2. Az eggyé válás
Olyan tematikát állítottam össze, ami szerintem egymásra épül, de persze mindenki más, és előfordulhat, hogy éppen neked az egyik fajta gyakorlat nem „jön be”, míg a másikat örömmel ismétled hetekig, akár hónapokig. Ne törődj a lineáris idővel, nem az a cél, hogy minél hamarabb végigvágtass az egészen, és kipipáld: „ez is megvolt”, hanem az alaposság és az élvezet: addig csináld, amíg érzed, hogy újat ad neked, és addig, amíg örömödet leled benne. Én a magam részéről azt a fajta gyakorlatot végeztem szívesen és évekig, amit majd a 4. részben fogok megmutatni, és aztán ennek a tapasztalatait vittem át nagyon sokféle egyéb területre, mert nekem így volt könnyebb, illetve ez jelentett élvezetet. Úgyhogy próbáljátok ki, mi az, amit szívesen csináltok, mert erőltetve, küszködve, akarattal, fogcsikorgatva pont az ellenkező eredményt érhetitek el.
Ki lehet hagyni, át lehet ugrani anyagrészeket. Az is meglehet, hogy ezt a fajta kapcsolatteremtést, amit az első két részben kifejtek, te már annyira könnyedén kirázod a kisujjadból, hogy türelmetlenül várod, vajon mivel állok elő a következő részekben. Ám mivel ennek a folyamatnak elengedhetetlen része a belső érés, a mély önmegismerés és a tapasztalatok nagyfokú részletezettsége, előfordulhat, hogy később mégis vissza kell térned alaposabban utánanézni, hogy mit is hagytál ki.
Most először is bebújunk egy tárgy belsejébe. Javaslom, hogy ehhez első alkalommal válassz egy olyan tárgyat, aminek homogén a belseje, tehát ne pl. egy telefont, amiben többféle anyagú alkatrész van, mert az megzavarhatna, hanem legyen inkább egy evőkanál, de lehet szappan is vagy drágakő (a homogén anyag természetesen nem jelenti azt, hogy molekulárisan nem lehet összetett). Ha a múlt héten nem végeztél gyakorlatot ilyen, egyetlen anyagból készült tárggyal, akkor talán nem felesleges végigcsinálnod vele azt az ismerkedési folyamatot, amit feltehetőleg már begyakoroltál, de ha azt választod, hogy egyből beleugrasz a belsejébe, végy egy lélegzetet, és rajta. Az első nap vedd a kezedbe a tárgyadat, aztán a második naptól kezdve már inkább ne érintsd meg, de ha a közeledben van, és rá tudsz nézni, könnyebb lesz a gyakorlás. Aki vizuális, és könnyen el tud képzelni képeket, az várhatóan látni fog és érezni, aki viszont nem lát képeket, az bízza magát az érzéseire. Figyelted a fogalmazást? Bízza magát az érzéseire. Ugyanis ez az egész gyakorlatsor célja: most fokozatosan megtanulhatsz különbséget tenni a tudatodból származó elsődleges érzések, a személyiséged válaszreakciójaként másodlagosan ezekre épülő érzelmek, és az elméd által erre az egész építményre emelt, még jó néhány emelet magasságú, sokszor túlkomplikált gondolatok között. Van, akinek ez a differenciálás problémát jelent, bizonytalan abban, hogy mi a különbség érzés és gondolat között.
NE AKARJ SEMMIT! Az akaratot úgy felejtsd el, vagy engedd el szelíden, ahogy jön. Az akarat által hamis információkat fogsz kapni, mégpedig azt, amit akarsz. Engedd el az elvárásaidat: „ennek így kell lennie”, „így szokott lenni”, „ezt tanultam róla”, „valószínűleg ezt vagy azt fogom látni”, mert akkor azt is fogod, csak nem biztos, hogy az a valóság lesz. Az elvárások és az akarat az elme tevékenysége, és a megismeréshez nem szükségesek, sőt, akadályoznak benne. Az elme majd akkor léphet be, amikor a tapasztalataidat megfogalmazod. Csak megfigyelőként légy jelen, mert csak akkor kapsz hiteles információkat a megfigyelt tárgyról, ha megengeded magadnak, hogy hassanak rád a benyomások. Nagyon jól megtanultuk lezárni magunkat a hatások elől, mert sok fájdalmat átéltünk, amik, úgy éltük meg, mind kívülről hatottak ránk, és inkább bezártuk a tudatunkat, védőpajzsot, páncélt, falat emelve magunk köré, hogy a „rossz” hatások ne érhessenek hozzánk. De ha megtanulod megnyitni magad, és elfogadni mást (legyen az a más egyelőre csak egy kanál – aztán majd összetettebb rendszereket is megvizsgálunk), akkor megnyílik előtted másféle valóság is, mint amit eddig ismertél. A megfelelő hozzáállás tehát: megengedés és befogadás.
Miért is emlegettem a kanalat? Mert, amint azt a Mátrix óta tudhatjuk, valójában nincs kanál. Az egész fizikai világ a te tudatod kivetülése, amit azért hoztál létre, hogy jobban megismerd önmagad. Nem az a feladat, hogy a fizikai tárgyad belsejét megismerd a fizikai testeddel, hanem hogy a tárgyad tudatával összefolyjon a te tudatod, átjárva, áthatolva, átlélegezve egymáson, amíg már nem te és a kanál, két különböző tudat létezik, eggyé váltok, és te magad leszel a kanál.