Van egy osztálytársam, G. Ez a fiú egy szerény, komoly, elég zárkózott fiú, legalábbis ez egyértelműen látszik a viselkedéséből. Nem sokat beszélgettem vele, igazából nem is igazán hiszem, hogy egy hullámhosszon vagyunk, de én nem szeretem, ha valaki egyedül van (nagyrészt azért, mert tudom milyen érzés), ezért néha próbáltam vele beszélgetni. Főleg mikor láttam, hogy gyakran szünetben senkivel sem beszélt, csak így dobolt a térdén és egyéb pótcselekvéseket csinált, így igyekeztem nem jobban kizárni a közösségből. Például amikor csoportban kellett csinálni valamit, akkor is hívtam, hogy jöjjön oda. Vagy valahogy megpróbáltam bevonni a beszélgetésbe: "ugye G.?" "vagy G. is tök jó verseket ír" vagy hasonlók.
Év végére sokat nyitott egyébként, beilleszkedett az osztályba. Az utolsó hónapokban beszélgettem vele a hobbijáról, a terveiről is. Emellett részt vettünk sok programban, hülyéskedtünk... stb.
Idéntől viszont már úgy érzem, hogy kezd a srác átesni a ló másik oldalára, és azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban idegesít a viselkedése. A többi fiúról tudni kell, hogy ők inkább magabiztosabbak, vagy "menőbbek" vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. Néha az ő viselkedésük is zavaró, amikor csak a figyelmet akarják felhívni magukra, mondjuk olyan poénokkal, amiket egyáltalán nem tartok viccesnek, de tőlük valahogy jobban elnézem ezeket, mert őket ilyennek is ismertem meg.
Nagy szükségem van segítségre, ezért is fordulok Önhöz.
Magam kéne kimászni a gödörböl, de évek óta mélyítem csak azt, és most nagyon a mélyponton vagyok.
Nem tudom, hogy csináljam, hogy visszatérjem belém egy minimális « életkedv », hogy folytatni tudjam a feladataim végzését, mert most minden kilátástalan a fejemben, és ugyanakkor teljes káosz uralkodik bennem.
Elméletben sok jó technikát ismerek, a kivitelezésükben viszont megtorpanok, de az életem minden területére igaz ez. Egy helyben toporgok mondhatom, hogy lassan egy évtizede.
Önismeretnek előbb egy álmát elemeztem (ITT olvasható, többször is utalunk erre az álomra), majd folytatódott a levelezés.
Ara
Az mit jelent, hogy eszedbe jutott egy leendő mestered szava? Hogyhogy leendő?
Önismeret
Úgy leendő mesterem,hogy
1. Van egy ember,akihez már régen is akartam menni reinkarnációs utazásra. Akkoriban nem mertem elmenni hozzá,hogy az utazást megvalósítsuk,mert akkor még azt hittem benne nem bízom eléggé ahhoz,hogy minden bennem rejlő esetlegesen felmerülő titkot kiadjak neki,pedig igazából önmagamtól felfedezésétől féltem,ma már pedig nem vagyok benne biztos,hogy szükségem van arra az információra amit kaphatok a reinkarnációs utazás által. Talán ha megtenném,csak a születésemig mennék vissza. Több célból.
Szia többször olvastam már ezt az oldalt,s gondoltam,hogy irok.Nem is tudom,hogy hol kezdjem,több problémát is jo lenne megoldani vagy utmutatást kapni legalább,de egyenlöre csak most egyet...Összel úgy néz ki,hogy fösulira fogok járni vagyis beadtam a papirt és felvettek....problemám az,hogy nem anyanyelvemen fogom tanulni mert szomszéd országban lakom és ez szlovák nyelven fog történni.....keveset beszélek szlovákul,nehezebb lesz.Minden jel arra mutat,hogy csináljam kell fejlödnöm is csak hát ott az a hát......félelem,önsajnálat stb.S tudod az van,hogy én nagyon hivö vagyok és hiszek is benne,hogy megfogom tudni csinálni,segitenek majd a fentiek akarom is ,de mégis az ismeretlenbe menni nehéz...hozzá kell tennem,hogy az állásom függ ettöl ,mert ha nem kezdem el akkor....meg ha nem csinálom meg akkor a munkámnak annyi ,mert ez ezt igényli.....magam se tudom milyen segitséget kérjek...utmutatast vagy hogy megtudom-e csináni képes leszek –e rá,valamilyen segitséget szeretnék köszönöm elöre is tisztelettel
Igen, sajnos sokan annyira várják a külső segítséget, hogy még nem éberek és így kell tapasztalniuk.
Majd 20 éve dolgozom ugyanazon a helyen, már nincs kihívás és szenvedély benne, csak a havi fixet látom, hogy a gyerkőcöket nevelhessem, és persze ebben szemléletmódot kellett váltanom. Aztán én is sok-sok éve foglalkozom lelki, intuíciós dolgokkal, és szeretek segíteni másoknak, ha kérik. Igyekszem türelemmel lenni, és elfogadni amit kapok az Univerzumból, elengedni, hogy történjen és nem mindig beleavatkozni. Viszont ez a Föld, tehát az egyensúlyt csak meg kell találni. Én szívesen dolgozom egyedül is, és csapatban, szeretek megosztani. Sajnos én is megtapasztaltam dolgokat, visszaélés a szeretetemmel, megosztásommal, stb,stb, de az az én leckém volt, hogy jobban figyeljek. Olyan, mintha már félig kint lennék ebből a munkahelyemből. Igyekszem nem elvárni, de mégis csak a sok jel mutat valamit. A lelkem néha sikítozik és kiabál, de szó szerint, ma is hallottam...
EDESANYAM JELEZTE,HOGY NEHEZSEGEIMET MEGOSZTHATOM ONNEL.
VALOBAN EGY NEHEZEBB ELETHELYZETBEN VAGYOK EGY JO 3 EVE,BAR EDDIG SEM VOLT KONNYEBB.EN BIZTOS VAGYOK,HOGY EGY ELOZO ELETEMBOL SZARMAZO PROBLEMA ,,FOLYIK AT,,EBBE AZ ELETBE.BAR A MARS AZ URALKODO BOLYGOM,DE MAR FARASZT AZ ALLANDO KUZDELEM, EGYSZER EGY JOSNO AZT MONDTA,HOGY NAGY DOLGOK TORTENNEK VELEM.MIT KENE TENNEM?
Ara
Ágival pár éve találkoztam az egyik művészeti oldalon, ahol annak idején megismertük egymás írásait és leveleztünk is, aztán egy időre eltávolodtunk egymástól. Majd ismét megtaláltuk egymást.
Ági
Egész életemben, minden éjjel, szinte egész éjjel borzasztó álmok gyötörnek, gyakran vissza-visszatérőek, gyakran ébredés utáni visszaalváskor folytatódnak. 30 éve minden létező általam ismert módon, sőt pszichológus, hipnózis, ön-szuggesszió, agykontroll, pszichiátriai gyógyszerek sem segítenek!!!!!!!
Nehéz életemet megkönnyítené, ha ettől a kíntól megszabadulnék!!! Csak néhány álommentes éj, esetleg egy jó álom... Tömören írtam.
Szaporodnak, súlyosbodnak betegségeim, morfiummal kezelt tumor áttétes gerincvelő rákom is kínoz...
Nem is tudom hol kezdjem
talán a számomra legfontosabb
sokévi házasság után ami tartalmazott sok szépet s természetesen sok nehézséget
a férjem elhagyott a "nagy ő"-ért
amit nagyon nehezen kezeltem hisz a mai napig számomra ő az egyetlen kit szeretek s eltudok fogadni magam mellé
A Nők Lapja Caféban D. Tóth Kriszta néhány évig cikkeket írt a kislányáról, Loláról. 2010. augusztus 3-án a következő cikk jelent meg:
http://www.nlcafe.hu/csalad/20100803/ha_harc_hat_legyen_harc/
Ha harc, hát legyen harc!
- Nők Lapja Cafe
- D. Tóth Kriszta
- 2010. 08. 03.
Pedig azt hittem, hogy mostanra már minden csatát megvívtunk. Lefektettük az alapvető szabályokat. Annyira megerősítettük a folyó medrét, hogy a víz úgy érezze: a maga ura. Mutatjuk neki az irányt, de a mederben szabadon hömpölyöghet.
Azok a mondataid, hogy "nem kell hogy szeressen", hogy "a te szeretetedet az nem befolyásolja, hogy ő mit érez", meg amiről beszéltünk, hogy "ha szemmel láthatólag megfiatalodik, akkor örül nekem" , (tehát akkor kiváltok belőle valamit, amit eddig észre sem vettem mert más "bizonyítékra" vártam) sokat segítettek. S a háttérben persze ott munkálkodnak a könyveid, amiket természetesen behabzsoltam, mert sodort magával a történet, rendesen ki is készültem :-) szerettem volna rögtön leírni a "megfejtéseket", de hagyom még, hagy tisztuljon a mondanivalója is.
Elolvastam az első könyved és eléggé kivagyok..
Folyamatosan sírok, mert annyira magaménak érzem a benne lévő érzéseket,
eszméletlen pontossággal írtad le, hogy mi az, amire vágyom, milyen kapcsolat.
Bár gondolom az összes nő így van ezzel.
"Túl sokat szoktam gondolkodni, de ez az érzés teljesen lebénította a gondolkodásom, szinte rákényszerített hogy csak a testi érzésre figyeljek. Talán ez is volt a cél, hogy felejtsem már el, hogy mindent a fejemben akarjak megélni " - igen. Kaptál egy löket energiát, használd fel kedved szerint. Az energia az csak energia, az csak van, nincs neki ilyen vagy olyan töltete, mi szoktuk megtölteni pozitív vagy negatív irányban. Használhatod például arra is, hogy az örökös fáradtságodon felülkerekedj.
Léna egy személyes találkozás és rövid beszélgetés után írt nekem. Részletek következnek a levelezésünkből.
Léna
Érdekes volt, mert a beszélgetés után alig vártam hogy hazérjek és írjak Neked, aztán mire hazaértem annyira megfájdult a fejem és fáradt lettem, hogy egyből elaludtam...azt hiszem túl sok info volt hirtelen. Szóval nem is olyan könnyű elkezdeni írni Neked, pedig én szeretek magamról írni meg beszélni, főleg hogy visszajelzést kapjak, ki milyennek lát. Azt hiszem ez is a bizonytalanságom része. Ja igen, az adatok amiket meg kell adni: név: eredetileg a Noel nevet akartam megadni, erre kiderült hogy az férfinév.. :-) pedig nekem ez tetszik, ez most baj? :-)
Kálával egy fórumon ismerkedtem meg, és megbeszéltünk egy angyalközvetítést, ami szép sikerrel le is zajlott. Később újraolvasva az ezt követő levelezésünket, és összevetve azzal a hihetetlen személyiségfejlődéssel, amin ez idő alatt Kála végigment, megbeszéltük, hogy a levelezésünket felteszem a honlapra, talán lesz olyan, aki számára tanulságos lehet.
Én egy igen nagy problémával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Nagyon megörültem, amikor Docséval egyik reggel beszélgettem a gyermekem problémájáról és említette, hogy ön tudna nekünk tanácsokkal segíteni. Megkönnyebbülés számomra, hogy kapcsolatba léphettem önnel. Mi a férjemmel 3 gyermeket nevelgetünk szépen, normális körülmények között. Az első kettő beszédfejlődésével nem volt semmi baj, de a 3. gyerek kb. másfél évvel ezelőtt, elkezdett dadogni. Először nem tulajdonítottunk neki különösebb figyelmet, mert nem volt elég feltűnő. De mára már olyan szintig fajult, hogy alig tudom türtőztetni magam, hogy el ne sírjam magam. A gyerek van úgy, hogy 10-15 másodpercig nem tud megszólalni, mert elakad az első szó kimondásánál és a kisarca tiszta piros. Néha már azt hiszem, megfullad, mert nem vesz levegőt. Egy 5 szavas mondatot sokszor neki 1 percig tart elmondani. De volt rá példa, hogy elsírta magát a mondat végére. Januárba volt 4 éves. Nagyon egyszerű kisteremtés. Nem hisztis, szófogadó, segítőkész. Imád óvodába járni, még egyelőre. Megpróbáltam a lényeget leírni. Minden feltett kérdésre szívesen válaszolok. Nagyon bízom benne, hogy kapok segítséget! Tisztelettel: kicsimami
Nem álom volt, hanem egy különös ébrenléti, de nem ebben a „világban” történt tapasztalás. Gyönyörű érzés kísérte, s majdnem egy napig bennem maradt, vagy én benne? Sem azelőtt, sem (sajnos) azóta nem volt még csak hasonló élményem sem.
Az előzmény: ez 2008. márc.31-én, hétfői napon történt, akkoriban még nem ismertem Tóbiást, és Adamustól sem olvastam semmit. Akkoriba Kryon jelentette nekem a gondolkodást, ébredést okozó folyamatot. Már itt laktunk Bodméron és kint ültem a kertben. Ez a kert sztem különleges energiával bír, olyan mintha egy meséből jött volna. Semmi különös az „összetevőit” illetőleg, de bárki bejön, vagy benéz a kapun, úgy érzi, mindig itt kéne lenni.
Én is így érzem.
Szia! Aranka a segítségedre lenne szükségem illetve a tanácsodra! Éjszakás voltam és ismét arra érkeztem haza, hogy a kisebb lányom (óvodás) rettenetesen kiborította a családot. Olyan szinten, hogy ilyennek még a férjemet sem láttam, majdnem sírt! Tehetetlen vagyok a lányommal kapcsolatban, nagyon félek, hogy nincs-e valami komolyabb baja!!?? Egyik pillanatról a másikra megváltozik a viselkedése, üvölt ordít magából kikelve mint a sakál. Semelyik ruha nem jó neki amit elé teszek, próbáltuk szép szóval, bohóckodással, próbáltuk veréssel, semmi nem hatásos nála. Beszéltem az intézeti pszichológussal, adott tanácsokat, de azokat én is megtettem már vele. Arra gondoltam, hogy egy másik pszichológust felkeresek. Mit szólsz hozzá? Adj TANÁCSOT!!!!! S.O.S Docse
Érdekes történet: egyik este a lányommal gyógyítottuk a fiamat (5) és csak később mondta el a kislányom, hogy a kezem körül lila fényaurát látott. Ilyen még soha nem történt velünk. (Mi lehet ez?) A lányom 7 éves és kb. 3-4 éves korában héber betűket rajzolt egy papírra...
Köszönöm a visszajelzést! Igazából elvesztettem a fonalat, ez a bajom. Én, a valamikori magabiztos spirituális ember, összeomlottam. A feleségem egy éve elhagyott, megcsalt egy volt kollégámmal, azóta a két pici gyerek velem van. Hála Istennek, nem is akarom másképp! Anyagilag tönkre mentem, napi megélhetési gondokkal vergődök. Nem értem, miért történnek ezek velem? Én vonzottam be? ('Isten' bűntet, vagy én magamat???) Ugye, milyen buta kérdések?:-)) Pedig halálosan komoly a helyzet, sokszor megkísért az öngyilkosság gondolata...
Szóval, köszönöm a megtisztelő figyelmet, türelmet! Megpróbálom összeszedni magam...
Üdvözlettel: János
Azért írok Neked, mert teljesen kétségbe vagyok esve és nagyon elveszettnek érzem magam. Mindig igyekeztem magam boldogulni, de most úgy érzem, nem megy.
Jó lenne csak a szív szerint, csak a szeretetnek élni, de mondd, hogyan lehet ezt megvalósítani annyi ganajság és aljasság láttán, ami a világban, kis országunkban van? Ez egy hősi kűzdelem, hogy mindennek hátat fordítva próbálj csak magadat adni, csak szeretetet. Szinte kivitelezhetetlen!