10 éve, 2013. 07.01-én indult a honlapom!

Volt egy elődje is, amelyen még csak az első regényem részletei, néhány novella és egy-két vers szerepelt. A mai honlapon már több könyvnyi anyag található:

- Szépirodalom: a regénytrilógiám részletei, novelláim, verseim, a Kecskeméti Dorottyával (KeDo) közös rímes rajzok, és egy blog, ahol néhány rövid beszámolót olvashatsz.

- Tengely: egy önismereti módszer, amit a saját súlyos problémáim megoldására dolgoztam ki, de azóta már sok embernek segített. A módszer megtanít arra, ami most sok embernek nehezen megy: az elfogadásra, valamint az egyensúly megteremtésére és megtartására.

- Nayu: tudatos érzékelés, az érzések, megérzések tudatossá tétele. Könyvet is írtam erről.

- Meditáció: mily véletlen, épp akkor ismertem meg egy zseniális zeneszerzőt, Láng Szilárdot, amikor kitaláltam, hogy szeretnék meditációkat készíteni. Ő a zene, én a szöveg vagyok. Öt közös meditációt készítettünk eddig, és vannak még terveink.

Elindítottam az Ara Rauch Kézművek oldalamat a Facebookon. Ez nem profilváltás, hiszen világéletemben kézműveskedtem, de most szeretném neked megmutatni, mire jutottam. 

Gyere, nézd meg --> Ara Rauch Kézművek

Makramézni 18 évesen tanultam meg. Ez a 70-es, 80-as években nagy divat volt, amikor mindenki virágtartókat makramézott. Én is akkor kezdtem, de a makramézáson kívül szerettem rajzolni, hímezni, subázni, kötni is: sok mindent megtanultam, ami érdekelt. Nemrég észrevettem, hogy nem csak ismét divat lett a makramé, de gyönyörű új fonalakat gyártottak hozzá, sőt, újfajta csomókat is kitaláltak, amikkel látványos mintákat lehet létrehozni. Természetesen tüstént kedvet kaptam, hogy felélesszem a régi tudásomat, sőt, folyamatosan tanulom az új technikákat.

Az ásványok is mindig érdekeltek, és pár éve elkezdtem mélyebben foglalkozni velük. Nem szervezett keretek között, csak autodidakta módon tanultam, és inkább az érzékelésemre hagyatkoztam. Számomra az, hogy miből van egy ásvány, milyen a kristályszerkezete és hol bányásszák, érdekes, de nem olyan fontos, mint a speciális energiája, amit némi gyakorlással meg lehet érezni. Előbb elláttam ásványkarkötővel és nyaklánccal magamat és a családomat,  aztán mivel szívesen fogadták, jók voltak a visszajelzések, nyitottam egy csoportot a Facebookon, ahol már vállalkozóként árusítottam az ékszereket.

Tele a tarsolyom mesébe illő történetekkel, amik velem estek meg; ez is közéjük tartozik. Arról szól, hogyan készült el a Pecsét-trilógia köteteinek címlapja. 

A sorrendet precízen betartva az elsőről kell először szót ejtenem. A Pecsét a karodon kiadása idején sűrűn megfordultam egy művészeti fórumon, ahol rengeteg irodalommal és képzőművészettel foglalkozó, tehetséges emberrel találkozhattam. Egyszer csak az az ötlet villant az eszembe, hogy mi lenne, ha az itt tevékenykedő grafikusok és festők közül valaki megalkotná az én regényem címlapját. Volt némi koncepcióm, ezt közhírré tettem, az admin segítségével kiírtam egy pályázatot, és vártam, hogy ki lesz az, aki a leginkább a könyvemhez illő képet megalkotja. Végül több, mint 80 pályamű érkezett be, ebből választottam ki Vári Juliánna munkáját, ami a címlapra került.

Szokták kérdezni tőlem, mi zajlik az író műhelyében, mit írok éppen, hol tartok vele, és egyáltalán, hogyan zajlik a folyamat. Most rászántam magam, hogy válaszolok, hát tessék:

a Pecsét regénysorozat, amelynek eddig két kötete jelent meg, trilógiává bővül. A Pecsét a karodon és A pecsét lenyomata után, ha minden jól megy, 2017. Könyvhetére megjelenhet a 3. rész (a címe még titkos!). Még messze van a kézbe fogható állapottól, de most kezdem igazán élvezni, mert eddig a zűröket kavartam, mindenféle csúf jelenetbe vittem a szereplőimet, de a végére kisimogatom a sztorit, hogy még egy-két csavar után a végkifejlet célegyenesébe juttassam őket. Hogy ez happy end lesz-e? Elválik.

A könyv története meglehetősen kalandos.

Nincsenek véletlenek, ezt régóta tudom. De hogy a szinkronicitás hogyan tálalja elém a csodákat, azon mindig meglepődöm.

Kigondoltam, vagyis inkább megláttam az új regényem hősnőjét: egy izgalmas személyiséget, a megfelelő külsővel. A mintát egy egyiptomi fáraóról vettem, aki szintén szerepet játszik majd a könyvben. A fáraónak valami elképesztő arcvonásai vannak, és teljesen azt hittem, hogy ilyen koponyastruktúra már nem létezik – viszont annyira tetszett az arc, hogy róla mintáztam a főszereplőmet. A regény íródik, a cselekmény halad előre, és meg is beszéltem egy találkozót azzal a grafikusművésznővel, akinek megígértem, hogy ő rajzolja majd meg a címlapot. Emiatt egyik reggel Debrecenbe utaztam.