Zsuzsi 2009. 01. 19.

Azért írok Neked, mert teljesen kétségbe vagyok esve és nagyon elveszettnek érzem magam. Mindig igyekeztem magam boldogulni, de most úgy érzem, nem megy.

2006. végén megfordult az életem. Jobban mondva én fordítottam meg. Életem legjobb és legizgalmasabb hónapjai következtek, elkezdtem az álmaimat követni, kiléptem a mókuskerékből. Megtettem a szükséges lépéseket, és sikerült egy olyan területen munkát szerezni, ami meglehetősen zárt világ. Pár hónap után a sok lehetőség, ami szinte csodaszerűen nyílt meg előttem, egyszercsak elapadt. Munkanélküli lettem, mindent elvesztettem, el is kellett költöznöm. Még elköltözés előtt bukkantam rá a shaumbra oldalra (2007. okt.). Elég messze voltak addig tőlem az ilyen jellegű gondolatok, de azt kell mondanom, hogy a következő pár hónapot Tobias és Kuthumi tanítások nélkül nem tudtam volna végigcsinálni. Szó szerint életben tartottak.

Pár hónapig csak ettem-ittam, aludtam, és olvastam az előbb említett weboldalakat. Semmi mást nem csináltam. Olyan volt, mintha beteg lettem volna. 2008. nyarán elkezdtem munkát keresni, de az igazság az, hogy pontosan nem tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Van pár terület, ami érdekel, de nincs semmi konkrétum 2007. októbere óta. Ez eléggé megrémiszt, és talán ennek köszönhető meg a kétségbeesésemnek, hogy semmi nem sikerül. Nem sikerül állást találnom eddig. Egy ideig az eredeti szakmámban is kerestem, bár a gondolattól is rosszul vagyok, hogy újra a régi dolgokkal foglalkozzam. Bármit csinálnék, csak azt nem. Sikítozni tudnék a kudarc érzésétől. Úgy érzem, megakadtam, egy szobában élek hónapok óta. Bármerre lépek, csak falakkal találom szembe magam.

Régebben, amíg nem gondoltam bele a felelősség vállalásába az életemmel kapcsolatban, mindig bíztam a sorsban, a jó szerencsében. Most, hogy látom, hogy az életemért csakis én vagyok felelős, elvesztettem a hitet magamban a múlt év állaskeresési kudarcai miatt. Valamit nem látok vagy nem értek meg? De mit? Hogy lehet ebből az állapotból kiszabadulni? Mi történik?
Nagyon örülnék, ha tudnál segíteni. Már egy új szempont is sokat segíthet.

Köszönettel:

Zsuzsi

Ara

Kedves Zsuzsi, egy olyan helyzetben vagy, ahonnan már felfelé visz az út. Érzed a felelősséget, és tudod, hogy te magad „gyártottad” magadnak a mostani körülményeidet. És pontosan arra van szükséged a továbblépéshez, hogy egy új szempontból lásd a helyzetedet, aminek alapján ki tudsz mozdulni belőle. Az embernek nagyon nehéz átlátni a saját életét, épp azért, mert nyakig benne van, és ki kellene emelkednie belőle az új, magasabb látószög eléréséhez.

Azt gondolom, hogy kétféleképpen próbáltál eddig viszonyulni az életedhez, és ezt a kétféle módot mereven elválasztottad egymástól. Amikor sikeresen, új munkahelyen, új környezetben, sokféle új lehetőség közül válogatva éltél, akkor csak az anyagi valóságban, csak a 3D-ben, csak a fizikai világba kapaszkodva mozogtál, spirituálisan nem alátámasztva a cselekedeteidet. Amikor meg elvesztetted a lehetőségeidet és rátaláltál a shaumbra oldalra, akkor meg csak az éteri világban, a szellemed-lelked által tanultakat nem megvalósítva a gyakorlatban, csak úgy „lebegve” léteztél.

Most az lenne a feladat, hogy ezt a két dolgot: a spirituális hátteret, amivel már tisztában vagy, és az anyagi legyökereztetést megvalósítsd, de úgy, hogy a két szint harmóniában, egymást segítve, egymást támogatva létezzen.

Azon is gondolkodtam, miért nem találtál állást egy fél év óta, holott kerestél. Véletlenül nem az történt, hogy kétségbeesetten erőltetted a keresést? Semmit sem szabad akarattal erőltetni, az az energia már nem működik, illetve keményen visszacsap arra, aki alkalmazza. Elég kinyilvánítanod a szándékot (ha olvastad Tóbiást, akkor tudod, hogy kellő szenvedéllyel kell kinyilvánítanod) és miután így megmozdítottad az energiákat magad körül, földeld le a szándékodat, vagyis tedd meg a fizikai világban a megfelelő lépéseket (pl. esetedben ráugorhatsz az álláshirdetésekre, de ne konkrét elvárásokkal, hanem szélesre tárva a nagykaput az alternatívák előtt) és az élet eléd hozza, amire szükséged van. Nem kell ragaszkodnod ahhoz, hogy azon a területen keress munkát, amit ismersz. Tekintsd ezt most átmeneti állapotnak, és vállalj el bármiféle olyan lehetőséget, ami most bekopog az ajtódon, még ha első pillanatban úgy is érzed, hogy ez távol áll tőled. Aztán, amikor jön egy újabb lehetőség (jönni fog!) akkor lecserélheted, ha nem érzed megfelelőnek. Addigra talán az is kialakul, mi az, ami iránt érdeklődést érzel.

A ragaszkodás, az elvárások és a tervek nagyon behatárolják a szinkronicitás elől a mozgásteret. Ne tervezz egy napnál hosszabb időre előre, hanem élj a Most pillanatában, és éld meg azt a csodálatos, erős, tevékeny és sikeres lényt, akit én érzek benned, és akit egy darabig nem engedtél szóhoz jutni az elkeseredettség mocsarában fuldokolva. Ha jól gondolom, abban a szobában, ahova bezárva élsz, a négy fal egyikén van egy ajtó, nem? Lépj ki abból a szobából az ajtón és cselekedj, szinte mindegy, hogy mit, csak valósítsd meg a fizikai világban a tettek által a szándékaidat. Azután pedig engedd meg magadnak, hogy áramolhass abba az irányba, amerre a felsőbb éned gyengéden vezetni fog téged.

Kép: KeDo