Ara: van-e benned várakozás?
Ildikó: Nagyon is sok...
Ara: próbáld lecsendesíteni, mert az gát lehet
könnyen átalakul elvárásba
Ildikó: jó....igyekszem...kell egy kis idő....
Ara: persze
délután ledőltem egy kicsit, jött Achentiel
Ildikó: neked csak úgy jön?
Ara: igen, most már ha hívom, jön
és valakinek újfajta energiáját is éreztem
Ildikó: ilyenkor csak érzed, vagy látod is, honnan tudod, hogy ő az?
Ara: az érintés mindegyiküknél nagyon hasonló
egy testi érzés
Csabeszt régóta ismerem, angyalközvetítést kért tőlem levélben (nem azonos Csabival, akivel az előző angyalközvetítést végeztük).
Ara
Nagyon szívesen segítek az angyalkommunikációban. De valahogy az az érzésem, hogy nincs igazán szükséged a segítségre, inkább csak megerősítésként szeretnéd. Nem?
Csabesz
Szia Ara kedves visszatérve az éteri csevegésre, igazad van biztos vagyok benne, megy ez nekem,tuti rengeteg inspirációt kapok ilyen csatornákon csak épp elég zavaros az adás és sistergős.Meg nem tudom szétválogatni a saját gondolataimtól őket.
Van ezzel kapcsolatban egy kis blokád a fejemben . Még csak azt sem mondanám hogy megerősítés kell inkább arra vagyok fáncsi hogy mit fogok látni ebben a tükörben ....
(Az első beszélgetés a VilágVége csetjén zajlott KeDo - Csabi párja - és közöttem.)
‹kedo› képzeld...csabinak tegnap kapunyitása vót .... megtámadta két darázs és megnyitották a koronacsakráját :D:D:D:D
‹Ara› megcsípték?
‹kedo› aha...de semmi nem látszik
‹kedo› azt mondta, olyan volt, mintha forróságos zsibbadás érné a zagyát
‹Ara› el bírom képzelni
‹Ara› pont a haja közt?
‹kedo› jessz ara...de most alig van haja...mer levágtam a napokban :D
‹kedo› úgyhogy könnyen beletalált
‹Ara› hát, nem könnyű utat választott Csabi :D
‹kedo›:D nem igazán hatódott meg....
‹Ara› nekem sokkal kellemesebben nyílik a kapu
‹kedo› néköm is
‹Ara› úgy láccik, Csabi nem akarta magától, muszáj volt segíteni neki
‹kedo›:D
Anita csodás folyamaton ment keresztül, és csak egy kis biztatás kellett neki, egy kis támasz arra a kis időre, amíg percek alatt megtanult bízni önmagában és elfogadni, megérteni, mi az, amit érez.
Anita
Segítségre van szükségem,azonnal jött,ahogy olvastalak benneteket.Itt vannak velem,nem egy,több....és tudom,hogy beszélnünk kell erről,légyszi mozdíts feléjük.De most gyújtok egy gyertyát ,pedig nem szoktam.De ne tudd meg,ahogy írok,csak úgy bizsereg a kezem,mintha írnom kéne.De most már lefekszem....apám...csak úgy lángol az energia a kezeimben-fejem körül/fülem.Basszus!Mit szólsz?Hű,de jó
Erdával első alkalommal egy nayuzást hoztunk össze, ami ITT olvasható, majd másnap Erda egy konkrét kérdésre kért tőlem angyali üzenetet. Ezt nem vállaltam, de úgy éreztem, hogy abban talán tudok neki segíteni, hogy megpróbálhatjuk a visszakapcsolását az angyali energiákhoz. A párbeszédünk következik.
Ara: azt kérem, hogy mindig, folyamatosan jelezd az érzéseidet
Erda: rendben
Ara: most például hogy vagy?
Erda: most épp nagyon izgulok:)
Maresszel 2008 óta ismerjük egymást, volt már néhány találkozásunk személyesen is, meg egyéb szinteken is. 2010 márciusában éppen életem egy nagyobb hullámvölgyét éltem meg, érzelmileg, lelkileg, anyagilag, mindenféle szempontból, és éppen egy olyan tettet készültem végrehajtani, amiről tudtam, hogy nem az igazi megoldás, de mégis valami kiutat adott volna az anyagi gödörből. Maresznak ekkor egyszer csak „véletlenül” eszébe jutott, hogy elküldi nekem e-mailben Richard Bach: Illúziók című könyvét, amit ő is akkoriban kapott valakitől, és csak ennyi megjegyzést fűzött hozzá: „Küldök egy könyvet, hátha nem ismered. Sztem tetszeni fog :)”
Ehh, gondoltam, régóta tervezgettem ugyan, hogy olvasok már valamit Richard Bachtól, mert pár idézetet ismertem tőle, és azok nagyon „ültek” nálam, de nincs nekem erre időm. Mégis megnyitottam a fájt, és beleolvastam. És egy ültő helyemben ki is olvastam a könyvet.
Égi-földi csapatmunka
(Köszönet a címért Ildikónak!)
KeDo megkért egyszer, hogy nézzem már meg nayuval, mit látok éppen most rajta, benne. Egyikünk sem gondolta, mi lesz még ebből. A szálak úgy találkoztak, mint egy előre pontosan megtervezett, tökéletes mintájú szőttesben, és csak mi ketten, a földi résztvevők, akik az egész Tervet itt a fizikai szinten végrehajtottuk, nem láttuk át az egész szövedéket, mindig csak azt az egy szálat, amit épp abban a pillanatban belefűztünk az egészbe. Mégis olyan minta rajzolódik ki most a szemünk előtt, amiről most utólag azt mondjuk: nem is lehetett volna másképp.
