A théta-elfogadás-egyensúly második szaváról lesz szó: miért ezt választottam a módszer nevének?
Miért olyan nehéz elfogadni?
Mert nem erre vagyunk kondicionálva. Az egész iskolarendszerünk az ítélkezésre, a bűntudatra és a megszégyenítésre épül elfogadás helyett. Kicsi kortól kezdve arra neveljük a gyerekeket, hogy tilos hibázni, mert a hibáért, a tévedésért, a helytelen megoldásért büntetés jár.
De mehetünk régebbre is, vagy mélyebbre: az egész európai kultúra bázisát meghatározó keresztény vallás sem az elfogadásra épül, hanem az ítélkezésre. Rossznak címkézzük az egyik dolgot, jónak a másikat, és alighogy megszületünk, máris mind bűnösök vagyunk: kétezer éve ezt a mintát rögzíti a vallás minden keresztény fejében, míg már alapértelmezett programmá vált bennünk. Vágyjuk a jót, de félünk a rossztól, elutasítjuk, megbélyegezzük, gyűlöljük, elpusztítjuk. Hozzáteszem, az ateisták is ebben a mintában élnek, és fel sem merül bennük, mi az alapja a gondolkodásmódjuknak. Ha ateista vagy – ha valódi ateista lennél – nem létezne számodra sem az isteni jó, sem a sátáni rossz. Ugyanis a jónak és a rossznak ilyen mélyre nyúlik az eredete: Isten nélkül nincs jó, Sátán nélkül nincs rossz.