Virág614 10. 10. 05.
Nem is tudom hol kezdjem
talán a számomra legfontosabb
sokévi házasság után ami tartalmazott sok szépet s természetesen sok nehézséget
a férjem elhagyott a "nagy ő"-ért
amit nagyon nehezen kezeltem hisz a mai napig számomra ő az egyetlen kit szeretek s eltudok fogadni magam mellé
most bajba került anyagi s érzelmi válságba s hozzám fordult segítségért
anyagilag nem tudtam segíteni hisz én is nagy bajban vagyok anyagilag is de lelkileg mellé álltam
titkon remélve hogy vissza kapom de ahogy megnyugodott újra a másik nőhöz pártolt pedig az csak
egyértelműen kihasználja de ő ezt nem veszi észre vagy nem akarja észre venni
hisz mint egy ponyva regényben én őt szeretem de ő egy másik nőt szeret
szerinted van esély arra hogy valaha vissza térjen?
az anyagi gondjaim megoldásában is szeretnék segítséget kérni én csak egy külföldi munkában látom a kiutat de anyagi fedezetem nincs rá? lesz ebből egyáltalán kilábalás?
ui: ha túl zavaros vagyok bocsánat de túl sok minden ami zavaros s gondol teli körülöttem
Ara
Kedves Virág614, valóban nagyon nehéz a helyzeted. Amit én adni tudok neked, az egy másik nézőpont, amiből a mostani helyzetedet megmutatom neked, és ez akkor lesz segítség a számodra, ha ennek alapján te változtatni tudsz a magadén. Egy másik nézőpontból az egész történet más kicsengésű lehet. De természetesen én csak a szemed elé tárom a magam perspektíváját; az már a te dolgod, hogy felhasználod-e ezt az életedben, és ha igen, miként.
Azt tudod, mert tapasztalod a magad életében, hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni. Te sem tehetsz róla, és nem tudod megváltoztatni, hogy még mindig, mindennek ellenére szereted a férjedet, és ő sem tehet róla, hogy szereti azt a nőt, aki szerinted kihasználja őt. Tehát ezzel nincs mit tenni: te a saját érzéseidet sem tudod megváltoztatni, az övét (vagy bárki másét) meg különösen nem, ez alapszabály. Ennélfogva egyáltalán NEM javaslom, hogy próbáld meg valamilyen módon visszahódítani a férjedet addig, amíg ő a másik nőt szereti, mert ez csak kudarcba fulladhat.
Tragédiaként élted meg, és még mindig nem tudtad feldolgozni, hogy a férjed elhagyott téged. Ezen (mármint hogy hogyan éled meg) viszont már lehet változtatni, és szerintem szükséges is. Azért szükséges, mert amíg egy helyzetben csak a tragédiát, a negatívumokat látjuk, addig csakis és kizárólag olyan eseményeket, sorsot tudunk bevonzani magunknak, amik ezt a negatívumot erősítik bennünk. Vagyis azzal, hogy veszteségként élted meg a férjed eltávozását, bevonzottál másféle veszteségeket is, például az anyagit.
Még mindig ragaszkodnál a férjedhez. Ragaszkodással sosem tudjuk megtartani, akihez/amihez ragaszkodunk. Sőt, minél inkább ragaszkodunk valakihez, annál inkább elveszítjük. Monika Feth-től idézek: "Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk." Én úgy látom, hogy a férjed bizonyos szempontból még mindig bízik benned és számít rád, máskülönben miért futott volna épp hozzád, amikor válságba került? Azzal, hogy lelkileg melléálltál, be is bizonyítottad a számára, hogy valóban így van: bízhat benned és számíthat rád. De talán érzékelte a mélyben az elvárásodat, hogy szeretnéd visszaszerezni őt, és lehetséges, hogy ez taszítóan hatott rá. Ráadásul az érzései még mindig visszavonzották a másik nőhöz, úgyhogy amikor helyrebillent az egyensúlya, és már nem érezte, hogy többet tudnál adni neki - egyértelmű, hogy visszament a másikhoz. Addig nem is fog visszatérni hozzád, amíg te magad tökéletesen harmóniába és egyensúlyba nem kerülsz saját magaddal. Ez a legelső és legfontosabb, ha BÁRMIT el szeretnél érni az életedben.
Arra kérlek, vizsgáld meg, hogy amióta a férjed nélkül élsz, miben változott az életed? De most csak érzelmek nélkül, tehát nem hozzáragasztva a "jó" vagy "rossz" jelzőt, csak magát a tényt: miféle változások történtek veled, benned, körülötted? Kérlek, sorold fel ezeket, mindenféle apró vagy nagyobb változást. Ez egy nagyon fontos lépcsőfok annak megértésében, hogy neked miért volt szükséged a társ nélküli életre, az egyedüllétre a saját fejlődésedhez.
Kép: KeDo