‹Sigya› Ara kérhetek egy szívességet tőled Rám néznél kicsit mit látol a fejemnél :)
‹Sigya› valami új történt ..
‹Ara› várjál
‹Sigya› idő mint a tenger
‹Ara› valami fehér fénypont van
‹Ara› világít, mint egy csillag, mozog
‹Sigya› kijez mijez? :)
‹Ara› nem tudom, de nagyon szeret téged
Ezt a tanácsot egy régebbi cikkemben fogalmaztam meg először. Amit akkor írtam, szét is röppent a Facebookon (helyenként más neve alatt, sebaj :)), ezért most változatlanul közlöm, de kiegészítem aszerint, ahogy most látom.
Ez a téma mindennek az alapja, kihagyhatatlan és kikerülhetetlen, mert minden ebből – belőlünk – indul ki. Tudom, hogy sokan lesznek közületek, akiknek ezzel a fejezettel nem fogok újat mondani, és tudom, hogy ezt sokan sokféleképpen elmondták már, de mindig vannak újszülöttek, akiknek minden vicc új, különösen a sokak számára járatlan rengetegnek számító spirituális világban.
Ha még nem tapasztaltad meg azt az élményt vagy állapotot, amiről szó lesz a cikkben, akkor nem lesz elég elolvasnod, mert a cikk csak „szó, szó, szó”, ahogy Hamlet mondja. Az útmutatások megmutathatják, merre menj, és hogy esetleg milyen buktatókkal találkozhatsz, de semmit sem érnek, ha térképpel a kezedben megállsz egy helyben. Ne hidd el, amit mondok, indulj el, tapasztald meg magad. Akkor a te utaddá, a saját értékes és hiteles élményeddé válik, és akkor már nem kell elhinned ezt az egészet, hanem tudni fogsz. A te élményeidet csak te tudod átélni, senki másét nem veheted át, és senki más nem fogja megélni helyetted. Amit viszont átélsz, az a tiéd lesz – illetve az te magad, Önmagad leszel.
Vegyél egy nagy lélegzetet, mert most fejest ugrunk a mélyvízbe. Egy olyan játékra hívlak, amelynek van néhány szabálya, amiket a saját érdekedben ajánlatos betartani. Persze, ha neked az a tapasztalásod útja, figyelmen kívül is hagyhatod ezeket; akkor majd a tapasztalásaid folyamán jössz rá, hogy miért is használtam az ajánlatos kifejezést.
Aki már kezdte unni a tárgyakat, most fellélegezhet (aki nem, az időzzön el velük, amíg csak kedve tartja). Most fogunk rátérni az emberekre, az emberi érzésekre, személyiségekre, tudatokra, de először még nem élesben, hanem tét nélkül, mintegy lemodellezve a valóságot. Nem lesz szükséged arra, hogy rákészülj, „nekiülj”, hogy külön időt szakíts a gyakorlásra. Remekül lehet menet közben, buszra várakozva, főzés, porszívózás közben is végezni, én is úgy szoktam.
Egy másik játék, ha ebben is ki szeretnéd próbálni magad: a távérzékelés, a remote viewing. Földrajzilag távoli helyekről, tárgyakról vagy emberekről lehetséges a segítségével adatokat szerezni. Tanulható technika, illetve tudomány, amely a parapszichológia szakterületéhez tartozik, és amelynek nagyon pontosan lefektették a kötelezően betartandó lépéseit. Viszont aki eddig követte a cikksorozatot, az nagyjából sejtheti, mit gondolok én a kötelezően betartandó lépésekről. De azért igyekszem pontosan leírni, ám mivel nem vagyok egy remote viewing szakember, rád bízom, döntsd el magad, hogy betartod-e a szabályokat, vagy szabadon értelmezed.
Előző részek: Alapozás
A következő gyakorlatok még mindig tárgyakhoz kötődnek. Valószínűleg azok fogják szeretni, akiknek szükségük van a fizikai világban való ilyenfajta földelésre. Itt is elidőzhetsz, ha az egyéniségedhez pont ez testhezálló, próbáld ki; sosem tudhatod, melyik fa lesz az, amelyiken valami fogadra való gyümölcsöt találsz. Ám miközben a téged körülvevő világról szerzel be információkat, valójában önmagadat ismered meg közvetett módon. Érintőlegesen több módszert is bemutatok a 3. részben (a teljesség igénye nélkül), amelyek ehhez a tárgykörhöz tartoznak, válogassatok.
Olyan tematikát állítottam össze, ami szerintem egymásra épül, de persze mindenki más, és előfordulhat, hogy éppen neked az egyik fajta gyakorlat nem „jön be”, míg a másikat örömmel ismétled hetekig, akár hónapokig. Ne törődj a lineáris idővel, nem az a cél, hogy minél hamarabb végigvágtass az egészen, és kipipáld: „ez is megvolt”, hanem az alaposság és az élvezet: addig csináld, amíg érzed, hogy újat ad neked, és addig, amíg örömödet leled benne. Én a magam részéről azt a fajta gyakorlatot végeztem szívesen és évekig, amit majd a 4. részben fogok megmutatni, és aztán ennek a tapasztalatait vittem át nagyon sokféle egyéb területre, mert nekem így volt könnyebb, illetve ez jelentett élvezetet. Úgyhogy próbáljátok ki, mi az, amit szívesen csináltok, mert erőltetve, küszködve, akarattal, fogcsikorgatva pont az ellenkező eredményt érhetitek el.
1. gyakorlat
Kezdjük tárgyakkal és növényekkel, ez talán sok embernek könnyebb lesz, mégpedig azért, mert nem annyira összetett feladat, viszonylag kevesebb dologra lehet fókuszálni, mint egy embernél, és kevesebb dolog térítheti el a figyelmet. Válassz ki először egy tárgyat a környezetedből – és most felsorolok néhány kitételt; ezekből csak azt fogadd meg, amelyiket jónak látod. Bármelyik fázis szabadon kihagyható, újraértelmezhető, továbbfejleszthető: próbáld ki, nálad hogyan működik. Viszont, mivel ez nem elméleti tudomány, nem elég elolvasni és megérteni, hanem, nincs mese, csinálni kell, mert az egésznek a lényege a saját belső tapasztalatok szerzése, beépítése, és ennek alapján a következtetések levonása. Én is így tettem. Lehetséges, hogy óriási felismerésekhez is juthatsz általa. Akárcsak én.
Többen kérdezték tőlem, hogyan lehet „megtanulni” a nayut, hogyan működik a gyakorlatban. Hogy mi is ez, a "Mi a nayu?" menüben olvashatsz róla. Összeállítottam egy gyakorlatsort, ami az alapoktól kezdve végigvisz egy kibontakozási folyamaton, és tudatosan alkalmazva bárki teljesebbé teheti vele az életét. A legtöbb embernek vannak megérzései, intuíciói, de ezeket nem tartja lényegesnek, „nem hisz bennük” (amúgy nincs szükség hitre, hanem nyitottságra és tapasztalásra van szükség), így az az ajándék, amit általuk kaphatna, elszáll a semmibe. Ha ezeket a bizonytalan, misztikus sejtéseket kibontjuk a ködből, és tiszta, éles fényben rájuk nézve konkretizáljuk, akkor a tudatosságunkat kiterjesztjük egy olyan területre, ahonnan olyan segítséget kaphatunk a mindennapokban, mint semmi mástól. Amit leírok, az nagyrészt Adamus Saint Germain tanításain alapszik, ő volt az, akinek nagyon sokat köszönhetek, aki „eszembe juttatta”, hogy én ezt a képességemet tudom használni, és aki biztatott, hogy dolgozzak sokat ezzel, és adjam át másoknak is, amit sikerült elsajátítanom.
Ez a beszélgetés a 