D. Anita 11. 04. 09.

Álmomban volt egy nő,aki oda hívott a gyermeke sírjához.Egy pénz darabot akart a földbe rakni még.Ásta ki a földet,addíg,amíg meg nem láttam a koporsót.Üveg fedele volt és egy nagyon szép csecsemő feküdt benne.Elkezdett mozogni s kinyitotta a szemét.Én meg :úristen hisz ez a baba még él.Nem látod,él a gyermeked?Egyre jobban mocorgott ,már félre ment az üveg fedél.Már sírt is.Nem mertek hozzányúlni mások.Azt hiszem akkor kivettem és magamhoz öleltem.

Utána valakinek meséltem,hogy mennyi embert eltemettek már élve.Mert a halál beállta után,még napokkal később is fel tudnak pedig ébredni,mert a test addigra meg gyógyítja magát,ha nem boncolják fel.
Aztán elmentem egy épülethez,ami valami kísérleti,orvosi helység volt.Egy másik nő is jött fecskendőkkel,meg én is.Észre vette,hogy én is ugyan azt akarom.Bent volt egy nő,akit elkaptunk és vért vettünk tőle.Ez valamiért a babával kapcsolatos volt számomra,hogy ezzel tudok valamit majd bebizonyítani.Láttam,ahogy rengeteg tű van nálam,két tűt tudtam rátenni a fecskendőre és venni tőle vért,közben a másik nő is.Aztán menekülnünk kellett.Volt ott egy férfi a kapuban,aki utat mutatott nekem,vagy engedte,hogy én meneküljek,így a másik nőt üldözték valakik.
Azt hiszem volt egy érzésem,hogy a baba újra meghalt.Nem lehetett még egyszer megmenteni,pedig lehetett volna rá lehetőség.Ez a vérből derült volna ki.
Utána azt láttam,hogy valójában az én lábamban volt két tű beszúrva a bokámba,ami kötözve volt és valakit kértem aki éppen ezzel foglalkozott,hogy a tűket se hagyja benn,vegye ki.Erre ő csodálkozott,hogy bennem van.Amikor kihúzta őket,akkor két hatalmas tégely is volt benne a tűk alatt,amitől nagyobb lett lyuk.A tégelyek tetelyén pedig rajzszög,amit először a tűkkel kellett eltávolítani és utána kihúzni a két tégelyt.Lett két nagyon tág lyuk ,vagy úgy 2 centi,de össze kellett fognom,mert ki akart jönni a vér.
Nagyon élethű érzések és történések. Tudom,hogy sok minden kimaradt az álomból,nem emléxem a többire.
Abszolút nem értem az egészet.A lényeg mégis a vér vétele és a baba újra éledése volt,ez a fontos valamiért.
Ha van kedved írhatsz róla valamit. :) Az üveg koporsónál,szinte tiszta fizikai valóságként éltem meg.

Ara

A nő, aki a gyermeke sírjához hívott, te magad vagy. A gyermek az üvegkoporsóban pedig két személy: főként a te belső gyermeked, de a párod is, akiről nemrég volt egy gödörásásról szóló látomásod. Mindkettő él, holott a belső gyermeket mélyre temetted magadban, a párod pedig éppen most igyekszik beásni magát. Hát már hogyne élne a belső gyermeked! Hogyne élne a párod is, aki lelkileg még gyermek, mert nem tud elszakadni a fizikai valóságától. A nő (te) még egy pénzdarabot akart a földbe tenni, jelezve, hogy számára a gyermek érték. Igen, a belső gyermekünket magunkhoz kell ölelnünk. Öleld magadhoz ébren is, ne csak álmodban.

És mennyi ember temeti el magát élve! Pedig fel tudnának éledni/ébredni tetszhalottnak tűnő állapotukból, ha engednék működni a tudat öngyógyító képességét.

Vért vettél egy nőtől egy másik nővel együtt. A vér az élet jelképe, különösen női álomban és nők szereplése esetén. A tű a tudás, a belátás és gyógyítás hatalmát fejezi ki, ami kívülről érkezik, fájdalommal jár, de segítséget jelent. A rengeteg tűvel azt tudod bizonyítani, hogy némi fájdalom árán (a vér, az áramlás segítségével) felébreszthető a tudat, és élővé válhat mindaz, amit eltemettünk magunkban. De egyelőre ezt most nem sikerül megvalósítanod, ezért menekülnöd kell, habár egérutat kapsz, és a gyermek is meghal (de épp az előbb fejtetted ki, hogy még napok múlva is feléledhet).

A boka az ugrás területe, ez az, amivel elrugaszkodunk a talajtól, ide van neked beszúrva két tű. Vagyis lehetővé teszed magadnak, hogy a belátás és gyógyítás segítségével szellemi ugrást hajthass végre. A tűk alatt tégelyek vannak, jó nagyok a bokádhoz képest: felhalmozódott bennük az összegyűjtött erő és tapasztalat.

Kép: KeDo