Kati 11. 10. 12.-21

Nagy szükségem van segítségre, ezért is fordulok Önhöz.

Magam kéne kimászni a gödörböl, de évek óta mélyítem csak azt, és most nagyon a mélyponton vagyok.

Nem tudom, hogy csináljam, hogy visszatérjem belém egy minimális « életkedv », hogy folytatni tudjam a feladataim végzését, mert most minden kilátástalan a fejemben, és ugyanakkor teljes káosz uralkodik bennem.

Elméletben sok jó technikát ismerek, a kivitelezésükben viszont megtorpanok, de az életem minden területére igaz ez. Egy helyben toporgok mondhatom, hogy lassan egy évtizede.

Ara

Amit én a magam látószögéből látok az életedről, az a legnagyobb problémád, hogy nem mersz önmagad lenni. Nem mered felvállalni mindazt, ami te vagy, ami neked örömet szerezne, nem mersz kiállni magadért, függő helyzetben vagy és áldozati szerepben. Ezt olyan mértékig és olyan sok szinten működteted, hogy még saját postafiókod sincs.
Nem technikákra van már szükséged, ha elméletben többfélét is ismersz. Hanem egy gyökeres szemléletváltozásra, ami energetikailag megváltoztat benned sok mindent, és ez magával fogja hozni a körülötted lévő világ megváltozását is, méghozzá úgy, hogy be tudd teljesíteni azt az élettervet, aminek a megvalósítására megszülettél.
Azt javaslom, kezdjünk el "beszélgetni", írd meg azt a problémát, ami leginkább nyomaszt, és megmutatok róla egy másik perspektívát, aminek segítségével kimozdulhatsz a helyzetedből. Igen, ilyen egyszerű: egy másik (magasabb) perspektíva sorsfordító lehet. Aztán úgyis megmutatkozik, mi az, amit bővebben ki kell fejtenünk, aminek ki kell bontanunk minden rétegét.

 

Kati

Pontosan mikor kezdödött, nem emlékszem, azt tudom , hogy utoljára lehetetlent nem ismerö módon 2002-2003 táján müködtem, mikor tanultam a csoki bonbon készítést. Most ezt az állapotot

szeretném visszatalálni…legalább !

Az elözmények közül nem tudom, melyik lehet a fontos, a meghatározó, ami ennyire eldeformálta a bensömet, a gondolkodásomat. Amit az apámmal éltünk át gyermekkorunkban, az mindenképp meghatározó szerintem, mert a bátyám ugyanolyan lelki gondokkal küzködik, mint én : nagyfokú önbizalomhiány, kisebbrendüségi érzés, leblokkolja magát és csak gondolati szinten tud nagyon értelmes dolgokat kieszelni, belevágni viszont Ö sem MER semmibe.

Most nyáron azt “tanácsolta“, mikor kiderült, hogy válok, hogy maradjak én csak kinn külföldön, a férjem majd lenyugszik ( 2000-ben is volt egy ilyen helyzet, hogy válni akart). Itt eltart a férjem, van fedö a fejem felett, van mit ennem, és milyen jó így. Mert a csokiba  ne is gondolkodjak, mert nem vagyok vállalkozó típus, egy tehetetlen vagyok, jó alkalmazottnak, de nem másra, úgy mint Ö maga is.  Tudod Aranka, a bátyám is elvált, és akkor szétesett az élete. Azóta is egy hotel szobában lakik, annak a hotelének az egyik szobájában, amiban dolgozik. Pedig tudna biztos jobbat Ö is…és szenved ugyanúgy, mint én, a lépésképtelenség érzésétöl. Látja maga körül, hogy valósítják meg az elképzeléseiket az emberek, Ö meg nem tud lépni egyröl a kettöre.

Az apám után pedig jött a férjem, aki hasonmása az elözönek, kulturáltabb formában. Az agressziójával, a dolgokhoz való állandó pesszimista hozzáállásával teljesen letört.

 Szóval a mostani állapotom röviden kifejeze : minden feladat elött jön a HOGYAN kérdés, és akkor csak negatív dolgok telítik el a fejemet, és olyan félelem, kétely, bizonytalanság, kilátástalanság fog el, hogy teljesen lebénít. Mivel a 4 fal között vegetálok évek óta, megrémít a gondolat, hogy fogok helytállni egy munkahelyen. De ez az érzés, amit próbáltam leírni, megbénít  minden teendöben, az itthoniakban is. Csak nagyon ritkán van, hogy úgy tudok valamit csinálni, hogy felszabadult legyek.

A válás, a férjem eljárási módja, az érzelmi sokk, amiben vagyok jelenleg természetesen megvisel, de nagyobb gondom az, hogy álljak talpra, mert semmi önbizalom, építö gondolat nincs bennem a jövöt illetöen. Egy nullának érzem magamat, és ebböl kifolyólag, még egy újabb párkapcsolatra sem tudok gondolni. Hogy leszek képes így új életet kezdeni, önállót, amikor még soha nem voltam az !, amikor meg lehettem volna, sokkal erösebb voltam lelkileg, nem úgy mint most !

 2 éve “várom“, hogy vége legyen a házasságunknak, mert akkor tudtam már biztosra, hogy nincs közös jövönk. Lett e bátorságom leválni róla, nem tudom, az elhatározás bennem volt, de a férjem biztatott, hogy változni fog. Az elhatározás viszont sokszor lekókad, szinte mindig az utóbbi években, és így a megvalósításhoz hozzá sem fogok. Most is már 1 hónapja, hogy visszajöttem külföldre, és csak azért maradok pár hónapot,mert szakmailag még fejlödni szeretnék, és eddig csak 4 csokishoz mentem el gyakorlati helyet keresni, a válaszuk nem volt, és most meg nincs bátorságom újabbakat felkeresni.

Egyébként teljes idöszétszórtságban vagyok, mióta visszajöttem. Általában jellemzö rám, hogy késös vagyok, de most vészes, hogy milyen káoszt, kapkodást végzek az életemben.

Voltam 2-szer kineziológusnál. Ö mondta, hogy nagy a türelmetlenség bennem, az önbizalom hiánya mellett, s felírt 2 féle Bach virágcseppet. És mondta azt is, hogy szabotálom magamat.

És még egy pont, hogy órási a megbánás bennem az eltékozolt idö miatt. Az évek alatt a világtól elzárva éltem, és nagyon bánt, hogy nem haladtam pl. szakmailag, vagy a francia nyelvben. Ennyi « szabad » idövel már több nyelven megtanulhattam volna, de annyira magam alatt voltam, hogy vegetáltam, mert nem láttam a kiutat, és a szabad idö egy börtön lett, a magánzárkám.

 

Ara

Kedves Kati, pár napig nem leszek elérhető, de amíg válaszolni tudok neked, addig is javaslok neked egy afféle "házi feladatot": keress magadnak egy hétig minden napra 3 olyan dolgot, ami örömet szerez neked, és éld át az örömöt, amikor megvalósítod ezeket. Nem nagy dolgokra gondolok: lehet ez egy illatos fürdő, egy kellemes séta, egy apróság, amit megvásárolsz magadnak, mert megtetszik, lényeg, hogy tanulj meg örülni! Tanulj meg örülni olyan dolgoknak, amiket magadért teszel meg, csak magadért, nem más kedvéért és nem más kívánságára. Ez nem önzés, hanem a kis csodák felismerése és átélése. Rajta, kezdd most, tervezd meg, hogy holnap minek szeretnél örülni!

 

Kati

Imádom a természetet, sokat sétálok itt az erdöben a kutyusaimmal, ma kis mezei nyulakra csodáltam rá, nagyon örültem, csak ezek  a séták is gonddal teliek, akármennyire is szeretnék a jelenben maradni, legalább azt a kis órát átélni jól, csak csapongnak a gondolataim arról, amit az elöbb írtam : megbánás, nullának való érzés, hogy más dolgozik én meg itt sétálgatok, hogy lesz e eröm talpraállni, és hogy csináljam. Sok virágom van, amiket  mostanság igaz hanyagolok, de épp tegnap locsoltam, és mindig élvezem a fejlödésüket vizsgálni. Ennyi az örömátélésem.

Se nem gyöngyözök, se nem kézimunkázom már, pedig régen ezek még felszabadítottak, most már abban is feszengek.

Összeszedem magam, meglesz a 3 dolog !

 

Kati jelentkezése új címről:

Szia Aranka!

És  ehhez Te is adtad a löketet! Ez a címem ezentúl.

A 3 boldogság csak 1-2 lett...

 

Ara

Gratulálok az első lépéshez! :))) Az örömgyakorlattal kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy vigyázz, ez még NEM boldogság. Mivel nagyon hosszú ideje depresszióban, csüggedésben, reménytelenségben éled az életedet, ne várd el magadtól, hogy könnyen, gyorsan és sokszor eléred az erős, intenzív boldogságot. Dolgozz meg érte, mint ahogy megdolgoztál a mostani állapotodért is nagyon keményen a közelmúltban. Ez az egyik. A másik pedig, hogy mivel az öröm is, a boldogság is nagyon magas rezgésű érzésminta, és mint minden érzés, poláris, tehát van egy ellenpólusa (a depresszió, keserűség, csüggedés stb.), ezért aki ritkán hívja be az életébe, nem tudja hosszabb ideig megtartani, és nagyon könnyen átzuhan az ellentétébe.
Elég sok családi minta áll előtted, hogyan lehet szabotálni a saját életedet, és te híven követed is ezeket a mintákat. Ez azt jelenti, hogy nem a saját életedet éled, hanem az apai, testvéri, férji programokat futtatod újra és újra, mint egy számítógép. De nem kötelező számodra ezeknek a programoknak a futtatása, többek között például azért sem, mert te nem vagy számítógép. Na de akkor miért működsz egy beprogramozott gép mintájára? Biztatlak, hogy lépj ki a mátrixból.
A program a következő: "én vagyok az áldozat, nem vagyok képes megteremteni az önálló jövőmet, mindig is függtem az apámtól, a férjemtől, most sem tudok létezni a férjem támogatása nélkül. Nem vagyok egy vállalkozó típus, tehetetlen vagyok, úgysem sikerül semmi, mert csak alkalmazottnak vagyok jó. Arra várok, hogy a férjem megváltozzon, miközben belül tudom, hogy nem fog. Bánom, hogy eltékozolom az időt, egy nullának érzem magam, bűntudatom van ezer dolog miatt." - Uhh, még leírni is szörnyű érzés volt nekem, ebbe a lelkiállapotba beleélni magam. Tudd: ezek csak programok, amiket nem te választottál, nem te találtál ki magadnak, csak beleszülettél, átvetted őket, és futtatod őket évek óta. NEM A TIEID. Ha pedig nem a tieid, akkor nem kell megtartanod őket, válj meg tőlük! Felül lehet írni ezeket azzal, hogy a saját belső választásodat követed.
Mi is a saját belső választásod? Ezt én nem mondhatom meg neked, hiszen akkor nem a te saját belső választásod lenne, nem igaz? Viszont azt elmondhatom, hogy hogyan keresd meg. És azt is elmondom, hogy hihetetlen felszabadultságérzés lesz rátalálni.
Ezt írod: "utoljára lehetetlent nem ismerö módon 2002-2003 táján müködtem, mikor tanultam a csoki bonbon készítést." Ebbe az állapotba szeretnél visszatalálni. Nos, szerintem ugyanezt, ugyanígy nem érdemes megcélozni, mert az nem lenne számodra előrevivő, ha egy múltbéli állapotot hoznál vissza. Van viszont ennek az egésznek egy része, ami támpontként szolgálhat a továbbiakhoz. Gondolj vissza erre az időszakra. Nem az eseményekre, hanem hogy milyen érzéseket éltél meg akkor. Egyelőre csak ennyit tegyél meg: fókuszálj az akkori sikeres, tevékeny állapotodra, az örömteli érzésekre, és éld át őket újból. De arra vigyázz, hogy ne társuljon hozzá a sajnálkozás, kesergés, hogy most miért nincs így! Ha felismered a lehangoló érzéseket, fordítsd el róluk a figyelmedet szelíden, és fókuszálj ismét a 8-9 évvel ezelőtti örömérzésekre. Eleinte mindig tolakodni fognak ezek a negatívumok, hiszen alaposan beprogramoztad rájuk magad, úgyhogy jó kis próba lesz számodra megválni tőlük. Fogd fel gyakorlásként, és kezdd mindig újra és újra, légy türelmes magadhoz. Javaslom, hogy ezt tedd meg naponta több alkalommal, és egy alkalomra eleinte elég csak pár perc, amit aztán hosszabbíthatsz, ha érzed, hogy sikerül. Ha csak egyetlen töredékmásodpercre sikerül visszatalálni abba az örömérzésbe, és intenzíven átéled, akkor utána már többször is elő tudod hívni, és meg is fogod tudni tartani.

 

Kati

Köszönöm a leveledet, holnap még át fogom 1-2-szer olvasni, és leírom majd azt is, hogy tegnap a testvérem még mivel húzott lefelé. Az is biztos, hogy nem szabad most ilyen gondolkodású emberekkel kapcsolatban lennem. Sajnos vele évek óta nincs egy építö beszélgetésem!

A fókuszálás gyakorlati kivitelezése nehéz, mert rég volt a 9 év, és így visszaemlékezni is nehéz azokra az érzésekre. Föleg a mostani állapotomban, amikor mindent feketének látok, és a lényeg, nem élek meg sikerélményeket. Az apró sikerek hiányoznak, amikre építkezni lehet. Félek elmenni csokishoz dolgozni is, mert félek a kudarctól. Erre vagyok most programozva, hogy semmi nem sikerül.

Értem a polaritást, de úgy gondolom ki lehet alakítani egy egyensúlyt, amiben nincs se túláradó "boldogság", se depresszió. Ezt szeretném megteremteni.

 

Ara

Írd meg a testvéreddel történt beszélgetésedet, hátha lesz benne egy-két lényeges pont, amin aztán elindulhatunk.
Az örömérzésre fókuszálás nem azt jelenti, hogy most egész nap abban az örömérzésben legyél, hiszen ez most még lehetetlen a számodra. Csak egyetlen pillanatra hozd vissza, nem kell ennél nagyobb célt kitűznöd most magad elé. Viszont nagyon-nagyon fontos az átélés! Ugyanis új világot teremteni magad köré csak az érzések alapjáról elindulva lehet. Az új világod bentről kifelé fog épülni, előbb bent, önmagadban kell megteremtened a lehetőséget, és akkor a külvilág szépen köréd fog rendeződni. Nem lesz könnyű eleinte, de ne add fel, és ne engedj a kishitűségednek, legalább ebben ne! Keresd kitartóan azt a bizonyos örömöt, naponta többször, de mindig rövid ideig. Ne csüggedj, mert mélyen elrejtve benned él az, csak akkora hegyet hordtál rá depresszióból és lemondásból, hogy nehéz lesz megtalálnod. Bújj bele magadba, rakd félre a bűntudatból és áldozatiságból rárakott rétegeket, ott lesz az a legalján, ott ragyog, és arra vár, hogy újra felfedezd.
Az egy elvárás, hogy kellenek neked az apró sikerek. Ne várd el magadtól, hogy sikeresnek kell lenned, csak engedd meg magadnak, hogy olyan légy, amilyen épp most vagy. Igen, pontosan olyan, mint amilyen most vagy. Nagyon fontos, hogy megtanuld elfogadni magad. Nem akkor leszel elfogadható, ha majd tevékeny és sikeres leszel, hanem már most, ebben a pillanatban tökéletes vagy. Minden benned van, minden képesség és a lehetőség is, hogy felszínre hozd. Ne foglalkozz a hogyannal, ne foglalkozz azzal, hogy lesz-e erőd végigcsinálni, csak arra fordítsd az energiádat, hogy minél mélyebbre merülj magadban, hogy rátalálj a kincsedre.
Hogy állsz a napi három örömmel? Jó lenne, ha leírnád esténként, mit sikerült megvalósítanod: mit terveztél, mit tettél meg belőle, és főleg, hogy milyen érzés volt? Őszintén és a lehető legpontosabban. Nem baj, ha úgy érzed, hogy nem sikerült. Nem az eredmény a fontos, hiszen ez nem vizsga, hanem az, hogy találj meg valamit, amit az évek során elveszítettél: a képességet az örömre.
Azzal viszont talán várhatnál még egy keveset, hogy elmenj egy csokishoz tanulni. Nemsokára elő fogod tudni hívni magadból az erőt és önbizalmat, és akkor már nem is tudsz majd másképpen működni, csak sikeresen. Akkor menj majd, amikor már nem kényszert érzel erre, hanem a belső választásodat követed.

 

Kati

Aranka, csak most jutok a géphez, és nagyon jól esett a leveled! Ez a mai nap 2. öröme...az elsö elöbb a csokis suliban volt, mert elég finom bonbont csináltunk - kissé édes számomra, de ilyen is kell majd a csoki mühelybe - és jól meg tudtam oldani.

Egyébkét úgy van, ahogy írod, jó nagy trutymót hordtam, vastagon arra a belsö énre.

A mai nap is terhes volt, enyhén kifejezve!

Holnap jelentkezem. Igaz a férjem most hogy visszaértem a suliból jól kiosztott! Akarja, hogy a dolgok haladjanak. Apróságokon lovagol, mikor a lényeget nem intézi: beadni a válópert. Ezt pedig neki kell megtenni, ez a szakember javaslata.    

Ez volt az egész napi beszédünk. Teljesen le akar nyomni, még erôsebben, mint tette eddig. Csak legyen bátorságom, eröm, idegem még májusig egy fedél alatt vele.

 

Ara

Azt gondolom, hogy a férjed így ebben a helyzetben nem fogja beadni a válópert. Többek között azért sem, mert ebben az esetben te járnál jól, és ez nem célja, el sem bírná viselni. És azért sem, és ez nagyon fontos: mert te elvárod tőle. Az a tapasztalatom, hogy az elvárások nemhogy nem teljesülnek, hanem egyenesen a visszájukra fordulnak. Tehát az elválás módja nem az, hogy te megkéred, hogy adja be a válópert, majd várod, hogy egyszer csak beadja. Hanem olyan helyzetet kell teremtened, amikor majd ő ezt a megoldást találja legmegfelelőbbnek a saját maga számára. Ehhez még nagyon sok belső építkezésre van szükséged, hogy pontosan az működjön a világodban, amit tudatosan választasz. Tehát azt javaslom, várj még, pihentesd egyelőre ezt a szándékodat. Foglalkozz magaddal, és ne várj el tőle semmit, és főleg ne nehezményezd és ne keserítsen el, hogy nem teszi meg ezt a lépést. Persze hogy nem teszi meg, ez teljesen természetes, hiszen nem egyezik az ő érdekeivel. Viszont ha megtanulsz a belső igazságpontodból teremteni, és nem elkeseredésből és nem alárendelt pozícióból, akkor olyan simán és tökéletesen fog elrendeződni minden, ahogy most azt el sem tudod képzelni. Nem csak reményt szeretnék kelteni benned: a tapasztalat beszél belőlem. Ez éppen így működik.

 

Kati

Max. júniig maradok a sulik miatt. A férjem, júniust hallván, ki fog törni biztos magából. Manipulál, eltapos, megtör, erösnek mutatkozik, de sokszor olyan naiv, és gyermeteges. De a lényeg,hogy addigra a válás meglegyen. A vagyonmegosztáson pedig már nem akarok itt lenni, mert nagyon félek a reagálásától.

Világosan megmondta ugyanis, hogy akarja ö, és az nem az érdekeimet szolgálja. Amit pedig a jog biztosít nekem, nem fogom félretolni. Ráadást lehet nem is lesz vagyonmegosztás, mert most nagyon az a kép rajzolódik ki, hogy növeli a tartozásokat, hogy minél a minuszban legyen minden bankszámla. Sok kölcsönt kért és vett fel.

Követem, amit tanácsolsz. Fel kell magamat építeni ez biztos, és elöbb a csokis gyakorlathoz, az a legfontosabb, mert közeleg a nagy év végi szezon. De az önbizalmam még sehol.

Ma megint a sétával oldódtam, de olyan feszültségben indultam el a házból. Voltam 2-szer egy kineziológusnál szeptemberben. Nem tudom folytatni, mert drága, és nem is találtam meg vele igazán a közös hullámhosszat, de szóba foglalt egy igen fontos romboló energiát bennem, ez pedig a türelmetlenség. De mióta ezt megállapította, és fel is írt Bach virág cseppeket ( önbizalomra és a türelmetlenségre ), vannak órák, amikor feszít a türelmetlenség. Elötte nem éreztem ennyire erösnek. Türelmetlenség a gyakorlat miatt; az ittlét miatt, mert már otthon szeretnék lenni; a válás lezajlása miatt; vagy akár csak egy egyszerü házimunka miatt. 

Nem igazán tudom még, mit csináljak, hogy csináljam, amiröl beszélsz Aranka. Ezekröl még írj nekem kérlek.

A testvéremre visszatérve, felhívott a Skype-on vasárnap, hogy az ő városában van egy cukrász bonbonkészítö. Röviden elmesélte, hogy csináljak önéletrajzot, a net-en találok mintát, mert otthon úgy szokás munkát menni keresni, mert ha hozzájuk valaki megy a hotelba munkát keresni, mindig visszakérdeznek, hogy mit gondol, van e most szükség munkaeröre, erre az illetö elmegy. De ha hagyna ott egy önéletrajzot elérhetöséggel, akkor mondjuk mikor egy WC-tisztítói állás felszabadul, visszahívnák. Ezért mindenképp önéletrajzzal keressem fel ez a cukrászt. És ö nem is tud most okosabbat mondani. Nehéz visszaadni leírva a stílusát, de teljesen lekezelö volt, mintha csak WC-tisztító állásra lennék képes, és ne is várjak többet, még a csokisnál sem egyenlöre. Minek mennék az ő városába WC tisztítani, azt nálunk is találnék.. Csoki bonbon készítö pedig Pesten több is van, nem az ország másik végén pályázok elöször. Föleg nem a közelében a testvéremnek!

 

Ara
Szerintem  nem kell most konkrétan eltervezned, hogy márciusig vagy júniusig. Addig maradj, ameddig jónak látod, illetve amíg el nem végzed, amit szeretnél megtanulni. Ha megtanulsz a belső választásaid szerint működni, úgyis azonnal úgy megpördülnek körülötted az energiák, hogy hozzá kell szoknod rugalmasan alkalmazkodni a mindig új helyzethez, nem győzöd majd a fejedet kapkodni (ez is saját tapasztalat).
Mesélj arról, légy szíves, hogyan tart el a férjed téged, ha ilyen óriási tartozást halmozott fel? Hogyan beszéltétek meg a különélést és a válást? Mi az, amit a válás érdekében neki és neked külön-külön és együtt meg kellene tennetek - nem az elhallgatott elvárásokról beszélek, hanem amit konkrétan megbeszéltetek.
Türelmetlenség. Jó erős romboló energia. Remek, hogy ilyen nyilvánvalóan megmutatta magát, hogy tudjál foglalkozni vele. A türelmetlenség egy érzelem, amit válaszként adsz egy tűrhetetlennek ítélt helyzetre. Nem uralkodhat feletted, mihelyt felismered, hogy te hozod létre, te csinálod, te tartod fenn. Akkor kinek is áll hatalmában elengedni, amikor észreveszed, hogy megjelenik, és kezdi átvenni a hatalmat fölötted? Szuper, hogy már legalább néven tudod nevezni. Azt az alaptételt minden ősi varázslat ismeri, hogy aminek tudjuk a nevét, azt a hatalmunkban tartjuk. A megnevezéssel felismered és elkülöníted magadtól egy olyan aspektusodat (személyiségrészedet) amit/akit nevezzünk most Türelmetlen Katinak. Ő létezik, de nem tőled függetlenül: ő is te vagy, de most, csak hogy meg tudjuk vizsgálni egy másik szempontból, elkülönítjük tőled. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra. 1. Megtanulsz bánni egy olyan érzelemmel, ami eddig, ha eluralkodott fölötted, tehetetlen bábként rángatott – ez által bebizonyítod magadnak, hogy mégsem vagy tehetetlen. 2. Létrehozol magadnak egy mintát, hogy lám, ha jelentkezik egy kellemetlen helyzet, egy kellemetlen aspektusod, akkor mi a teendő? Egy lehetséges módszer: kívül helyezed magadon, megszemléled, felismered, megnevezed, majd megteszed a megfelelő lépéseket, hogy feloldd, és ezek után már nem fog ugyanúgy visszatérni.

Ehhez megint javaslok egy "gyakorlatot". De mindig tartsd szem előtt, hogy amit én mondok, az számodra egy külső információ. Csak akkor tegyél úgy, ahogy javaslom, ha az egyezik a saját belső választásoddal. Rendben? Tehát a gyakorlat: amikor észreveszed, hogy kezd benned fokozódni a türelmetlenség, akkor tegyél úgy, mintha egy emberrel találkoznál, és kezdj el beszélgetni vele (nem kell hangosan, elég gondolatban). "Aha, ismerlek, te vagy a türelmetlenség. Az én türelmetlenségem. Tudom, miért jöttél: mert rászoktattalak a bizonyos helyzetekben való megjelenésre. De most nem választalak téged. Menj el, kérlek." Valami ilyesmi, a szöveg természetesen szabadon választott, ahogy benned felmerül, elvégre saját magaddal beszélgetsz. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyon hatékony lehet. Ezzel a módszerrel felül emelkedhetsz a türelmetlenségen, és a helyére választhatsz valami egészen más érzést, amit már tudatosan hívsz be magadnak.
Az hogy van, hogy azt mondod, elmentél négy csokishoz, egyik sem fogadott, és közben csokisuliba jársz? Az másvalami?
A testvérednek pedig megköszönheted, hogy milyen erőteljesen hatásos, hogy ne mondjam, durva tükröt tart neked. Ezeket a mondatokat valójában nem ő mondja neked: te mondod magadnak. Jelenleg itt tartasz, ezzel a gondolatvilággal, amit most működtetsz, valóban ennyit tudnál elérni. De te nem ezt választod, igaz? Hogy jobban megértsd, milyen folyamatok működnek benned, és miképpen lehet változtatni, ajánlok némi olvasnivalót: Eckhart Tolle: Mit tegyünk a fájdalomtesttel?