(Ismered a Pecsét sorozat első két regényét? Ez már a harmadikból egy rövid kedvcsináló.)

--Daddy későn jön haza, mert edzést tart, úgyhogy ráérünk hazamenni – fogadta Réka az elébe futó lányát az iskola kapujában. – Anya-lánya napot tartunk, jó?

--Az milyen? – kérdezte érdeklődve Stella.

--Az olyan, hogy bemegyünk az összes boltba, ami nekünk tetszik, végignézünk minden érdekeset, vásárolunk is, jól kibeszélgetjük magunkat közben, és utána eszünk egy fagyit.

--Jóóó! – helyeselt Stella lelkesen. Réka hallgatta a csacsogását, amíg tolta a bevásárlókocsit. – Akkor most veszünk nekem én kicsi pónimat?

--Abból már hatszáz darab van. Nem kéne inkább valami mást választanod?

--Nem – szögezte le meggyőződéssel. – Mert lila egyáltalán nincsen. Most kérek egy lilát.

--Jó – sóhajtott Réka.

Pecsét a karodon 

Részletek (55 perc)

Hangoskönyv

Felolvasó: Marga

Zene: Láng Szilárd (Sol)

A ONEdirect Rádió felvétele

Részlet a regényből

(Az előzmények: Patrick és Réka kocsival mennek egy hegyi úton. Réka állapotos a közös gyermekükkel. Patrick amerikai, Réka magyar, a jelenet Magyarországon játszódik.)

…valami belső késztetés hatására félbeszakította magát, és így folytatta – itt jobbra lesz egy kőbánya, mindjárt a vasúti kereszteződés után. Állj le, kérlek.

- Miért?

- Csak úgy. Kedvem támadt megnézni.

Patrick lassított, lekanyarodott. Amíg Réka kiszállt, egy sötétzöld Opel rádudált. Elmosolyodva kapta fel a kezét, hogy intsen, mert megismerte: Terike néni vezette, Detti nagynénje és egyben szomszédja.

Keresztülmásztak egy földből és kőből emelt méteres torlaszon, amit azért halmoztak a bevezető útra, nehogy valaki autóval behajtson a veszélyes, omladékos területre. A kőbánya kicsi volt, gyakorlatilag épphogy megkezdték lebontani a domboldalt, de vagy nem olyan követ találtak, amit kerestek, vagy nem eleget, mert elég hirtelen abbahagyták a kitermelést, sorsára hagyva a félig ledőlt dombot.

- Mit kell itt nézni? – érdeklődött Patrick kissé unottan.

- Nem tudom. Évekig jártam el itt minden nap, és most jutott eszembe, hogy közelebbről meg kellene néznem ezt a helyet.

Részlet a regényből

A könyv megrendelhető: http://ararauch.hu/index.php/programok-konyvek/33-megjelent-konyveim/25-pecset-a-karodon

Vagy e-könyv (ePub és PDF) formátumban ingyenesen letölthető: http://ararauch.hu/index.php/programok-konyvek/61-e-konyvek

Sarah Tayler csakugyan mindenhol volt, sehol és bárhol lehetett a nap folyamán. Valamennyi néger eredetet bizonyosan hordozott a génjeiben. Gyönyörű szeme és szája emlékeztetett Halle Berryére, a bőrszíne is hasonló volt, de a szüleitől nem nyúlánk párductestet, hanem alacsony és majdnem tömzsi, de formás alakot örökölt hozzá. Rendkívül energikus leányzó volt, csak úgy kavargott körülötte a levegő. Állandóan rohant, intézkedett, mindenütt ott volt, mindig beszélgetett valakivel. A mai napon Réka már kétszer beszélt vele pár percet, ezalatt kiderült, hogy Sarah is angol szakos, tehát az előadásokon is találkozni fognak, azután útbaigazította Rékát, hogy megtalálja a tanárokat, akiket keresett. Éppen közeledett.

- Réka, nem akarsz részt venni a sakkversenyünkön?

- Sakkverseny lesz? Ó, dehogynem. Nálad kell jelentkezni?

- Aha. A nevezési díjakból befolyt összeget az egyetemi újság támogatására fordítjuk.

- Mennyi a nevezési díj?

- Ó, csak húsz dollár.

- Ó… csak húsz? Mindenkinek?

- Hát, ha valaki megteheti, adhat többet is – Sarah belemarkolt Réka karjába. – Juj, ott van Patrick! Gyere, elkapjuk!

- Ki az?