Elolvastam az első könyved és eléggé kivagyok..
Folyamatosan sírok, mert annyira magaménak érzem a benne lévő érzéseket,
eszméletlen pontossággal írtad le, hogy mi az, amire vágyom, milyen kapcsolat.
Bár gondolom az összes nő így van ezzel.

Csak az a baj, hogy most még inkább érzem az űrt magamban, és azt, hogy igen,
valamikor én is átéltem ilyet, és szeretném újra és újra, de nem találom..
És olyan nagy a nyomás, olyan nehéz ebben hinni, mikor nem ezt látjuk magunk
körül és elkezdünk kételkedni ezeknek az érzéseknek a létezésében..
Most nagyon rossz..mit csináljak? Nem tudnánk gmail-en csevegni?

 

Léna: csak nagyon szomorú vagyok, persze van benne egy kis önsajnálat is, meg a nagy hiányérzet..

 Ara: mit fogsz csinálni vajon, ha a második kötetet is elolvasod????

Léna: nem tudom, de nagyon nem akartam hogy vége legyen..

 Ara: hát nincs vége

 Léna: hogyan tudtad ilyen jól leírni ezeket a dolgokat? te átéltél már ilyet?

 Ara: igen

  hasonlót

ismerem a szerelmet, ha erre gondolsz

 Léna: és a jelen életedben, vagy csak emlékszel rá?

 Ara: jelen életemben, igen

 Léna: hát, akkor irigyellek

 Ara: nem kell

  te is megtalálhatod

  mihelyt nem keresed

Léna: :-)

 Ara: amíg az ember görcsösen erőltetve akarja, addig nem kapja meg

  ez mindennel így van

  nem tudom, ki mondta: "mihelyt lemondasz róla, megkapod"

Léna: igen, ezt már én is hallottam, de a lemondással meg az elengedéssel hadilábon állok

 Ara: nem is könnyű

Léna: az egonk nem engedi?

 Ara: szerintem mind így vagyunk

  persze, meg a berögződött tévhitek

 Léna: most egyszerűen az van bennem, hogy én is ilyet akarok és most.. de tudom, hogy pont ezzel űzöm el még a lehetőségét is..

Ara: hát, az akarást jobb, ha elfelejted

  meg az elvárásokat

 Léna: a másik felé?

 Ara: minden felé

nekem az elmúlt időszakban minden de minden esemény azt dörgölte az orrom alá, hogy amit elvártam, pont az ellenkezőjét kaptam

Léna: de akkor hogyan kell ÉLNI?

 Ara: hát ja, jó kérdés :D

Léna: és mit gondolsz arról, nekem mindig azt mondták, hogy addig nem jön új kapcsolat, amíg egyet el nem engedek

 Ara: ez megint csak elvárás

  miért ne jönne?

sose tudod, mit hoz a következő pillanat

  meg mi az, hogy "nekem mindig azt mondták"?

  nemáá

Léna: hát, eléggé átadtam az irányítást, hogy mások mondják meg mit tegyek, mi a helyes, aztán most persze kínlódok, mert semmiben sem tudok dönteni, és fogalmam sincs, hogy én mit akarok, mit szeretnék

 Ara: és most azt várod, hogy én mondjam meg, te mit szeretnél?

Léna: lehet :-)

 Ara: tök jó :D

nem vállalom :D

  na jó

  te azt szeretnéd, ha határozott, önálló, teremtő isteni lény lennél

  DE HÁT AZ VAGY!!!!

Léna: és miért nem látom?

 Ara: mert gyáva vagy felvállalni a felelősséget a döntéseidért

 Léna: miért?

Ara: mert még nem tapasztaltad meg a saját erődet

  kezdd el használni

 Léna: hogyan?

 Ara: no

elég sok mindenfélét írtam neked a levelekben

  de amiket írtam, az mind csak ötletadás

  neked kell elhatároznod magad és döntened

  előbb próbáld meg valami kisebb dologban

  és akkor rájössz, hogy megy ez neked

Léna: ugrál a köldökcsakrám..

 Ara: tudod miért?

 Léna: hát csak azt, hogy ott van az egyéni erőközpont

 Ara: ponnntosan

  az akarat helye

  tisztítsd ki

 Léna: mármint hogy ne akarjak?

Ara: úgy akarj, hogy ne akarj

 Léna: jajj..

 Ara: a hatalmadat használd, de ne erőszakosan

 Léna: azt érzem, hogy borzasztó türelmetlen vagyok

Ara: hát azt jobb lesz elengedni

  nyugi

  a türelmetlenség is elvárás, és mondtam, hogy az mindig pofán csap

Léna: de valahogy azt érzem, hogy nagyon gyorsan telik az idő, én meg csak egy helyben toporgok.. a gyerekkori énem bezzeg tudott mindent

 Ara: az idő egyformán telik, hagyd békén

  ne foglalkozz vele

  sokkal több időd van mindenre, ha nem kapkodsz

Léna: de nem érzem, hogy haladnék valami felé.. volt amikor igen, de aztán visszaléptem 3-at..

Ara: Adamust tudod olvasni?

Léna: a bevezetőtől nem jutottam tovább.. szerinted ez lustaság, vagy hárítás?

 Ara: hárítás

 Léna: a változás miatt?

 Ara: persze

azt kéne felfognod: nincs visszaút

  hiába hárítod, rajta vagy az úton

  pont azt szeretnéd, ha változna az életed, és pont ettől félsz?

Léna: igen, ez eléggé ellentmondásos.. az ismeretlentől félnék? vagy félek boldog lenni, mert mi van ha egyszer vége lesz?

 Ara: ez hülyeség

  éppen hogy a boldogságnak sosincs vége

az ismeretlentől való félelem, az lehet

 Léna: csodáltam Rékát, hogy az aggasztó gondolatai ellenére a jelenben tudott lenni és élvezni tudta. én erre nem vagyok képes.. :-(

Ara: figyeled, miket mondasz?

  "én erre nem vagyok képes"

  egyből levéded magad, hogy ne is legyél képes

  tegyük múlt időbe, jó?

  "én erre nem voltam képes"

DE! mostantól aztán! :D

Léna: túl sokat agyalok, az az én bajom.. ilyenkor meg tudom érteni azokat, akik valamilyen szenvedélybe menekülnek.. nekem a gondolatnélküliség csak az együttlét során működik

  mármint testi együttlét

 Ara: pedig nem igaz, hogy máskor ne figyelnél az érzéseidre

szerintem csináld meg a következőt

  direkt neked találtam ki, személyre szabott adamusi gyakorlat

 Léna: :-)

 Ara: minden napra találj ki magadnak valamit, legyen ez egy feladat a számodra

  egy olyan dolgot, amikor CSAK ÉRZEL

minden napra másfélét, egy hétig

 Léna: hát ezt nem nagyon értem..

 Ara: legyen benne mind az 5 érzékszerv

  tehát egyik nap mondjuk egy arcpakolás vagy egy masszírozás

  amikor a bőröd érez

másik nap keress valami képet, amivel a látási érzékelést gyakorlod

  valami nagyon szépet, ami érzéseket kelt benned

  aztán 3. nap mondjuk a hallás

  hallgass célzottan zenét

így érthetőbb?

 Léna: igen. és próbáljak nem gondolkodni, hanem inkább az érzetet tudatosítani?

 Ara:   igen

mindenképpen olyanoknak kell lenniük, mindegyik feladatnak, amit élvezel

van kedved hozzá?

Léna: azt hiszem igen. csak figyelnem kell, hogy ne hagyjam elhessegetni. és ezzel tágítani tudom majd a gondolatnélküliséget?

 Ara: igen

  persze gondolat nélkül létezni lehetetlen

  mert ez éppolyan, mintha azt mondanád, hogy az a jó, ha valaki halott

  mivel csak a halott nem gondolkodik

  illetve annak is csak a teste

szóval a tudat képtelen nem mozgásban lenni

  de tudod célzottan fókuszálni

  és most itt ez a cél

  az érzésre fókuszálni

  és nem megfűszerezni elméletekkel, agyalásokkal

Léna: olyan egyszerűnek tűnik, közben meg mégis nagyon nehéz..

 Ara: mi a nehéz benne?

 Léna: talán elvárás van itt is bennem, hogy mi van, ha nem jól csinálom, vagy nem sikerül, ilyesmi..

Ara: nincs ilyen, hogy nem jól csinálod

  bárhogy csinálod, az tökéletes lesz

  elvégre csak az a cél, hogy JÓL ÉREZD magad

Léna: szerinted lehetséges, hogy én szeretem nem jól érezni magam? mert ha nem így lenne, akkor vajon miért csinálnám? miért teremtenék poklot magamnak?

 Ara: imádjuk a poklot, szívem

  megcsináljuk magunknak

többes számban beszéltem, figyeled?

 Léna: igen. de miért van ez? ez is valami berögződés? az egyház?

 Ara: dehogyis

  azért jöttünk a földre, hogy tapasztaljunk

és mivel duális világban élünk, meg akarunk tapasztalni mindent mind a két végletről

  a poklot is, aztán az már nagyon szörnyűnek tűnik, akkor vágyunk a mennyországra

azt is megtapasztaljuk egy-két életben, de aztán megint szükség van az egyensúlyra

  és nagyon nehéz kitörni a körből

  mindig ugyanazon a sínen járunk körbe, ezerszer

  "az ember semmiből nem tanul"

Léna: hát ez az.. egyébként most a mátrix jutott eszembe arról amit írtál, hogy meg kéne tanulni, hogy "nincs kanál" :-)

 Ara: tudod, mi a telefonomban a bejelentkező szöveg?

  "there is no spoon"

Léna: na, akkor erre ráéreztem :-)

 Ara: és Adamus is folyton azt nyomatja, hogy vegyük már észre, ez csak illúzió

  amit mi teremtettünk saját magunknak

  tehát meg is tudjuk változtatni

Léna: mármint mi az illúzió? a körülöttünk lévő világ?

 Ara: igen

  csak te vagy a valóság

  te magad

  azt teremtesz magad köré, ami csak eszedbe jut

  csak ugye, nem vagyunk tudatosak többnyire

ezért a teremtéseink sem tudatosak

  jó kis negatív teremtésekkel körberakjuk a környezetünket

  és aztán csodálkozva nézzük, hogy te jó ég, hogy került ez ide?

  de már te jó úton vagy

Léna: honnan tudod?

 Ara: megteremtettél magadnak pl. engem, hogy meglökdösselek hátulról

 Léna: :-)

 Ara: noszogatlak: halaggyá Malvin!

  hagyod magad?

Léna: eddig még nem nagyon hagytam magam, illetve az elején igen, aztán elfogyott a lelkesedés, vagy inkább úgy mondanám, hogy rájöttem, az mégsem az én utam..

 Ara: mi nem a te utad?

Léna: hát kaptam sok olyan tanítást vagy mit, amit nem igazán tudtam elfogadni, vagy ott legbelül nem éreztem igaznak a magam számára

 Ara: NA EZ A HELYES VÁLASZ

  ne hallgass senkire

  a válasz benned van

Léna: CSAK UTÁLOM, HOGY ILYEN TESZE-TOSZA VAGYOK ÉS SZARAKODOK ÉS ÖNSAJNÁLOM MAGAM, AHELYETT, HOGY ÖSSZESZEDNÉM MAGAM!!! :-)

Ara: hát rajta, utáld magad, ha az neked jó :D

  vagy pedig lépj végre

  hm, melyiket választod?

 Léna: piros vagy kék bogyó? :-)

Ara: és ebben az az érdekes

  hogy a piros meg kék bogyót bármikor, bármelyik percben újra választhatod

no akkor

  adok neked lehetőséget arra, hogy kipróbáld az érzékelési házi feladatot

  már ha van kedved

  később majd visszanézek

 

Léna

(Léna levele, miután átolvasta a levelezés honlapra szánt első részét)

Hát így első olvasásra megdöbbentem saját magamon, hogy ennyi mindent ennyire nyíltan le mertem írni egy a mai fogalmakkal élve vadidegen embernek... Az jutott eszembe, hogy talán ez is az én egyik fő bajom, hogy ezeket a kérdéseket nem önmagam felé teszem fel, holott valószínűleg én magam tudom rájuk leginkább a választ.. Hát, mindenképpen tanulságos a levelezésünk :-)

A házi feladatból hármat megcsináltam, és az volt a legjobb, hogy csak az első volt direkt, megtervezett, a zenehallgatás, ami kicsit inkább még mindig csak arról szólt, hogy folytathassam a pityergést, természetesen a könyvből vettem ihletet, meghallgattam a Ghymes Szerelmes dalt, mert nem ismertem.

Viszont szombaton meg vasárnap spontán lehetőséget kaptam a feladat teljesítésére, és talán így jobb is volt, nem volt "feladat" íze a dolognak. Szombaton tök "véletlenül" a konyhaszekrény tetejére pillantottam és megláttam az ibolyát, a nemrég kinyílt virágját, és annyira fogva tartotta a figyelmemet, hogy tök furcsa volt, el is mosolyodtam. És semmi nem jutott eszembe közben, csak összekapcsolódtam a virággal. Tegnap pedig a 6 éves unokaöcsém segített hozzá a dologhoz, megkért ugyanis hogy masszírozzam meg. Masszíroztam már máskor is, meg a 3 évest is, van olyan, hogy lehasalnak az ágyra a két oldalamra én meg szinkronban masszírozom őket, nagyon élvezik, a kisebbiket így altattam régebben, mert másképp nem lehetett. Na szóval lehet, hogy Te úgy értetted, hogy én érezzek valamit a bőrömön, majd csinálok olyat is, de úgy gondolom masszázs közben én is érzek, nem csak ő. És ez is teljesen kikapcsolt, csak arra figyeltem, hogy milyen reakciója van a kis testének, a szemének, tekintetének, meg hogy bennem milyen érzések bukkannak fel.

A könyv keltette hatás még mindig bennem él, mintha egyszerre lenne az én kis sivár életem, ezzel szemben meg az ő szeretetteljes életük. Mondjuk az agyam már elkezdett dolgozni ellene, hogy ne irigyeljem azt a kapcsolatot, mert jöttek olyan gondolatok, hogy talán mégsem annyira jó az ilyen egy test, egy lélek állapot, mert akkor az ember még inkább fél, hogy elveszíti és még jobban ki van szolgáltatva... pedig tudom, hogy ez nem igaz.

Egyébként nagyon kíváncsi vagyok a második könyvre, valahogy úgy érzem, valamilyen karmikus dolog lesz benne, hogy talán kiderül, hogy nagyon-nagyon rég milyen kapcsolatban voltak ők egymással, és hogy mindenféleképpen nekik találkozniuk kellett.. Lehet, hogy Patrick-nek mégiscsak vannak magyar felmenői, azért ment le úgy a pálinka! :-)

 

Ara

"Hát így első olvasásra megdöbbentem saját magamon, hogy ennyi mindent ennyire nyíltan le mertem írni egy a mai fogalmakkal élve vadidegen embernek" - volt benned egy belső igény a megnyílásra. Én pedig "véletlenül" pont egy olyan ember vagyok, akinek megnyílnak az emberek, ezt már régen megfigyeltem. Találkoztunk, mert dolgunk van egymással.

" talán ez is az én egyik fő bajom, hogy ezeket a kérdéseket nem önmagam felé teszem fel, holott valószínűleg én magam tudom rájuk leginkább a választ." - hát nem ezt mondom én is folyton???? Nézz belülre, magadba, nincs szükséged külső megerősítésre, hiszen egyik mondatoddal megválaszolod a másikat.

 

Kép: KeDo