Döntsek vagy válasszak?
Mi a különbség döntés és választás között?
A döntés az, amikor van két lehetőségem, vagy legfeljebb három, és döntök közöttük. Pl. van egy pár fekete cipőm, meg egy fehér, és eldöntöm, melyiket veszem fel. Vagy a főnököm közli, hogy végre kell hajtanom egy feladatot, és dönthetek, hogy számítógépbe gépelem be, vagy papírra, kézzel írom le. Vagy kiderül, hogy rákos beteg vagyok, és az orvosom az azonnali műtétet vagy előbb a sugárterápiát javasolja. Vagy eldönthetem, hogy ebben a hónapban a gázszámlát fizetem be, vagy a banki hitelrészletet, mert mindkettőre már nem futja. Tehát mindig az adott, az élet által elém hozott helyzetek, lehetőségek között dönthetek, vagy az egyik, vagy a másik mellett. Előfordul néha, hogy nem jó és rossz között van döntési lehetőségem, hanem egyik rosszabbnak tűnik, mint a másik.
A választás az, amikor ezek az apróságok, hogy éppen milyen cipőt veszek fel, éppen milyen útelágazás látható az életemben, nem foglalkoztatnak túlságosan. Hanem a pillanatnyi helyzetemből meghatározom, kiválasztom, mi az az állapot, mi az a lehetőség, mi az az érzés, amit át szeretnék élni. Ez egy belső választásból, a belső késztetésemből, a szándékomból fakad. Azonosulok azzal az érzéssel, amit akkor fogok érezni, amikor a célom megvalósul. Majd rábízom az Univerzumra (Istenre, sorsra stb.), hogy a választásomhoz vezető utat hogyan teremti elém. Elindulok ezen az úton, ami részleteiben ismeretlen, ezért izgalmas és kalandos lesz számomra. Ettől még nem fog megváltozni az, hogy sürgős feladatot kaptam a főnökömtől, csak a probléma átváltozik kihívássá, amikor hozzáfogva a munkához felfedezem, hogy ez a téma engem érdekel, ezért elképzelem, milyen jó érzés lesz a tudásomat beleadva elkészíteni (kitűzöm a célt), és egyre szívesebben és lelkesebben mélyedek bele a kidolgozásába. Nem fog megváltozni, hogy rákot diagnosztizáltak a testemben, csak a felajánlott műtét vagy sugárkezelés helyett magamba figyelek, megkeresem a lelki okát a daganat kialakulásának, megváltoztatom az ezzel kapcsolatos lelki attitűdömet, és már ettől is gyógyulhatok. Ám ha tudatosítom magamban azt, hogy az egyetlen ember, aki képes engem meggyógyítani, az én magam vagyok, és elképzelem magam egészségesen és boldogan, át is élem az egészség és boldogság érzését (meghatározom, mit szeretnék elérni), majd a tudatommal behatolok a testemben lévő elváltozás belsejébe, és elárasztom a szeretetemmel – az orvos a következő vizsgálatkor döbbenten fogja keresni a tumort a megszokott helyén. Nem fog megváltozni, hogy be kell fizetnem az összes csekket, de ha a hiány helyett az életemben tagadhatatlanul meglévő bőségre fókuszálok – van fedél a fejem fölött, van mit ennem, rengeteg kreatív ötletem van, a családom, a tanítványaim, a munkatársaim elárasztanak a szeretetükkel, és belőlem is árad a szeretet, olyan sok van, hogy vissza se tudom tartani – és mindezekért hálát adok (belehelyezkedem egy felemelő érzésbe), akkor biztos, hogy egy nem várt irányból pénzt fogok kapni, és pont annyit, amennyi elég.
És ekkor már piszkosul nem az fog érdekelni, milyen színű cipő van rajtam, mert nem az lesz a lényeg, hanem hogy hová jutok el benne.
Tehát a döntés rövid távra szól. Részletek, jelentéktelen mozzanatok között dönthetek. A döntés a körülmények által adott helyzetek között történik, és nem én határozom meg a dolgok kimenetelét. Ezért az illúziók közötti tévelygésre ad alkalmat.
A választáskor én határozom meg a célt, tehát hosszú távú. Itt a végkifejlet elérésének útja, vagyis a részletek nem meghatározottak, viszont mivel az egészet átlátom, tudom azt menet közben, hogy minden lépésem közelebb visz ahhoz az eredményhez, amit én választottam magamnak: ez egy valós teremtés, önmagam kiterjesztése egy szélesebb valóságba.
Ara Rauch