam ki ez által?

Mi nem lenne az életemben, ha ez nem történt volna így?

Mit tanultam belőle?

Ezekre a kérdésekre egyetlen ember tud hitelesen felelni: te magad. De nem az elmével adott választ keressük most, hanem az igazat. Ezért, ha szükséges, izomteszttel kérjük a választ a tudatalattitól (a kineziológiában is használatos izomtesztet is tanuljuk a tanfolyamon, valamint egy olyan módszert is, ami azoknak lehet célravezető, akiknél nem működik az izomteszt).

 

Mi segíti az elfogadást?

Ha visszagondolsz egy esetre, amikor olyan dolgok történtek veled, vagy olyan dolgokat tettél, amiket legszívesebben elfelejtenél, de nem bírod, és az emlékek most is gyötörnek – ha ugyanabban a helyzetben lennél, ugyanazzal a tudással, tudnál másképp tenni?

Ugye nem? Nem is lehet, mert nem volt meg az a tapasztalatod, ami most van. Amit úgy szereztél, hogy „rosszul” döntöttél. Ha nem úgy döntesz akkor, sohasem szerzed meg azt a tapasztalatot, amire szükséged volt ahhoz, hogy most „jól” tudj dönteni. A legdöbbenetesebb, legfájdalmasabb tapasztalások – mint egy csúzli, amelyre ellenerő hat – röpítenek mindig a legmagasabbra.

Csak addig fáj vagy félelmetes valami, amíg kívül van rajtunk. Az elfogadással bekerül a belső terünkbe, a részünkké válik. Csak a külső ellenség ellen harcolunk, csak a külső gonosztól félünk, csak a külső rossznak állunk ellen. Amint elfogadtuk, és a sajátunkká válik, átminősül az energetikája. Megengedtük neki, hogy bennünk létezzen, nem harcolunk ellene, nem fojtjuk el. Megértettük. Megismertük. Meg is szerethettük. Ezért nem képes többé negatívként megnyilvánulni.

 

Ha megtanulsz elfogadni, a következő csodák történnek veled:

- megszűnik a bűntudatod másokkal és magaddal szemben

- a szemrehányás és neheztelés megkönnyebbüléssé változik

- nem fog többé zavarni és bántani mások viselkedése

- képes leszel másokat olyannak látni, amilyenek, ezért kevesebb csalódás ér

- értelmet kap mindaz, amit eddig megéltél: a szenvedés, a fájdalmak, minden negativitás

- harmonikusan együtt tudsz élni mindazzal, ami van

- képes leszel úgy dönteni az életed válaszútjain, hogy utólag ne kelljen megbánnod

- meg tudod gyógyítani magad a betegségeidből

- alapérzéssé válik benned a bizalom és az önbizalom

- a félelmet felváltja a bátorság, majd egy még nagyobb lépéssel a szeretet

- nem akarsz már senki másnak megfelelni, képes leszel elfogadni magad olyannak, amilyen vagy

- az eddig döntő többségben lévő negatív események száma az életedben előbb lecsökken, majd teljesen eltűnik, felváltja az örömteli, kellemes, pozitív események sora, amiket egyre jobban élvezel

- megtanulod azt megteremteni, amire vágysz

- szabaddá válsz: ki mersz lépni azon a nyitott ajtón, amiről azt hitted, be van zárva

- és elkezdesz végre ÉLNI.

 

A legközelebbi théta-elfogadás-egyensúly tanfolyam és előadás időpontja: ITT

 

Ara Rauch

 

Kép1: http://what-buddha-said.net/

 

 

Share
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.