Barackvirág 11. 03. 22.

Igen, sajnos sokan annyira várják a külső segítséget, hogy még nem éberek és így kell tapasztalniuk.

Majd 20 éve dolgozom ugyanazon a helyen, már nincs kihívás és szenvedély benne, csak a havi fixet látom, hogy a gyerkőcöket nevelhessem, és persze ebben szemléletmódot kellett váltanom. Aztán én is sok-sok éve foglalkozom lelki, intuíciós dolgokkal, és szeretek segíteni másoknak, ha kérik. Igyekszem türelemmel lenni, és elfogadni amit kapok az Univerzumból, elengedni, hogy történjen és nem mindig beleavatkozni. Viszont ez a Föld, tehát az egyensúlyt csak meg kell találni. Én szívesen dolgozom egyedül is, és csapatban, szeretek megosztani. Sajnos én is megtapasztaltam dolgokat, visszaélés a szeretetemmel, megosztásommal, stb,stb, de az az én leckém volt, hogy jobban figyeljek. Olyan, mintha már félig kint lennék ebből a munkahelyemből. Igyekszem nem elvárni, de mégis csak a sok jel mutat valamit. A lelkem néha sikítozik és kiabál, de szó szerint, ma is hallottam...

Ara 

Nagyon megértelek abban, hogy már nem jelent örömet a napi munkád, én is így vagyok vele. Ha az emberben kialakul valami magasabb szintű tevékenység iránti igény, akkor jobban teszi, ha vált.
Az nagyon szuper, ha tudsz elfogadni és tudsz nem beavatkozni. De abban nem értek egyet veled, hogy a szeretettel vissza lehet élni. Ha úgy érzed, hogy valamit adtál, és ezzel visszaéltek, akkor volt egy elvárásod, és tapasztalatom szerint az elvárás mindig visszacsap. Amivel vissza lehet élni, az nem a szeretet, hanem az ego. Bocs, ha nyersnek tűnök, de éppen a térdműtétem kapcsán kaptam az egóról és az alázatról egy nagyon jelentős tanítást.
Miért sikítozik és kiabál a lelked?

Barackvirág

Nem vagy nyers, önmagad vagy, és ez jó :) Nem az a jó segítség, aki bólogat, hanem aki rávilágít dolgokra adott helyzetben. Egyetértek Veled, hogy az egorol van szó. Lehet rosszul igyekszem ezt még magamnak is megfogalmazni. Egy párkapcsolati kérdésben volt problémám. Elhittem, hogy szeretnek, szerelemmel. És megtanultam az esetből, de nagyon nagy fájdalmak árán, hogy a szeretlek szó mennyire mást jelent. Az érzelmeket ki lehet használni, a gyengeséget, no és persze aki hagyja magát. Ráadás még ki is akarták belőlem úgy mond 'írtani" az érzelmet... Nem akarlak untatni a történettel, a lényeg, hogy óriási lecke volt, és sok minden megkérdőjeleződött bennem és letisztult. Van egos szeretet, van szívszeretet és van aki a lelkével szeret... Van elmetudatosság, szívtudatosság és a tudatosság is mindenkinek mást jelent, ez pont a buszon fogalmazódott meg bennem hazafele.
A lelkem? Rá kell majd jönnöm, a lelkünk tulajdonképpen szabad, de valószínűleg nem azt teszem most fizikai szinten, amire önmagam vágyok csinálni, mert ki kell várnom az idejét. Holisztikusan kell magam egyensúlyba hozni. Az elmúlt egy hónapban elértem a Semmi állapotát, három napig csak néztem ki a fejemből, tök üres volt minden bent, és az energetikai térben is körülöttem, érdekes jelenség volt... Tavaly elindult a folyamat. És néha még a kicsi ego felteszi a kérdést, hogy biztos ez-e az utam ... aztán helyrerakom :) és azon gondolkodom, miért nem tudunk lépni az előtt, mielőtt betegre terít az Univerzum? :))

Ara

Több kulcsmondat is van a leveledben, amit kiemelnék. Megmutatom az én perspektívámat, én hogyan látom ezeket, jó? Aztán oda teszed, ahova akarod, akár a kalapod mellé is. :)))
"Elhittem, hogy szeretnek, szerelemmel." Ha én szerelmes vagyok, akkor persze, jó, ha viszontszeretnek, de ez az én érzéseimet nem befolyásolja. Ha elhiszem, hogy valaki szeret, akkor az az én megélésemben egy nagyon jó érzés, és amikor kiderül, hogy a hitemből nem megfelelő tornyot építettem, az az egómnak pofon, és nem a szeretetérzésemnek.
"Van egos szeretet, van szívszeretet és van aki a lelkével szeret..." - az én értelmezésemben nincs. Az egós szeretet nem szeretet, hanem birtoklási vágy, a szívszeretet és a lelki szeretet meg szerintem ugyanaz.
"Van elmetudatosság, szívtudatosság és a tudatosság is mindenkinek mást jelent" - ebben is rendet kellene tenni. A tudatosságnak szerintem fokozatai vannak. Az igaz, hogy mindenkinek mást jelent, de ez attól függ, ő maga a tudatosságnak milyen fokán áll.
"néha még a kicsi ego felteszi a kérdést, hogy biztos ez-e az utam" - persze, hogy ez. Nincs jó út és rossz út, csak a tapasztalás útja, és ha visszanézel az eddig elmúlt életedre, szerintem te is rájössz, hogy egy-egy helyzetben, amit utólag úgy ítélsz meg, hogy dönthettél volna jobban - valójában nem dönthettél másképp, mert akkor nem lennél most éppen itt, ahol most vagy.
"miért nem tudunk lépni az előtt, mielőtt betegre terít az Univerzum?" - hát mert a fizikai világ órási illúziórendszerében csak éppen azt nem látjuk, ami majd kiveri a szemünket. Nekem pont ez a térdbetegség mutatott meg egy csomó mindent, hogy miért volt rá szükség, miért kellett kétszer elesnem, és miket tudtam feloldani általa.

Barackvirág

Imádlak :) És köszönöm!!! :)
"Elhittem, hogy szeretnek, szerelemmel." Ha én szerelmes vagyok, akkor persze, jó, ha viszontszeretnek, de ez az én érzéseimet nem befolyásolja. Ha elhiszem, hogy valaki szeret, akkor az az én megélésemben egy nagyon jó érzés, és amikor kiderül, hogy a hitemből nem megfelelő tornyot építettem, az az egómnak pofon, nem a szeretetérzésemnek."
Ezen elgondolkodom: a hitemből nem megfelelő tornyot építettem...A pofon akkor jött, amikor rájöttem, hogy egóból szeretnek és nem szívvel, persze van benne egy kis szív is, de az egó irányítja...lecke volt és gondolkodom a tornyon :) és a saját érzelmi csapdámon....
"Az egós szeretet nem szeretet, hanem birtoklási vágy, a szívszeretet és a lelki szeretet meg szerintem ugyanaz."
Na ebben egyetértünk. A tapasztalásom által egós szeretetnek minősítem a birtoklási vágyat - ami energetikailag volt, és még ide sorolnám az érdekvágyat is.. Az energia is sokszor egy nagy csapda. A kettőt próbálták bennem szétszedni, a szívszeretetet és a lélekszerelmet. Itt jöttem rá, hogy engem egósan szeretnek, én meg szívvel-lélekkel szeretek, puff... Sajnos az egos szeretetben nem sok szív van. Viszont a lélekszerelemre esküsznek ezen kívül.. Ez abban kéne, hogy megnyilvánuljon, hogy minden érzelmünket ami emberi mivoltunkban jön, azt építsük le. És marad a lélekszerelem...mondá az Úr, ki ebben hisz....
Tudatosság kérdéséről is egyet gondolunk, én szedtem szét magamnak, hogy megértsem mi történik... Egójának tudatosságával létezett, én meg másként...
Igen, minden kellett ahhoz, hogy itt tartsak ahol ma, most...igen, néha nem látjuk a fától az erdőt, és még sorolhatnám.
Kértem az Univerzumot, hogy segítsen, ne ilyen fájdalmak és betegségek árán ismerjek fel legközelebb :) De nagyon tanulságos volt az elmúlt egy évem, és ez is segít, hogy ne más útját járjam, és vigyem a hátamon, hanem a sajátomat építsem most már....és egy fontos mondatot megállapítottam, a tudás még nem tudatosság és én felvirágoztam valakit azzal a tudatossággal, amit én élek vagy hogy is fejezzem ki magam, szóval azt hittem hasonló...de ez nem baj, elfogadom és ez van...megértettem miért tart ott ahol és kívánom, találja meg újra azt, amire neki szüksége van a saját fejlődéséhez....
Ha majd Te is leírod tapasztalásaidat, szívesen olvasom!
KÖSZÖNÖM a meglátásaidat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)) Ölellek szeretettel!

(másnap)

Napsugaras jó reggelt! : -)Ma reggel jutott eszembe egy történésem. Amikor kitágul és kiterjed az ember, és akkora lesz mint az egész világegyetem, visszatekint, akkor rájön, hogy micsoda kis parányi sejtgondolatai vagyunk ennek az Univerzumnak! Mégis menyit fájunk, küzdünk, szenvedünk és hajtunk a magunk kis mátrixos világában és mennyi más választásunk is lehet. Ezt a lelkünk milyen szépen látja, csak az a szép emberi mivoltunk, az szeret variálni. Vajon mi történne az emberekkel, ha nem lenne problémájuk? Mit kezdenének önmagukkal? Teljesen tanácstalanul szétnéznének és egy ideig biztos nem tudnának magukkal mit kezdeni, a Semmivel :) Legyen hasznos, örömteli napod :) Ölellek! :)

Ara

Épp elkezdtem válaszolni a tegnapi leveledre, mikor befutott az újabb. Igazad van, a fizikai világot éppen azért teremtettük magunknak, hogy jól kiszenvedhessük és kiküzdhessük magunkat. Az ego pedig tényleg nem tud mit kezdeni az isteni Semmivel, mert ebben az állapotban nem létezik. :)))
Még egy dologra felhívnám a figyelmedet, amit én másképp látok. Az energia nem csapda. Az pedig, hogy ki mit próbál benned szétszedni - csak azt szedheti szét, amire te engedélyt adsz. Nyilván nem tudatos szinten létezett köztetek egy szerződés vagy megállapodás, hogy megtapasztaljátok ezt a kis drámát ilyen módon.
"Itt jöttem rá, hogy engem egósan szeretnek, én meg szívvel-lélekkel szeretek, puff..." - és akkor mi van???? Nem volt számodra egy csodás élmény, hogy szívvel-lélekkel szerethettél valakit? Én hálás lennék neki, hogy segített megteremteni bennem ezt az érzést.
"Sajnos az egos szeretetben nem sok szív van." - semennyi. Kicsit másképp fogalmazok, mint tegnap, hogy ütősebb legyen: az egós szeretet NEM LÉTEZIK, birtoklási vágynak hívják.
"Viszont a lélekszerelemre esküsznek ezen kívül.. Ez abban kéne, hogy megnyilvánuljon, hogy minden érzelmünket ami emberi mivoltunkban jön, azt építsük le. És marad a lélekszerelem...mondá az Úr, ki ebben hisz...." - ez a keresztény egyház által két évezred óta belénk sulykolt óriási hazugság, bocs. Te magad is érzed szerintem, hogy nem áll meg a lábán, vagyis nem igaz. Nincs lélekszerelem, ami elválasztható a testi szerelemtől, és különösen az emberi érzelmektől. Ha csak egyszer is meg fogod tapasztalni azt az eggyé válást, amire minden nayus cikkemben utalok, tudni fogod, hogy egyfajta szerelem létezik: az Istennel való eggyé válás szeretete. Ennek különböző fokozatait éljük meg, játsszuk le az emberi létünkben.
 

Barackvirág

Köszönöm az újabb meglátásaidat!!! :) Igen, én mentem bele a szétszedésbe, most állítottam meg! Imádom az álmaimat, mindent leadnak. Egy konyha falsarkában láttam először egy kis maroknagyságú szőrös virághagymát, ami még szőrősebb lett, aztán kiderült, hogy bogár, van szeme és lábai, első kettő ollós. Ki akartam tenni az ablakon szépen, de az ablakok előtt egy hűtőszekrény gátolta az ablak teljes kinyitását, csak bukó volt. Először odadobtam a bogárkának valami kaját, és ki akartam egy bottal tenni szépen, de visszahátrált a sarokba, hogy ő még nem megy, és behátrált...felébredtem. Én nem haragszom, a hoponopono öntudatlanul is sokat segített már az életemben.

Rengeteget kaptam a kapcsolatomtól mindentől függetlenül, és köszönhetek neki, ez még le kellett írnom! Olyan részeimet, magvaimat öntözött meg, amik nyílásnak indultak és elindultak a felszín felé, a fény felé és megmutatkoztak a létben. A szerződésünk nem új keletű, sok évszázados…

Munkaügyben még az jutott eszembe, hogy milyen kettősség ez. Hiszen van aki mindent megadna egy ilyen munkahelyért, mi meg sokszor rinyálunk (elnézést)… Hálás vagyok, hogy van, de érzem, hogy lehet majd még jobb is, ahol van sikerélmény, szenvedély…Ugyanakkor ebben a helyzetben is találni jót..tényleg minden csak megközelítés kérdése. Ugye micsoda paradoxon….

Gondolataim egyikéhez az is hozzátartozik, hogy mennyi olyan embert látok magam körül, akinek a spirituális köre után nem egyensúlyba került az egoja, hanem megnövekedik, de ezt önmaga nem veszi észre. Emlékszem találkoztam olyan írásokkal, melyek azt sugallták, hogy az egot teljesen le kell építeni, de én szerintem az ego ugyanúgy az emberi mivolthoz tartozik, csak lehet, helyén kell kezelni és ott használni, ahol tényleg szükséges. Ugyanakkor persze kialakul az emberben egy elfogadás a másik ember igazságára, valóságára, útjára… Első emlékeztető leckék között szerepel, hogy nem kell másokat megváltoztatni és megmenteni, és nem is lehet. Ahhoz mindig az adott ember motivációja és tenni akarása szükséges önmaga felé. Minthogy mi mindenhol katalizátorként vagyunk jelen, akár a gyógyításban, segítségnyújtásban. Néha visszahúzódom, mert a szavakat sokféleképpen lehet értelmezni, és egy idő után eljut az ember oda, hogy bölcs az, ki hallgat bizonyos esetekben :-) Az energiacsapdáról majd még beszéljünk, ha van kedved…itt van valami bibi tuti…itt is lehet kötéseket és függőséget létrehozni…

Ma is álmodtam, de olyan tömören, hogy szinte nem is emlékszem rá, annyi kép maradt meg, hogy az álmok olyanok voltak, mint ha kockatömbökben lettek volna…

Napsugaras napunk van :)

És valami, ami megfogalmazásra így most került, egészében, amikor ezt az idézetet elém tette a nap, de hogy egész legyen részekből áll össze az út, s bár egyenként is a rész egész – a végtelenbe fel…és hogy oda eljussunk, ki egy állomást sem hagyhatunk… Sokan ugyanoda tartunk, csak néha más úton jutunk el! Azt hiszem így lett kerek ez az egész…történet!  Köszönöm Ara!!!!!!

"A szerelem útja a testtől a lélekhez, a végestől a végtelenbe, a mulandótól az örökkévalóságba vezet. Így szerelmednek fokozatosan fejlődnie kell a testek vonzódásától és egyesülésétől a szívek vonzódásához és egyesüléséhez, majd a lelkek egyesüléséhez, egészen az Isten lakta lélek végtelen mélyéig... Csak akkor lesztek alkalmasak a szerelemre, ha egymás számára kimeríthetetlen forrássá váltok. Senki sem ihat a kiszáradt forrásból."

Michel Quoist

Kép: KeDo