Sigya 11. 07. 07.
‹Sigya› kezdem az elsővel. Egy gödör mellett állok és teli van trutyival, az arra járókat mind sorjában belelököm, nőt gyereket válogatás nélkül, és ez még tetszett is
‹Sigya› aztán felébredtem, mert már nem bírtam tovább, mikor vissza szerettem volna aludni, valami le akart húzni, újra felkeltem és sétáltam egyet h ez elmúljon
‹Sigya› Ara jöhet a 2. rész?
‹Sigya› egy réten állunk páran, tök nyugi van, szépen süt a nap, egy srác szalad hozzánk hogy rémséges dolgot látott, nézzük meg
‹Sigya› odamentünk és emberi testek voltak kettévágva, vagy 6-7 darab
‹Sigya› valamiért rágyújtottam, pedig nem dohányzom, és köhögtem a füsttől, erre eldobtam a cigit
‹Sigya› igen, de a cigi ahogy repült, visszapattant a semmiről, erre futottam mert egy láthatatlan valami volt ott, futottam a haverokhoz, találtam egy valamit
‹Sigya› de mire a haverokhoz értem már ott is volt egy láthatatlan, haver megérintette, fogható volt de láthatatlan, én is megfogtam de abban a pillanatban felébredtem
‹Sigya› nekem ebből az jött le hogy valaki vagy valamelyik részem félelmet akar bennem generálni
‹Ara› álmodban féltél, vagy csak utána?
‹Sigya› álmomban
‹Sigya› futottam mint a nyúl
‹Ara› a semmitől?
‹Sigya› aha
‹Sigya› a láthatatlan valamitől
‹Ara› ebből nekem az jön le elsőre, hogy félsz a láthatatlan világtól
‹Ara› akárhogy is szeretnél kapcsolatot teremteni vele
‹Sigya› pedig szeretném látni, ez ma tisztázódott le bennem
‹Ara› és visszapattansz a faláról, mert falnak éled meg az átlépés helyét
‹Ara› a kettévágott emberi testektől is féltél?
‹Sigya› nem tudom, jó kérdés
‹Sigya› nem hinném
‹Ara› hogyan élted meg azt, hogy megláttad ezeket?
‹Ara› milyen érzés volt álmodban?
‹Sigya› maga a tudat volt rossz, h emberek szétvágva, hát ki tesz ilyet és miért?
‹Ara› ezt álmodban gondoltad, vagy utána, hogy ki tesz ilyet?
‹Sigya› álmomban
‹Ara› ok
‹Ara› elgondolkozom rajta
‹Ara› de amúgy semmi rosszat nem jelent
‹Sigya› és az hogy nőket gyerekeket lökdösök be egy mély árokba?
‹Ara› akit belelöktél, utána ki tudott jönni?
‹Sigya› nem tudott kijönni
‹Sigya› vége volt, eltűntek
‹Sigya› és még élveztem is
‹Ara› annyira mély volt az árok?
‹Sigya› arra ébredtem fel hogy már nem bírom az álmom
‹Sigya› az árok mély és valami trutyival volt feltöltve, iszap vagy hasonló
‹Ara› értem
‹Ara› de ez sem jelent rosszat
‹Sigya› de álmom után volt egy incidens ébren
‹Ara› igen, azt mondtad, hogy valami érzés lehúzott
‹Sigya› le akartam feküdni és valami húzott le és minél jobban lent voltam annál jobban bénultam le
‹Ara› és hogy jöttél ki ebből?
‹Sigya› alig bírtam megmozdulni, ekkor sétáltam egyet
‹Sigya› épp hogy sikerült még kijutni belőle
‹Sigya› nagyon erős volt
‹Ara› de ha alig bírtál megmozdulni, hogyan keltél fel?
‹Sigya› akaratommal
‹Sigya› fel akartam ébredni mindenáron
‹Sigya› és sikerült
‹Sigya› de mondom ez ébren volt
Ara
Sigya, te most igen erősen a „jó” irányába vonzódsz, megéled a szeretet, az Egység érzését, és a Fény keresése tölti ki a napjaidat. Ez automatikusan megteremti a saját ellenpólusát, ami most az álmaidban jelenik meg: éber állapotban a pozitív pólusra törekszel, ezért a negatív csak álmodban tud felszínre jönni. Ez egy természetes folyamat, és ráadásul a Földünkön jelen lévő energiák is ezt működtetik mindnyájunkban, erről ajánlom figyelmedbe Szabó Judit írásának részletét a maja időszámítás jelenlegi, utolsó energiahullámáról (forrás):
„Könnyebben megértjük a jelenségeket, ha arra gondolunk, hogy mi történik akkor, amikor az ember egy magas rezgésű, szent energiával találkozik.
A találkozás lehet nagyon kellemes és felemelő, de megvan a maga utóhatása:
a Fény eltávolít belőlünk mindent, ami tőle sötétebb. Tehát megérinti lelkünknek azon részeit, ahol még tisztázatlan, feldolgozatlan élmények, hiedelmek, érzések vannak – többnyire tudattalanul. S mindezt felhozza a tudatosba. Ilyenkor az emberek csak azt veszik észre, hogy valami rettenetes, ijesztő dolog történt az életükben, amit sokan úgy értelmeznek, hogy “Én megindultam a fény felé, most támad a sötétség!” vagy úgy, hogy “Jaj, biztosan valami rosszat tettem!”
Mindkét felfogás poláris, nagyon anyagba zárt felfogást tükröz, s ezért nem mutat túl a felszíni jelenségeken. A lélek mélyebb szintjeit is figyelembe véve, a Fénnyel való találkozás hatására a tudattalanba „becsomagolt”, „lenyomott” fájdalmas, félelmetes, kellemetlen emlékek, élmények a felszínre emelkednek, s megjelennek a környezetünkben, hétköznapjainkban. S amikor mi megrettenünk ettől, és elkezdünk azon gondolkodni, hogy vajon miért is történt ez velünk, akkor tudnak valóban tudatosulni ezek a tartalmak, s ha ez megtörtént, akkor kezdhetjük el „helyre tenni” és meggyógyítani lelkünk sötétebb részeit.
Normál esetben ilyenből egy élet alatt néhány van. Most azonban nem az emberiség normál hétköznapjait éljük, ezért mindez sűrítve, intenzíven, rövid idő alatt zajlik le. S mivel ezt a kozmikus helyzetet a Teremtő akarta így, természetesen segítő kezet is nyújt mindazoknak, akik ki akarnak jutni saját lelkük sötétségéből. (…)
Az átalakulás, a megtisztulás, a beavatás utolsó pillanatai mindig a legnehezebbek: ilyenkor a legmélyebb félelmek szakadnak a lélekre, elhagyatva, végtelenül egyedül és a pusztító erőknek kiszolgáltatva érzi magát. Pontosan ugyanúgy, mint ma.
De Isten végtelen kegyelme és szeretete van a félelmek, a káosz és az elhagyatottság mögött mindazok számára, akik a Fényt választják. Pontosan úgy, ahogy ma.”
A két álom témájában összefügg. Az első álom a halálról szól, és önmagad részeinek a megtagadásáról. A gödörbe vagy árokba, ami tele van iszappal, a saját személyiségrészeidet lököd bele. Nőket és gyerekeket: álmodban megszabadulsz a saját női és gyermeki részeidtől, megölöd őket. Tudjuk, hogy nem csak egyetlen ént hordozunk magunkban, több olyan aspektusunk (személyiségdarabkánk) van, amik nem mindig, nem minden esetben, olykor csak az életünk egy-egy szakaszában nyilvánulnak meg, vagy akár rejtettek is maradhatnak. Az aspektus egy-egy előző életünket is jelenti. Ezeket a részeidet, amiket lelöksz az árokba, el akarod pusztítani, mert bűntudatot érzel irántuk, ítélkezel felettük, talán mert úgy gondolod, hogy ebben az életedben vagy a megelőzőkben bűnt követtek el. De az iszap egy ősanyag, az élet, a növekedés, a fejlődés lehetőségét is magában hordozza, arra hívja fel a figyelmedet, hogy az Élet lényegére érezz rá. Az Élet pedig nem ismeri a bűnt, és nem kényszeríti ránk, hogy bűntudatunk legyen.
Felébredés után egy lehúzó erőt észleltél. Ez energetikailag ugyanaz, mint az álmod, ugyannak az energiának a folytatása. Amikor szétdarabolódunk, az mindig egy lehúzás, mélybe süllyedés számunkra, mivel ez nem a magasabb dimenziókban, hanem mindig itt a fizikai világban történik. Azt élted meg, tapasztaltad meg fizikailag, hogy milyen érzés a részeidnek, vagyis neked magadnak abba az iszapba belesüllyedni, amibe belelökted őket. És azt is megtapasztaltad, hogy ebből a helyzetből ki lehet jönni.
A második álmod azzal kezdődik, hogy egy barátod jön, és megzavarja a kellemes, nyugodt képet, hogy nézzétek meg, milyen rémséges dolog van itt a közvetlen közelben – én úgy érzelmezem, hogy a te határaidon belül, vagyis: benned. A feldarabolt testek ugyanazt jelentik, mint az előző álomban a nők és gyerekek, akiket a gödörbe löktél: a te részeid, aspektusaid. Az első álomban megszabadulsz tőlük, itt pedig meglátod, hogy minden darab valaha egy egészet, egy-egy emberi életet alkotott, ami darabjaira hullott vagy darabjaira vágták. Az isteni egységet keresed, de először a darabjaidat találod meg, ezeket kellene magadba integrálni, egyesíteni, ez a módja annak, hogy később a valódi Egységet megtaláld.
Cigarettára gyújtasz, ami egyrészt egy testi és lelki kielégítetlenséget jelez, másrészt azt, hogy esetleg nehezen tudod megfogalmazni, mások elé tárni a gondjaidat. Erre az utóbbira utal az is, hogy köhögni kezdesz tőle, mert a köhögés a kapcsolatteremtés, a kommunikáció problémáit jelzi. Amikor eldobod a cigarettát, az egy eszköz lesz a kezedben, hogy felfedezd: ettől az egyesüléstől egyelőre egy láthatatlan fal választ el. Meg is ijedsz, mert a láthatatlan, az ismeretlen félelmet ébreszt benned. A fal akadályozza a továbbhaladásodat, és ráadásul nem látod, hogy mi is ez az akadály. Elfutsz rémületedben, elmenekülsz az ismeretlen felfedezése elől.
Javaslom, hogy egy meditációban keresd meg, tapogasd ki azon a falon az ajtót, vagy azt, ahol olyan alacsony, hogy átlépheted, vagy ahol elolvad – ez a te falad, te fogod megtalálni az átjárót is rajta. Remélem, sikerül neked.