Jagi 11. 07. 26.

‹jagi› Ara olvastalak, sikerült tök kényelmes helyzetben ollan mélyre merülnöm, hogy eccercsak felébredtem

‹jagi› viszont bejött egy kép, egy vadidegen férfi eszik egy konyhaasztalnál, és morcosan felnéz, hogy én mit keresek ott!?

‹jagi› he?

‹Ara› ???

‹jagi› akkor még nem aludtam

‹jagi› nem tudom

‹jagi› nem láttam még egy nagydarab jó harmincas férfi

‹Ara› nem értem

‹jagi› én sem

‹jagi› elindultam magamba

‹jagi› mit keres bennem egy konyha egy táplálkozó vadidegennel?

‹jagi› most nem viccelek

‹jagi› meglepetten néztünk egymásra

‹jagi› aztán elhessentettem, ez biztos a gát

‹Ara› találtam egy jót, bemásolom

‹Ara› „konyha: a ház azon helyisége, ahol az Én megújhodása, átalakulása, a lelki beállítottság gyökeres megváltozása, a monumentális belső lelki metamorfózis végbemehet,

‹Ara› miként a nyers élelmiszerből fogyasztásra alkalmas, ízletes étel lesz.

‹jagi› nna, ez rámfér

‹Ara› A tudat gyönyörű felemelkedése a teremtés szép misztériuma által.”

‹jagi› ez nem Szepes Mária?

‹Ara› viszont ott a pasi, és azt nézi, mit keresel te ott? - nem

‹jagi› igen

‹Ara› Lévai - Potó: Álmok kézikönyve

‹jagi› mintha hirtelen bukkantam volna fel

‹Ara› tehát a férfirészed ellenáll a megújhodásnak

‹jagi› leverem

‹Ara› nem, integráld

‹jagi› és mi a férfi részem?

‹Ara› aki tömi a fejét a fizikai világ jelenségeivel

‹jagi› hehehe

‹jagi› szó szerint...

‹jagi› és hogy integráljam?

‹Ara› mondd neki, hogy gyere szívem, adok neked másfajta táplálékot 

‹Ara› azért, mert kizárod magadból a durvaságát, a nyersségét

‹Ara› a nagydarabságát, azt, hogy eszik

‹jagi› na jóó

‹jagi› legközelebb visszamegyek a konyhába

‹Ara› hallom a sóhajt :)

‹jagi› tényleg sóhajtottam

‹jagi› meg kell barátkoznom vele, de nem az esetem

‹Ara› így vagyunk ezzel néha

‹jagi› egyébként is olyan lükéket álmodok is

‹jagi› éjszaka egy autó szélvédőjén utaztam

‹Ara› az jó, onnan jól kilátsz

‹jagi› nem, rátapadtam

‹jagi› a vezető elött

‹jagi› és amikor megálltunk én ott ugy elaludtam

‹jagi› a kocsiban ult az anyukám és a lányom

‹Ara› ki vezette a kocsit?

‹jagi› mire felébredtem csak a vezető ült bent csendben. mondta megvárta míg felébredek

‹jagi› ekkor egy fiatal kori kék bébidollban, mezitláb indultam el

‹jagi› a kocsit egy ismerős itt, egy idósebb férfi

‹jagi› és néhány emberrel beszéltem is, kicsit furcsálták a mezitlábat, de nem szóltak

‹jagi› városban voltunk

‹jagi› és egy ismeretlen részén álltunk meg

‹jagi› onnan mentem valahová, akkor tudtam hogy hová, de már nem emlékszem

‹jagi› az zavart, hogy az anyukám és a lányom nem várt meg, nélkülem indultak el, ott hagytak míg aludtam

‹jagi› ennyi

‹Ara› amikor a szélvédőre rátapadtál, az milyen pózban volt?

‹Ara› menetiránnyal szemben vagy háttal?

‹jagi› világosan éreztem, hogy mezitláb hogy szúr a járda

‹jagi› ugy mintha elütöttek volna

‹jagi› háttal

‹jagi› én befelé néztem

‹jagi› mintha nem fértem volna be

‹jagi› mert kis autó volt

‹jagi› olyan fura érzés volt

‹jagi› olyan érzéssel ébredtem ott a kocsi elejjén, hogy de jóóól kipihentem magam

‹jagi› Már látom magam, hogy ágy helyett beszerzek egy kényelmes szélvédőt

‹Ara› csak akkor aludtál el, amikor megállt az autó?

‹jagi› várjál

‹jagi› nem

‹Ara› aha, gondoltam

‹jagi› aludtam menet közben is, a vége felé

‹jagi› és egy olyan parkolóház szerüben ébredtem

 

Ara

A múlt és a jelen benne van az álmodban, de a jövőt már csak érintőlegesen mutatja. A szélvédőn autózás a nem túl távoli múltadról szól, amikor az életutadon autóztál, menetiránynak háttal, „mintha elütöttek volna”, és nem bent a biztonságos autóban, hanem kívül, eltakarva a szélvédőt – mit mond ez számodra, hogyan jártad az utadat? A kocsidat egy ismerős vezeti (valaki más vezette a te sorsodat), és bent az anyukád és a lányod ül, külön tőled. Te már kikerültél abból a mátrixból, ami őket látszólagos biztonságban tartja, nem férsz már be oda, számodra szűkösnek bizonyult, de először még nem fordultál szembe a menetiránnyal, sőt menet közben el is aludtál, vagyis egy darabon nem tudatosan mentél az utadon. A szélvédőn utazás a veszélyek, kihívások vállalását is jelenti. De mégis elalszol, tehát mégiscsak ki akartál térni a vállalt sors elől, a menet közben felmerülő problémák elől. Egy parkolóházban (egy darabig parkolópályán voltál) felébredtél, még ez sem a jelenre vonatkozik, régebben történt a felébredésed. A férfi, aki a kocsit vezette, megvárja az ébredésedet: ez azt jelentheti, hogy van valaki, egy férfitámogatód (nem biztos, hogy pont az, aki szerepelt az álomban) akire számíthatsz, ha biztonságot, védelmet szeretnél. Lehet a saját férfiaspektusod is, akivel egyébként a konyhaasztalnál találkoztál. Anyukádnak és a lányodnak külön útja van, nem mehetnek most még veled. Az ifjúkori babydollodban indulsz útnak, mezítláb, vagyis felkészülve egy lelki utazásra, amihez a támpontokat lehet, hogy álmodban kapod meg, és ezek a támpontok részben valami nosztalgikus múltra is vonatkozhatnak (erre utalhat a retró hálóruha). A mezítlábadat szurkálja a járda, a mostani gyaloglásod nem túl kényelmes, de a Föld elsődleges forrásából meríted az energiát az utadhoz a talpadon keresztül, és bár lesz, aki furcsállja a választott életutadat, de az a szabadság felé vezet (a mezítláb a szabadságot jelenti).

 

jagi

Köszönöm.

Így, általad „elmesélve”, érdekes és egyben érthető is.

Értem az utat.

Mond, nem lehet A. az ébredésre váró segítő?

Ugyanis mostanában belemerültem az utolsó anyagaiba, s újra olvasom az időtárcsát is, s egyre mélyebben értem…

Hm….. Valóban nehéz ez az út most.

De örülök, hogy a mezitláb a szabadságot jelképezi. Az hajt tovább, hogy érzem, hogy egyre jobban értem, s izgat, a hogyan.

Való igaz, hogy álmaimban sokat „kaphatok”, gyakran ébredek egy örömteli, érzettel, mintha „történt volna valami”, valami jó, csak nem tudom mi.

 

Ara

De igen, nagyon is lehet Adamus. Teremts vele kapcsolatot, hívd be magadhoz, beszélgess vele, tanuld meg érzékelni. Az energiákat érzékeled, kérdezd meg tőlük, mit szeretnének mondani a számodra. Meg fogod érteni.