3.1. Dobozolunk, mint Tóték
Előző részek: Alapozás
A következő gyakorlatok még mindig tárgyakhoz kötődnek. Valószínűleg azok fogják szeretni, akiknek szükségük van a fizikai világban való ilyenfajta földelésre. Itt is elidőzhetsz, ha az egyéniségedhez pont ez testhezálló, próbáld ki; sosem tudhatod, melyik fa lesz az, amelyiken valami fogadra való gyümölcsöt találsz. Ám miközben a téged körülvevő világról szerzel be információkat, valójában önmagadat ismered meg közvetett módon. Érintőlegesen több módszert is bemutatok a 3. részben (a teljesség igénye nélkül), amelyek ehhez a tárgykörhöz tartoznak, válogassatok.
Most egy próba következik. Egy játék, amiben kipróbálhatod, mennyire tudsz már belenayuzni egy tárgyba, mennyire veszed észre a saját intuícióidat, és mennyire tudsz hallgatni rájuk. Ehhez szükséged lesz egy dobozra, vagy bármi olyan üreges tartóra, amibe nem lehet belelátni, és zárható. Lehet ez egy kislábas is fedővel, egy nagyobb bögre egy csészealjjal a tetején. Az anyaga teljesen mellékes: a tudat előtt egy páncélszekrény sem akadály.
Kérd meg egy családtagodat vagy barátodat, hogy tegyen bele neked ebbe a tartóba valamit, úgy, hogy te ne lásd, mit tett bele. Ehhez nagy valószínűséggel el kell majd mondanod neki, miről van szó, különösen, ha kedves párod vagy gyereked szeme rád kerekedik: „na de mijacsudájééé?”. Aztán vonulj el egy csendes helyre a szerzeményeddel, például azért, hogy elkerüld az olyasfajta kaján megjegyzéseket, hogy „na, kíváncsi vagyok, mire jutsz”, vagy „nem mondom meg, hogy a fogkefédet tettem bele”, mert ehhez a folyamathoz szükséges egy belső csönd, amit a külső csönddel és nyugalommal támogathatunk. Jó játék az is, ha a családtagoddal/barátoddal ketten egyszerre végzitek ezt a gyakorlatot, s mindketten a másik dobozába rejtitek a meglepetést.
Természetesen az a feladat, hogy találd ki, mi van a dobozban. Ehhez a következő támpontokat kapod: olyan tárgy, ami a lakásodban fellelhető volt, akkorának kell lennie, hogy beleférjen a dobozba, és érezheted a súlyát. Esetleg ha már nagyon kíváncsi vagy, és megmozdítod a dobozt, észlelheted, hogy gurul benne vagy csúszik. De ne nézd meg, mi van benne, mert csak magadat csapod be.
Terjedj ki, bújj bele a dobozba, ahogy a tárgyba vagy állatba bújtál bele, és figyelj az érzéseidre. Attól függően, hogy kinek melyik érzékszerve az érzékenyebb, jöhet bármilyen érzés, kép vagy hang, vagy bármilyen jelzés. Figyelj rá, fókuszálj rá, tapogasd körbe, bontsd ki a homályból ezt az érzést vagy képet. Előfordulhat, hogy eleinte elillan, ahogy ráfigyelsz, de ez a gyakorlással el fog múlni. Akkor szokott elillanni, ha elkezdesz erőből koncentrálni, tehát ha használni szeretnéd ezt a képességedet, akkor mindenképpen meg kell tanulnod az elméd beleszólása nélkül kiterjedni és fókuszálni.
Fogd a kezedbe a dobozt vagy edényt, amiben a tárgy rejtőzik. Nem szükséges meditálni, de ha segít neked, eleinte fordulhatsz a bevált meditációs módszeredhez is. Segíthet, ha lehajtod a fejed, és mintha néznéd, a lehunyt szemedet felé irányítod. Ha becsukod a szemed, akkor jobban tudsz fókuszálni a saját érzéseidre, nem zavarnak meg mindazok a körülmények, amik „kint” vannak. Az érzékelés bent történik, az érzéseid bent vannak, benned keletkeznek. Ám ez csak akkor lehetséges, ha az a tárgy is „bent” van, amit megismerni szeretnél. Amíg azt hiszed, hogy a tárgy kint van, addig kint is marad: nem leszel képes felismerni és megismerni.
Tudományosan azt mondják, hogy ezek a „különleges” képességekkel vagy technikákkal észlelt információk a flow-ból, szubtérből, kollektív tudatból, vagy ezoterikus megközelítésben az Akashából származnak. Én meg azt mondom: a flow, a szubtér, a kollektív tudat és az Akasha mind te magad vagy. Valójában nincs is ilyen, hogy kint és bent, mert minden érzet a téged körülvevő világról benned keletkezik, bent van, a te belső világodban, ahol érzékelsz, ahol érzel és ahol létezel. De hol is lenne máshol? Az eggyé válás, az egység azt jelenti: egy vagy mindennel. Ha egy vagy mindennel, akkor rajtad kívül nincs semmi. (Az elmondottak az én világnézetemet tükrözik, ami számomra egy egységes, érthető, megélhető és működő világképet jelent, és ami összhangban van sok földi és éteri társaméval és barátoméval, akikkel együtt haladunk a Zúton. De természetesen senkinek sem kötelező ezt elfogadni.)
Csípd fülön a megérzésedet. Lehet, hogy ez egy rugalmas, hűvös, kellemes érzés lesz, vagy valami kicsi, gömbölyű és kedves, lehet, hogy olyan, mint ha egy veszélyes, éles dologtól kellene elkapnod a kezedet, miközben végigborzong a hátad – persze attól függ, mi van a dobozban, és hogy mennyire vagy képes ráérezni. Erről utólag fogod megkapni a visszajelzést, amikor végre felnyitod a dobozt, és megnézed, hogy mit is jelentett pontosan a rugalmas és hűvös (mondjuk egy szivacsot), mit jelentett az éles veszélyérzet, amikor a tudatoddal hozzáértél a kés éléhez, és hogy a kicsi és gömbölyű üveggolyót jelentett-e vagy egy szem cseresznyét.
Valószínű, hogy az elsőt (első néhányat) nem fogod kitalálni. Ne csüggedj, gyakorlással várhatóan menni fog ez is, amennyiben érdekel téged ez a feladat. Már az is sikernek könyvelhető el, ha a tárgyról egy vagy két tulajdonságot tisztán tudsz észlelni (pl. hogy szögletes és fehér) de nem muszáj ezt egyből konkretizálni, mert lehet, hogy ebből egy jegyzettömbre asszociálsz, holott a rejtett tárgy egy zöld ékszertartó dobozka, aminek a selyembélése fehér. Előfordulhat, hogy a tárgy szokásos tartózkodási helyére érzel rá. Sőt, az is előfordulhat, hogy valami olyasmit látsz meg, mint egy álomszimbólum, és azt kellene értelmezni magasabb szinten. Ha bosszant a sikertelenség, nyugodtan hagyd abba ezt a fajta gyakorlatot – a negyedik fejezetben valami egész mást fogok mutatni.
Következő rész: A képzelet valósága