Ara

Ágival pár éve találkoztam az egyik művészeti oldalon, ahol annak idején megismertük egymás írásait és leveleztünk is, aztán egy időre eltávolodtunk egymástól. Majd ismét megtaláltuk egymást.

Ági

Egész életemben, minden éjjel, szinte egész éjjel borzasztó álmok gyötörnek, gyakran vissza-visszatérőek, gyakran ébredés utáni visszaalváskor folytatódnak. 30 éve minden létező általam ismert módon, sőt pszichológus, hipnózis, ön-szuggesszió, agykontroll, pszichiátriai gyógyszerek sem segítenek!!!!!!!
Nehéz életemet megkönnyítené, ha ettől a kíntól megszabadulnék!!! Csak néhány álommentes éj, esetleg egy jó álom... Tömören írtam.

Szaporodnak, súlyosbodnak betegségeim, morfiummal kezelt tumor áttétes gerincvelő rákom is kínoz...

Ara

Drága Ági, én úgy látom, hogy a betegséged, a betegségtől való félelmeid és a rémálmok összefüggnek egymással. A megoldás szerintem nem abban van, hogy az álmoktól való megszabadulásra koncentrálsz, éppen azért, mert ezek csak egyenes következményei a napközben átélt félelemnek és fájdalomnak.

Én nem fogadom el azt a tudomány által támogatott nézetet, hogy a betegségek a test betegségei, és fizikai, gyógyszeres, anyaggal történő ráhatásokkal meg lehet gyógyítani. Azt a nézetet vallom, mert ezt tapasztaltam a saját életemben, hogy kivétel nélkül minden fajta betegség a tudatban keletkezik, és ha tudatosan nem dolgozzuk fel a problémáinkat, azok előbb a környezetünkben lezajló változásokkal mutatnak tükröt, hogy min és mit kellene változtatni, majd ha nem vagyunk hajlandóak megoldani, akkor lassan lesüllyednek a test szintjére, ahol már kénytelenek vagyunk betegség formájában foglalkozni vele.

A megoldás a szeretetben van. Nem, NEM abban a szeretetben, amivel a férjed és a gyerekeid felé fordulsz. NEM is abban a szeretetben, amivel a családtagjaid elhalmoznak téged. Hanem a saját magad iránti szeretetben. Sajnos azt kell mondanom, hogy a rák tipikusan az a betegség, ami azt jelzi, hogy a beteg nem szereti önmagát. Ági, te nem szereted önmagad. Hogy érzed, igaz ez az állításom?

Milyen volt az életed? Milyen volt a gyermekkorod, kaptál-e a szüleidtől szeretetet? Nem kellett-e nélkülöznöd, szenvedned, tragédiákat átélned? Nem kíséri-e a sorsodat fiatalkorodtól kezdve a fájdalom, a betegség, a csapások sorozata? Tudtad-e szeretni magadat valaha is?

Tudom, érzem, hogy keresed a szeretetet, hiszen még a levelednek is ezt adtad címül. De azt is érzem, hogy nem találod.

Hiába szereted a férjedet és a gyerekeidet, hiába szeretnek ők téged, azt a hatalmas űrt, ami az által keletkezett, hogy magad iránt nem érzel szeretetet, nem tudják kitölteni. Hiába kapsz tőlük gondoskodást, együttérzést és aggódást, abban a pillanatban úgy érezheted, ezzel támogatnak, mégis kevés. A sajnálat és a gondoskodás, az aggódás és a hiányérzet ugyanis NEM szeretet, sőt eltávolítanak a szeretettől. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne gondoskodjanak rólad, vagy te őróluk, nem is azt jelenti, hogy ne érezzenek együtt veled. Csak azt jelenti, hogy nem ebben kell keresni a megoldást, mert nem ezekben van. A szeretetet sohasem kívülről kapjuk, az bennünk van, de sokszor elég mélyre eltemetjük, hogy a személyiségünket - egónkat - ki tudjuk bontakoztatni, meg tudjuk élni. Akkor találjuk meg a szeretetet, ha magunkban keressük. Mélyre kell hozzá menni, a belső magig, ahol csak EGYség van, nincs elkülönült te vagy én. Ott van a szeretet. Ott van Isten. Ott vagy TE. És  ha a teljesség, az eggyé válás - vagyis a szeretet - megvalósul a tudatodban, akkor testi szinten is meg fog jelenni.

Ha szereted önmagad, nem lesz szükséged arra, hogy a férjed szeretetétől és támogatásától függj. Légy fontos önmagad számára. Ha szereted magad, akkor az leszel. A családod számára anélkül is fontos vagy, hogy betegnek kellene lenned.

A rémálmok pedig akkor fognak elmaradni, amikor átmelegít téged az Önmagad iránt érzett szeretet. Nincs szükség gyógyszerekre, ön- vagy mások által rád erőltetett szuggesztióra, a megoldás sokkal egyszerűbb. És - talán - sokkal nehezebb. Mit gondolsz?

Ági

ARANYOS Csillagom!!!!!!!! Úgy érzem, teljesen igazad van!!!!!!! Születésemtől fogva 45 éves koromig életem szeretetlen pokol volt magányba zárva, hiába volt családom... akkor pici lépésekben kezdett férjem változni, főleg csaknem sikeres öngyilkosságom után... gyerekeim 10 éve többszáz kilóméterre... Csak ketten vagyunk párommal!!! Igen, önmagamat kell megtanulni szeretni!!!!!!!! Hálásan köszönöm válaszodat!!!!!!!

már ma elkezdem a magam módján!!! Végtelen szeretettel. Ági

Ara

Drága Ági, pontosan erről van szó. Magadat szeresd, azt a szépséges lényt, aki annyi mindent adott már magából másoknak. Hogy a férjed hogyan viszonyul hozzád, és hogy a gyerekeid elérhetőek-e számodra, az ebből a szempontból TELJESEN MELLÉKES. És nagyon jó választás, hogy a magad módján teszed. Sok sikert hozzá!

Kép: KeDo