5.1. Mélyvíz

Vegyél egy nagy lélegzetet, mert most fejest ugrunk a mélyvízbe. Egy olyan játékra hívlak, amelynek van néhány szabálya, amiket a saját érdekedben ajánlatos betartani. Persze, ha neked az a tapasztalásod útja, figyelmen kívül is hagyhatod ezeket; akkor majd a tapasztalásaid folyamán jössz rá, hogy miért is használtam az ajánlatos kifejezést.

Egy másik ember személyes terével fogunk összekapcsolódni, onnan információkat áthozni a saját terünkbe. Ezt egyébként mindig, folyamatosan megtesszük, amikor ráfigyelünk valakire, sőt, nem is kell figyelnünk, sőt, még személyesen találkoznunk sem kell, mert a mások személyes terével, kisugárzásával – aurájával – mindig, minden pillanatban érintkezésben vagyunk. Mindenki, mindenkiével. Gondolj bele: egy óriási érzés-, érzelem- és gondolattovábbító háló köti össze az összes embert a Földön, és nem csak az embereket, és nem csak a most, ebben a pillanatban élő embereket, sőt, nem is csak a Földet, hanem a teljes Omniverzumot annak minden létezőjével egyetemben. Ez a magyarázata az ún. pillangószárny-effektusnak: ha minden és mindenki összeköttetésben áll, akkor hatással lehet rád az is, ha egy pillangó Kínában úgy dönt, hogy megrebbenti a szárnyát, és az is, ha úgy dönt, hogy nem. Van, akik között szorosabb az érintkezés, van, akik között lazább, és ez nem függ a közöttük lévő térbeli vagy időbeli távolságtól. Ezt az érintkezést tudatossá teheted, ha így választasz.

Sokan azt hiszik: ahhoz, hogy a másik emberről meglássunk valamit, különleges képesség kell. Valóban kell, de ez a képesség mindenkivel vele született, az egyéni különbözőségek miatt eltérő mértékben, és fejleszthető, amennyiben valaki meg tud válni a „juj, ezt én nem fogom tudni” berögződöttségétől. Sok embernek mostanában, a globális ébredezés idején váratlanul, erőteljesen, olykor sokkoló formában felszínre bukkan ez a képessége, amit a racionális, materialista tömegtudat világában jól lenyomott a mélybe.

Olyannal is találkoztam, akit ez olyan mértékben zavart, hogy amikor észrevette, hogy látja mások betegségét (vagyis ránéz valakire, és gondolatcsomag formájában kap egy információt a betegségéről), annyira megrettent, hogy elnyomta magában, blokk alá helyezte ezt a képességét, mert nem akarta ezt látni. Mit jelent ez? Elkülönítette, elidegenítette, elzárta magát a másik ember betegségétől, konkrétan a másik embertől. Képtelen volt rá úgy nézni, hogy én egy másik te vagyok, számára a másik ember „te vagy, akihez nekem semmi közöm”. Érdekes, mennyire különbözőek vagyunk, mert én meg ezt élvezem nagyon: mások valódi érzéseit (és a sajátjaimat is, persze) átélni.

Viszont az is igaz, hogy mások gondját-baját, sérüléseit, legmélyebb lelki tartalmait átvenni, átélni csak úgy tudjuk a saját sérülésünk nélkül, ha mi magunk stabil belső központtal rendelkezünk, amiből nem tud kirántani a negatív irányba húzó energia, vagy ha mégis kibillenünk, könnyedén és hamar vissza tudunk állni középre. Ezért javaslom: légy jelen megfigyelőként, és akkor át tudsz élni bármilyen fájdalmat, azonosulni tudsz a legsúlyosabb problémákkal is, így egyszerre tartod fenn a „kint is vagyok, bent is vagyok” érzését, miközben folyamatosan éled az Én Vagyok tudatosságát.

Mivel itt a 3D-ben lakunk, az elkülönültség világában, sokkal ritkább élmény számunkra az egységet megélni valakivel, mint az elhatárolódást. Az idegenség, a másság tűnik számunkra természetesnek, holott nem az, de az egységélmény (akár egy kaviccsal, akár a szerelmével, akár az isteni Forrással) csak annak számára valóságos, aki már átélte. Biztatlak, hogy teremtsd meg a magad számára ezt a tapasztalást, mert semmihez sem hasonlítható, csodás átélést ad.