Már megint a hangyák!

Egyszer már írtam a hangyákkal történt afféromról, amikor is világosság gyúlt a fejemben, hogy a hangyák nem ám a morzsát keresik a konyhában, hanem a nehéz, sűrű energia vonzza oda őket (mint amilyen pl. az ítélkezés), és mihelyt ezt megszüntetem, a hangyák nem fogják jól érezni magukat, tehát továbbállnak. Akkor megteremtettem magamban az ítélkezés egyensúlyát, elfogadtam, s láss csodát, a hangyák másnap úgy eltűntek, mintha sosem jártak volna arra. Egy év után megint akadt velük egy kis dolgom, ez is elfogadást és egyensúlyt kívánt, s a hangyák elköltöztek. Ezt írtam meg az előző cikkben. Ha még nem olvastad a sztorit, ITT találod. Ez volt az egyik gyökere a saját (théta-elfogadás-egyensúly) módszerem kifejlesztésének. A történet remek példa arra, hogyan tükrözi a külvilágunk a belső valóságunkat, az általunk kibocsátott rezgések milyen azonos frekvenciájú körülményeket vonzanak hozzánk, és ha bent, önmagunkban megváltoztatunk valamit, hogyan változik meg mindaz, ami körülvesz bennünket.

Majd, hogy, hogy nem, a hangyák most, egy újabb év után ismét előkerültek. Amikor megláttam őket, bevallom, eléggé felszaladt a szemöldököm a fejem búbjára. Azt gondoltam, teljesen rendberaktam magamban az ítélkezés kérdését. Most akkor mi dolgom is van velük? Mivel a konyha egy vadonatúj sarkában jelentek meg, ahol eleddig sohasem mászkáltak, és megint másképpen: szárnyas hímek rajzottak tömegével, azt azonnal tudtam, hogy másféle módon kell megközelítenem az általuk mutatott mintát, mint eddig. Ez a minta az én esetemben már megint az ítélkezés.

Ugyanazt a mintát többféleképpen is körbe kell járni, több szögből meg kell világítani ahhoz, hogy teljes képet kapjunk róla. Vagy több réteget lefejteni a hagymáról, hogy közelebb jussunk a középpontjához. Avagy több fátylat fellebbenteni a titokról. Aki azt hiszi, hogy benne nincsenek ilyen, negatívnak is nevezhető érzelmek (én alacsony rezgésűnek mondom egy másféle megközelítésből, nem negatívnak), az nagyon figyeljen, mert a külvilága meg fogja mutatni a számára. Csak az jelenhet meg a világunkban, ami bennünk is jelen van, csak jól eldugtuk magunk elől, mert nem szeretünk vele szembenézni.

Háromszor mutatták meg nekem a hangyák az ítélkezést, négyféle perspektívából, és pillanatnyilag nem tudok kitalálni többfajtát, úgyhogy remélem, itt a vége.

Amikor legelőször ismertem fel a mintát, akkor az ítélkezést, mint fogalmat értettem meg, és hogy önmagamban hordozom az ítélkezőt is, meg az elítéltet is.

Másodszor, amikor tavaly a lányom szobájában jelentek meg a hangyák, akkor azokat az embereket fogadtam el, akik ítélkeznek.

Amikor most harmadszor is előkerültek, belenéztem magamba, melyik oldalát nem dolgoztam még fel a mintának. Hamar jött a válasz: azt, amikor én másokon ítélkezem, mert azt vettem észre, mostanában ez előfordul. Nem nagy dolgokról van szó, csak nem tetszett nekem egyes emberek viselkedése, megnyilvánulása, és ez bizony, ne szépítsük, ítélkezés: megítéltem és negatívnak minősítettem magamban egy-egy viselkedési mintát. De nem tudatosodott bennem, ezért jöttek a hangyák, hogy felfigyeljek erre. Ez legtöbbünknél így van: pont azt nem vesszük észre, ami majd kiüti a szemünket. Végigcsináltam a módszerem lépéseit ebből a perspektívából, elvégre a módszerem erre való, erre dolgoztam ki. Aznap este nem láttam hangyát, másnap reggel egy szál kósza példányt söpörtem össze a szeméttel.

A következő este pedig kaptam egy segítséget. Csodálatos, milyen gyönyörűen megmutatja az élet, mire kell figyelnünk, ha nyitott szemmel járunk. A facebookra posztolta ki egy ismerősöm Neale Donald Walsch egy idézetét:

„Életed célja az, amit annak hiszel.
Küldetésedet te szabod ki saját magadnak.
Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.”

Mint egy villámcsapás, úgy hasított belém: és nekem önmagam felett? Mostanában többször is rajtakaptam magam, hogy nem tetszett nekem, amit teszek, vagy ahogy teszem, motoszkált bennem egy kis elégedetlenség magammal szemben, pedig a lehető legtökéletesebb rendben van minden, hát nem? De! Tehát megint végigvittem a programomat: az önmagam fölötti ítélkezést fogadtam el és hoztam egyensúlyba önmagam elfogadásával. Ez a perspektíva még hiányzott a teljes képhez.

Remélem, most már eléggé körbejártam a mintát. Ennek most, a cikk közlése idején egy hete. Hangyát nem látok.

Több a módszerről: http://ararauch.hu/index.php/t-e-e

A legközelebbi théta-elfogadás-egyensúly előadás, meditáció és tanfolyam időpontja ITT

Ara Rauch


 

 

0
0
0
s2sdefault
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.
Powered by Komento