Judit 10. 08. 25.
10. 08. 25.-én történt - közreadtuk: 2011. 03.07.
Judit
kérdésem: megtennéd, hogy ha van egy kis időd, rám néznél, mutat e valaki valamit, hogy most hol vagyok, minek a küszöbén, mert benne vagyok azt hiszem a 22-es csapdájában ezzel a "nem látok, nem akarok tudni, nem akarok emlékezni" dologgal és az ebből fakadó lezárásommal az emlékeimtől, ami így nem tud kinyílni, úgy viszont nem tudom feldolgozni... kissé röhejes vagyok most magam számára, hogy így bezártam, lezártam magam, miközben az emlékezés és emlékeztetés az egyik fő motívumom.
Amit érzek, amiért le vagyok zárva az emlékezéstől, az az, hogy nagyon csúnyán lett kihasználva valószínűleg ez a képességem, ezért sem bízom semmilyen entitásban, ezért nem nagyon engedek senkit a közelembe, mert ezt a képességemet kihasználták kedves férfienergiák. Persze ez csak megérzés, tehát erre sem emlékszem a fentiekből kifolyólag konkrétan.
álom:
hét végén volt...
a gyerekkori lakásunkban játszódik (mikor épp lakásban vagyunk), de ott a férjem és a fiam is...
egyszer csak jön valami félelmetes nagy viharszerű, de én nem félek, mert már vártam, és tudom, hogy mi ez, mert nem sima vihar, hanem a változásnak egy nagyon erősen megnyilvánuló része, tünete, ami egyben eléggé vízválasztó is... Ezt csak úgy tudom, és végtelenül higgadt vagyok. A fiam velem van, ez természetes, ott van a hátam mögött. Szólok a férjemnek, hogy jöjjön, itt az idő, most már döntenie kell, és amúgy meg segítsen felkészülni a viharra, de nem akar jönni és bezárkózik a belső szobába, aminek van egy lefüggönyözött ablaka, azon nézek be rá, nehezen látom. Azt mondja, hogy inkább bulizik egyet, esze ágában sincs ezzel az egésszel foglalkozni, látszólag egyáltalán nem veszi komolyan, mondhatni leszarja. Egy surda sapka van a fején, napszemüveg, és azt hiszem sör a kezében, vagy bor, minden esetre pia, és ő táncol, bulizik, úgy csinál mintha piszok jó kedve lenne, de nem természetes....
Aztán változik a kép, de ugyan abban a házban vagyok, és az udvaron egy nagyon fura, dagadt, kicsi, alacsony, púpos nő olyan fél oldalazva, sántikálva, nagyon nyomorékul közeledik az ajtó felé, és meglátom, hogy a karjában egy kisgyerek van, azt átveszem tőle, hogy adja ide, én tudok neki segíteni.... elkezdem energiázni az ölemben, és ringatom nagyon finoman, anyaian, eszméletlen mély érzésből fakadó szeretettel, miközben a nő egyfolytában beszólogat, hogy azt ne csináljam, mert azt nem szereti a gyerek, meg azt se..., meg ez így nem fog tetszeni neki, meg az úgy sem használ... és hasonlók, miközben én csak folyamatosan ringatom, és érzem azt az igazi nagyon erős anyai szeretetet és ömlik az energia, ami teljesen átölel minket, és már együtt ülünk ennek az anyai energiának az ölében, mintha Istenanyám ringatna minket együtt... csodás érzés, már teljesen beleolvadnék, eggyé válnék az egésszel, mikor a kisfiam valóságosan a hátamba ver a két kezével és a két lábával meg belém rúg, erre ébredek fel, és csak nézek, hogy ez meg mi volt:)
Ara: fhu, nem semmi az álom
van valami, amit nem értesz benne?
Judit: nem tudom, azt hiszem értem, vagyis érzem inkább... nem?
bár ez a nyanya az nem világos, hogy miért csinálja
Ara: ő a tömegtudat
Judit: tényleg?
Ara: azt hiszem most így elsőre
Judit: na ez jó, ez nem jött belőle, valami személyeset vagy aspektust kerestem
Ara: engem inkább az zavar, miért ütött a fiad a hátadba
a férjed az egyértelmű benne
Judit: ez már valóságos volt, így ébredtem fel, és ezért emlékszem az egészre, különben lehet, hogy ködbe vész az álom...
Ara: ja értem, ő ébresztett fel így
mert egy ágyban alszotok?
Judit: ühüm, ez olyan megrándulás volt nála, mint mikor félrelépünk álmunkban és kapálózunk,
Ara: aha, akkor jelzést kapott, hogy ébresszen fel, mert fontos
Judit: szerintem is:)
na, a férj részre meg az van bennem, hogy elengedtem teljesen belül őt,
Ara: ő meg inkább a maga buliját éli
Judit: iker nem iker, akármi, belül nincs tovább reménykedés, ámítás
Ara: lefüggönyözött ablakon keresztül nézed, és nem jól látod
Judit: ööö, ezt most mire mondod?
Ara: ez az elzárkózás
ő elzárkózik tőled még mindig
és inkább csak magában bulizik
Judit: jah, persze, nagyon be van zárva, eszméletlenül
vagyis úgy csinál, mintha az neki jó lenne, de csak menekülés, hogy ne nézze, ne lássa az életet a valóságot
Ara: igen
Judit: szemüveg is ugye, ami tök sötét volt
Ara: az is azt jelenti
a pia is
Judit: sapka, ami lezárja fentről:)
Ara: igggen
Judit: na ezt kiveséztük:)
Ara: közben szóltam a fiúknak (az angyalaimnak), hogy küldjenek egy képet rólad
majd szólok, ha jön
Judit: okés:
Ara: van ám egy új angyalom
Judit: nocsak?
Ara: még nem tudom a nevét
hatalmas energia
külsőre nagyon hasonlít Achentielhez, ugyanaz a fekete haj, nevetős szem
Judit: és mit csinál, csináltok együtt?
Ara: de valahogy keményebb
most még csak ismerkedünk
most itt van
meg hétvégén is itt volt, amikor N-nel dolgoztunk
Judit: nem N-é?
Ara: nem
hozzám jött, de még nem teljesen tudom, miért
Judit: bocs, most figyelek, figyelem az érzéseimet, érzeteimet, mert egyből éreztem...
na mindegy, fogalmam sincs, csak nagyon bizsergette a gerincem,:)
Ara: egyelőre egy hidat látok közöttünk
hatalmas víztömeg, lehet, hogy tenger
és olyan középkori, kőből épült, sok lyukú híd megy rajta keresztül
kilométereken keresztül
valaki jön szembe
fehér ruhás nő, táncol
gondtalan
Judit: na pont ma olvastam egy kilenc lyuku hidas írást az espavón
Ara: vazze
ez több, sok-sok lyukú
Judit: gondtalan nőci, na akkor neki már jó ezek szerint, hihi
Ara: nem
hatalmas villámcsapás jön lefelé
pont szíven találja
Judit: bakker
Ara: elfüstöl az egész nő
Judit: mi van?
tiszta horror
Ara: várjál
kis finom fekete pernyék szállingóznak lefelé, ami maradt a testéből
leülnek a földre
sok kis fehér pillangó kel ki belőlük
elkezdenek röpködni a füstoszlop körül, ami még száll fölfelé a nő helyén
körbe-körbe
Judit: tyűűű, azért ez remélem nem nekem szól, hogy pont velem osztod meg:)
Ara: rólad kértem képet
és erős az érzésem, hogy a nő te vagy
de még nincs vége, várj
Judit: na ja, persze, és akkor most elégek, és sok kis izévé válok, azt annyi, basszus, inkább ne küldjenek képet, hallod, hihi
Ara: ej, ej, megfutamodsz?
Judit: nem:)
Ara: nem hát
Judit: viccelek, tudod a humor megnyit, meg átsegít egy csomó elmés hülyeségen, legalább is engem
Ara: na most ahogy a pillangók röpködik körbe a füstoszlop maradványait
valahogy egy olyan aranyszínű fátyolszerű kelme tekeredik körbe
Judit: és csodás fénylénnyé alakul:)
Ara: olyan, mint egy báb
egy lepkebáb
mozdulatlan és kemény
de nagyon szép óarany színű
szétrobban az egész
és egy hófehér galamb száll fel belőle
diadalmas, gyönyörű
Judit: az óarany oszlopot láttam mielőtt leírtad volna, arra írtam a fénylényt...
Ara: igen, sugárzik
de bent volt, és szét kellett robbantania a bábot
hú de szép ez
viszont villámcsapással kezdődik
szívbe
Judit: nahát, ezek szerint hányszor kell még megszületni, basszus...
Ara: hja
szóval ezt fontosnak látom, hogy a szívedbe jön egy villám
amitől átalakulsz
Judit: hát ha már a vihar is jelezve volt, akkor ott villám is lesz rendesen, meg tényleg elszakadás is, ami becsap azért a szívbe, akárhogy is nézzük, nem?
Ara: asszem vége
igen, bizony
de úgy látszik, ez jön most
Judit: szép kilátások
Ara: erre van szükséged
hogyne
Judit: jah, persze a mesének mindig jó a vége, de miért kell ez a sok villámlós, szétégős dráma bele, he?
Ara: mert te imádod a drámát :D
és úgyis megcsinálod magadnak
nekem is ezt mondta Adamus :D
és hű de igaza volt
Judit: nálam már nem szokott dráma lenni, látod az álomban is végtelen higgadt és nyugodt voltam, tudatos
semmi dráma nem volt benne, de tényleg, és nem is fájt, csak tudomásul vettem, elfogadtam... ennyi
Ara: viszont én érzek egy olyat nálad, hogy a szívcsakrád - majdnem azt mondtam, hogy nincs nyitva, de nem igaz
de valami van ott, ami nincs rendben
Judit: igen, hát ezért kértelek, ez az én 22-es csapdám
Ara: van valami fal ott azért
és úgy látszik, ahhoz nincs kulcs vagy ilyesmi, villámcsapás kell hozzá, hogy lerombolódjon
Judit: ahol elvesztettem a bizalmat a férfiakban, és ezért le van zárva az emlékezet, ez a bizalmatlanság ott van, akkor hogy is szépítem
Ara: hát pedig bizalom nélkül nem fog megnyílni a szíved
Judit: igen, de ez egy nagyon durva dolog lehet Ara
Ara: ezért kell hozzá a villám ereje
Judit: konkrétan olyat érzek, hogy nem jó dologra használták ki nagyon a képességemet, azt hogy beleláttam a múltba-jelenbe-jövőbe, bárkiébe, és ez által manipuláltak másokat, engem felhasználva, valami ilyesmi
én meg szerelemből engedtem, vagyis nem is fogtam fel szerintem, na..
Ara: én nem tudom, ezt valahogy olyan csűrés-csavarásnak érzem
mi az hogy kihasználni?
egyáltalán ez a fogalom nem igaz
Judit: azért mert olyanba ájultam bele, adtam oda magam, vesztem bele teljesen, amik által nem jó dolgokra használták ezt az információt, ami átjött rajtam másokról...
Ara: na de hát nincs jó meg rossz
Judit: hát bakker, akkor emlékezz arra a világra akiknek ártottál, milyen érzésed volt tőle...
mondogathatjuk, hogy nincs jó és rossz, de ha valami olyat teszünk, ami másoknak nem kóser az visszahat, és nagyon szar érzés attól még...
Ara: nem szar és nem rossz, csak fáj
és csudálkozz: élveztem
azt, hogy nekem fáj
noooormális az ilyen???
Judit: nekem más a storym, én a szerelemet élveztem, és teljesen elvakított, és belevesztem, és letojtam, sőt nem is tudtam, mi történik közben, az által
Ara: akkor meg nem egyszerűen kihasználásról volt szó, hanem hogy hazudtak neked
Judit: jah, hát imádjuk a szenvedést, azt tuti... mert az olyan bizsergető érzés tud lenni, főleg a sírás, ajj
Ara: hja :D
Judit: igen, átverés,
na ezért zártam én le a látást, meg az emlékezést, és ezért nem engedek be semmiféle pasi-entitást magamba, nekem nem kutakodnak bennem többet, mondtam én:)
Ara: és mi lenne, ha egyszer mégis megpróbálnád?
csak úgy próbából?
Chimeon ott áll melletted, és erre vár
és bármikor mondhatod neki, hogy hess
Judit: hát ezt tettem Chimeonnal, vele barátkozgatom, és azt hiszem ezért kellett N, hogy lássam, tudjam, mennyire tudok már határozott lenni, meddig engedek és kinek, és mit
Ara: lehet
ilyen instrukciót adtam N-nek, hogy bármikor mondhatja: ez az én testem, senkinek semmi köze hozzá
te is megpróbálhatnád, hogy beengeded, úgy, hogy tudatosítod: bármikor le tudom állítani
Judit: hát 2x beengedtem, azt hiszem, de akkor meg csak éreztem és annyi:)
Ara: ez már valami, de próbáld meg megismerni is
ez lenne a lényeg
Judit: amúgy meg mikor dolgozom, akkor szokott néha beugrani, és akkor hagyom, hogy együtt dolgozzunk, és akkor jönnek ötletek, amin néha meglepődöm, honnan van:)
Ara: ez teljesen normális szerintem, működik a jobb félteke
Judit: na hát így vagyok vele
Ara: tudom már
Judit: de így vagyok ám másokkal is szerintem
tuti, hogy vannak maya segítőim is a munkámban, ezt is érzem egy csomószór,
Ara: amikor beengeded, akkor is idegennek tekinted, különállónak
próbáld meg az egységet megélni vele
Judit: ööö, azt hogy? ezt nem tudom, erre nem vagyok tudatos,
Ara: ezt tudja a szív csinálni
Judit: amikor dolgozom, akkor tök jobb agyféltekében vagyok, akkor én megszűnök kb, mintha nem is lennék,
Ara: ez nem teljesen olyan
ez olyan, hogy ketten egyek vagytok
mert annyira szeretitek egymást
engem ezek az angyalok tanítottak meg szeretni
megengedtem nekik, hogy szeressenek, és olyan könnyű volt viszontszeretni őket
ez valahogy más, mint a szerelem, de mégis olyan
Judit: na, nekem a szeretet az energia, amiben vagyok, ami átmegy rajtam, ami mint ahogy a nagyboldog Asszony energia, ahogy ringatott, és én beleolvadtam, nekem az a szeretet, ezt meg mindig tapasztalom miközben dolgozom, hisz benne vagyok, bevallom önző módon magam miatt csinálom:)
Ara: na, hát ilyen ez
és ezt bárki felé fordíthatod
és akkor őt is belefoglalod, átöleled vele
Judit: hát de hát fordítom is, persze csak látható, halandók felé:)
Ara: na próbáld ki Chimeonnal
ő sem veszélyesebb, mint mondjuk N. vagy én
Judit: szóval entitásékkal még nem vagyok mindig olyan nexusba, mivel nem érzékelem rendesen, és annyi rosszat meséltek mások, hogy úgy csinált mintha az lenne, meg ilyesmi, szóval átverés volt,
Ara: de ezt te tudni fogod
ha a legkisebb ellenérzésed van, leállíthatod
bármikor
és akkor is mi van, ha valaki más jön?
megismerkedsz vele
még ha úgy is tesz, "mintha ez meg az" volna
Judit: jah, na látod ez a bizalmatlanság téma
mikor Erichez mentem a szemináriumra, előtte megjelent az ágyamnál éjjel, és jól megnéztük egymást
Ara: Eric?
Judit: de nem csak ő, hanem É. is megjelent, és ott ült olyan eszméletlen bizalmatlanul, hogy szinte féltem tőle, és egy szót sem szólt, csak méregetett
jah, a Kapcsolatteremtő Eric Pearl
Ara: a bizalmatlanságtól féltél
érzed ezt?
Judit: tessék?
Ara: a saját bizalmatlanságodtól is félsz
nem É-től féltél, hanem a bizalmatlanságától
a bizalmatlanság félelemkeltő
ezért zárja le a szívet
Judit: és a nyanya is bizalmatlan volt az álomban, azért
Ara: igen
ezért zárja le a szívedet a saját bizalmatlanságod, mert egyenlő a félelemmel
Judit: nahát, akkor már csak azt nem tudom, hogy oldjam ezt fel...
Ara: bizalommal
Judit: :)))))
Ara: há nem? De! :D
Judit: hm, most elvonulok egy kicsit majd magamba, mert elvileg ezt egy jó kis kapcsolatteremtő cuccossal itt ezekben a kegyelem energiákban azért végre fel lehetne oldani, ha engedném végre
Ara: így van
engedd be Chimeont, már nagyon régen szeretné
és szeresd őt
ő nagyon szeret téged
Judit: szerinted ki ő nekem?
Ara: nem tudom pontosan
de mindenképpen rokon
közeli
Judit: hm, jól van, végül is ez a következő jelenet ezek szerint
Ara: jön a villám :D
Judit: na, bakker, ne ijesztgess, mert meghátrálok
Ara: nem fogsz te
Judit: nem hiszem el, 4 szer futottam neki az ijesztget szónak, ááááá
Ara: irtó klassz érzés megengedni azt, hogy megtörténjen valami
én megengedném annak a villámnak, hogy porrá égessen
Judit: az már igaz, mikor odarugdostak, hogy ugorgyak bele a kristályba, és nem akartam, csak sírtam, féltem, meg ott is nem hittem el, hogy nekem szólnak, nekem kell menni, és mindenki csak erre várt és várt egy csomó ideig
és csak vettem egy levegőt, és elengedtem a dolgot, és már benne is voltam, és történt...
Ara: és amikor végre elhatároztad magad, akkor meg milyen csodálatos dolog történt
Judit: hááát, ja, de azért egyből egy konyak jutott eszembe, hogy most azt kéne, mert ez nagyon erős volt...:)
Ara: :D
Judit: jól van, köszi Ara, azt hiszem most mennem kell...
Ara: szeretlek :)
Judit: én is:)
ezt basszus annyira nem értik meg mások, ez teljesen más kapcsolat, ez eszméletlen mély, és minden emberin túli, nem?
Ara: igen
Judit: na látod veled, ősbizalom a javából!!!!
Ara: igen, és semmiben sem különbözik az angyalok iránti bizalomtól
Judit: na ez itt a végszó azt hiszem, a kör bezárult:)
Ara
Futkosik a hideg a hátamon, de jólesően. Mit ír a maja naptár, most olvasom:
Cauac jelképezi a vihart, a tisztító esőkkel terhes viharfelhőt, és a villámot, mely belecsap minden hamis struktúrába. Cauac a test templomának megtisztulása, és a fénytest lángra lobbantása.
...ésígytovább..... :))))
Judit
basszus, ez döbbenet...!!!!
mondjuk minden napra tényleg az van nálam amit írnak, na de most is, hát komolyan, áááá!!!
csak csapkodjon az a villám, és égesse szét a bizalmatlanság-félelem hamis struktúráját, nagyon is megengedem:))))
Hat hónap múlva:
Judit, 2011. március 4.
A villámcsapásra a beszélgetésünk után pár hét múlva fény derült. Valóban becsapott, hihetetlen váratlan és nagyon felkavaró, mindent átégető és átrendező formában. Az őszi napfordulón Dobogókőn összetalálkozott a szívcsakránk az Ikerlángommal, a másik felemmel. Olyan erősen kapcsolódott egybe a két szív, hogy majd belehaltunk, szétégetett mindkettőnket teljesen. Ez a nagyon erős energetikai kapcsolódás és az emberi részünkön túl létező összetartozásunk felismerése az addigi életem minden egyes elemét bontotta le hihetetlen gyorsasággal és rendezte át az egész világomat. 24 éves házasságom téves alapokon nyugvó struktúrái omlottak le, és szakadtak le rólam és bírtam kijönni belőle, hogy végre a valódi magamat éljem meg most már a valódi másik felemmel, a lélekpárommal.
Valóban porrá égtem, meghaltam, belehaltam, minden még megmaradt kisemberi hitrendszerem, minden bizalmatlanságom, félelmem, függőségem, miután hevesen megmutatta magát, a szívkapcsolódásunk mindent felülíró energiájában porrá hamvadt és csak a teljes elfogadás, a valódi szeretet maradt, amit azóta is élek, élünk.
Szóval Arának az angyalai gyönyörű képben mutatták meg, vetítették előre, mi is fog velem történni. Ahhoz képest, mennyire féltem az újabb haláltól, az újabb megsemmisüléstől, eddigi életem legnagyobb ajándékát és legszebb halálát élhettem át. Mindenkinek kívánom, hogy ilyen csodásan legyen képes elengedni mindent az életében ami már nem szolgálja, ami már nem őt fejezi ki, ami már méltatlan hozzá. Mindannyian megérdemeljük a félelmektől, függőségektől, megszokásoktól mentes valódi lélekszintű párkapcsolatot, ha készen állunk rá, meg is fog érkezni.