Frencen

Kedves Ara!

Kérlek mond meg mit jelent az,hogy csak gyerekkoromban álmodtam és vissza térő álmom volt a szakadékba való zuhanás mert menekültem a vadállatok elől.Amik kutyák vagy farkasok voltak legalábbis nagyságuk szerint de pontosan már nem emlékszem.Eleinte riadva ébredtem a zuhanás végén ám hamar megtanultam élvezni,szabályozni a zuhanást,szinte szárnyaltam.Sőt tudatosan tudtam álmodni az álmot a szárnyalás miatt és már nem riadtam fel csak reggel emlékeztem az álomra.Amióta felnőttem (44) nem álmodom max ritkán egy nehéz vacsora után és néha csak úgy, de nem nagyon emlékszem az álomra.

Ara

A zuhanás általában két dolgot is jelenthet, és gyakran a kettő összefonódik. Egyrészt lehet a talajvesztettség miatti pánik, menekülési vágy a szorongató körülmények közül, abban az esetben, amikor egy kilátástalan élethelyzetben nem látjuk a kiutat, szorongunk, netán rettegünk a jövőtől. Másrészt a zuhanás érzete a tudat becsapódása a testbe, ami egy „lefelé”-nek megnevezhető irányban, spirális mozgással halad, mintha egy csőben csúsznánk, és nem rögtön a születéskor történik, hanem egy hosszabb folyamat utolsó fázisa. Ezt minden születésünk után megéljük. Van egy pillanat, amikor (általában még az első életév vége előtt, de néha ez kitolódhat akár a 12. évig is) a földi tudat helyet foglal a testben, és a csapóajtó bezárul közte, és a lélekesszencia vagy felsőbb én között (ezt Adamus és Tóbiás tanításaiból foglaltam össze). Mivel te ezt gyerekkorodban álmodtad, a két magyarázat olyasféle egybeszövődését érzem, hogy visszaemlékezhettél az anyagba való becsapódás élményére, amikor átélted a magadra hagyatottságtól, az egyedülléttől való félelmet, és ez különösen megrázó és fenyegető az üldöztetés, menekülés körülményei között. A gyermeki tudat, amikor pl. álomban felmerülnek benne az előző életek érzései, ezeket ellenségesnek, támadónak élheti meg, rettegve attól, hogy esetleg megint hasonló életben lesz része, mint amilyeneket már maga mögött hagyott (a farkas és a megvadult kutya kegyetlen ellenséget jelentenek, és az üldözők hátulról támadnak, a múltból).

De lényeges az is, hogy miért éppen most, ennyi év után tetted fel a kérdést. Itt jön be a repülés képe: amikor már megtanulod szabályozni a zuhanást, és élvezettel szárnyalsz. Az anyagba való belesüllyedéskor egy időre, amíg szilárdan megvetjük a lábunkat a Földön, teljesen elvágjuk magunkat az éteri világtól. De a felsőbb énnel való kapcsolat megújítható, mihelyt elérjük azt a tudatossági szintet, hogy ki tudjuk nyitni a bezárt csapóajtót. Ekkor könnyeddé válunk, a fizikai testbe gyökerezve a tudat szárnyra kap, és összeolvadhat a felsőbb énnel, ezt vetíthette előre a gyermekkori álom: a tudatosan irányított egyesülést. Az, hogy tudatosan tudtad álmodni ezt az álmot, szintén erre utal. Nem ismerlek, csak annyit tudok rólad, amennyit ebben a levélben megírtál. Nem lehetséges, hogy éppen most van az az időszak, amikor egyre tágabb kaput nyitsz a felsőbb dimenziók felé?

Kép: KeDo