Nayu a gyakorlatban

3.2. Egyéb kibontakozási lehetőségek

Egy másik játék, ha ebben is ki szeretnéd próbálni magad: a távérzékelés, a remote viewing. Földrajzilag távoli helyekről, tárgyakról vagy emberekről lehetséges a segítségével adatokat szerezni. Tanulható technika, illetve tudomány, amely a parapszichológia szakterületéhez tartozik, és amelynek nagyon pontosan lefektették a kötelezően betartandó lépéseit. Viszont aki eddig követte a cikksorozatot, az nagyjából sejtheti, mit gondolok én a kötelezően betartandó lépésekről. De azért igyekszem pontosan leírni, ám mivel nem vagyok egy remote viewing szakember, rád bízom, döntsd el magad, hogy betartod-e a szabályokat, vagy szabadon értelmezed.

Szükséges hozzá két személy, az egyik, aki adja a feladatot, a másik, aki érzékeli. Az érzékelő a kiszemelt céltárgyról (ami lehet egy épület Dubaiban, egy folyókanyar Kanadában, vagy egy eltűnt, keresett személy – lényeg, hogy a fizikai világban létező dologról legyen szó) csupán egy semmitmondó, betűkből és számokból álló kódot kap. Ezután előkészít magának papírt, ceruzát, a papírra ráírja a kódot, majd megváltozott tudatállapotba, illetve mélymeditatív állapotba hozza magát valamilyen, számára bevált technika segítségével. Emlékezetébe idézi a kódot, és vár az első benyomásra.

Ez az első benyomás lehet egy forma vagy bármi más egyedi, megkülönböztető információ, amit az érzékelő lerajzol, leír, majd minden, lépésenként sablonszerűen meghatározott jellemzőt megvizsgál, és a megfigyeléseit rögzíti. Semmi nem maradhat ki: forma, méret, szín, elhelyezkedés, szag, hang, sőt a megfigyelt tárgy célja sem, míg végül a dokumentáció több oldalasra duzzad, és a megfigyelő várhatóan pontos leírást kap a beazonosított céltárgyról. Rögzíti az eltelt időt, rendszerezi az információkat, majd legvégül ellenőrzi a feladatot adó személy segítségével, mennyire voltak pontosak az észlelései.

Kipróbálhatsz egyéb ilyen játékokat is, ha rámozdul a fantáziád. Például egy vastagabb textilt, terítőt terítsetek az asztalra, és valaki rejtsen el alá egy-két helyre valami lapos tárgyat, mondjuk pénzérmét. A feladat: megtalálni a pénz helyét a terítő alatt, úgy, hogy nem látod.

Vagy kipróbálhatod azt is, hogy megkérsz valakit: egy könyvbe tegyen bele egy papírdarabot, könyvjelzőt vagy papírpénzt, úgy, hogy ne látszódjon ki a széle sem. Neked az a feladatod, hogy találd ki, hányadik oldalon van elrejtve – illetve egy másik feladat, ami vagy nehezebb, vagy könnyebb számodra: milyen jelenet, érzelmek, szereplők határozzák meg annak az oldalnak a hangulatát.

Még egy játék, ami a gyerekek hideg-meleg játékának (eldugnak egy megbeszélt tárgyat a szobában, és a hunyónak ki kell találnia, hol van, míg a többiek hideg-meleg kiáltásokkal irányítják) továbbfejlesztése: úgy kell megtalálni a megbeszélt tárgyat, hogy nem irányít senki. Nem keresgélve, felfordítva a szobát, hanem hunyt szemmel megállva a szoba közepén, kiterjedni és fókuszálni.

Vagy vegyél egy kindertojást: mi van benne? Találd ki, mielőtt kinyitnád.

A lehetőségek tárháza végtelen.