maresz 11. 06. 30.

Azzal kezdem, hogy délelőtti és nem éjszakai álom volt, talán ezért voltam sokkal "éberebb" közben. Tudatában voltam annak, hogy egy-két órára feküdtem csak le, és mikor álmomban felébredtem, késő éjjel volt és emiatt erős bűntudatom támadt és egyszerűen nem fogtam fel, hogy történhetett ez meg, hogy mehetett így el az idő. Egy ismeretlen házban találtam magam, de tudtam, hogy ez az otthonunk. A két fiam jött elő valahonnan, és mondták, hogy mennek próbálni.G.-n valami női blúz és hozzá illő kardigán volt (nagyon részletesen láttam, simán egy divattervező is megirigyelhetné, annyira összhangban voltak a színek, meg a minták...citromsárga dominált benne) Mondtam neki, hogy talán nem ezt kellene felvenni, de leintett, hogy nem tudom, mi a divat művész körökben :). Aztán elkezdtem valamit varrogatni, és egyre több idegen gyerek jött elő innen-onnan, aztán egy felnőtt kísérő is megjelent, de megnyugtattak, hogy ők is a próbára mennek.

Aztán én kimenetem a házból és Velencén találtam magam a tóparton. Tudtam, hogy nyár van és nagyon csodálkoztam, hogy egyesek a tó jegén sétálnak. Kezdtem magam nagyon kényelmetlenül érezni, mert nem értettem semmit a körülöttem történő dolgokból. Átmentem egy parkolón, ahová épp bekanyarodott egy autó és észrevettem, hogy szándékosan el akar ütni. Sikerült ellépni előle, de elestem, mégsem lett bajom, mert megállt. Kiszállt egy nő, nem láttam csak a körvonalait, mert mögüle jött a lámpa fénye. A kezében tartott valamit, amiről kiderült, hogy a pénztárcám. A sofőr lehúzta az ablakot (egy ellenszenves pasi volt) és ő beszélt. Azt mondta, hogy nem kell a pénzem (az a pár forint, ami benne volt)  de jegyezzem meg, hogy mindent tudnak rólam, az összes adatomat, megvan az összes levelezésem, csetelésem és ezeket közzé teszik, eljuttatják a diákjaimhoz (?) és ellehetetlenítenek mindenhol, ha nem fizetek valami nagyobb összeget... erre nem emlékszem.
Nem foglalkoztam velük tovább, bár kicsit megijedtem. Otthagytam őket, elindultam valahová.
Arra az érzésre emlékszem, hogy még mindig nem tudtam napirendre térni azon, hogy mi történhetett, hogy eshetett ki annyi idő.
Teljesen hülyén éreztem magam, mert a többiek látszólag rendjén valónak érzeték a dolgokat.
Aztán valami uszodafélébe mentem be, fölfelé indultam a lelátó lépcsőin, a portás még utánam szólt, hogy nincs belépőm, de aztán csak azt mondta, hogy oké, ő nem látott semmit. Fönt volt egy ajtó, kimenetem rajta és egy liftben találtam magam, ami rögtön indult is velem fölfelé.
A lift egy kávézóba vitt. Odamentem a pulthoz, vettem egy cigit, rágyújtottam, kérdezetm a pincérnőt, hogy nem látott-e bejönni egy piros inges férfit. Rám nézett, csodálkozott, mintha valami nagy hülyeséget kérdeztem volna, de nem válaszolt.

Valaki tolatva belépett a kávézóba. Hosszú ősz haja volt, magamban azt gondoltam, hogy Boborján.Odajött hozzám, közben megváltozott a haja, barna lett és rövid, és kikérte magának, hogy én Boborjánnak neveztem. Mondom, nem is mondtam, csak gondoltam, de ő továbbra is sértetten viselkedett, aztán egyre többen csatlakoztak hozzá, hogy én őket is bántottam. Kezdték sorolni, hogy mikor és mit tettem ellenük. Hirtelen ellenséges lett a hangulat.
Aztán a kávézó egyik végében, ahol valami kivetítő volt, megjelent egy vörös téglából épített trónhoz hasonló szék, amin egy megkötözött férfi ült. Nyilvánvaló volt, hogy el akarják ítélni és ki akarják végezni. Félelem volt a tekintetében, de nekem amúgy nem volt szimpatikus. Aztán észrevettem, hogy az ítéletet már végre is hajtották, azt nem tudom hogy, de a fickó teste elkezdett szintén vörös téglává alakulni, és megnyílt alatta a trón, és  wc-csésze formát vett fel, amibe a pasi szép lassan belepotyogott, mint mikor összeomlik egy épület.
Közben szólt valami csúfondáros dal valahonnan, a lényege az volt, hogy pusztuljon az ellenség, és az utolsó sorára tisztán emlékszem: nyelje el a tűz, a lélekolvasztó tűz.

Hát ennyi. Nem tudom, mennyire ment át a hangulata, mert ugye nincsenek nagy történések benne. De majd megmondod te :)

Ara

Az álmodban ez a vezérmondat: „Kezdtem magam nagyon kényelmetlenül érezni, mert nem értettem semmit a körülöttem történő dolgokból”. Nem vagy a helyeden az életedben, nem úgy működnek a dolgaid, ahogy működhetnének, és ez nagy zavart kelt benned. Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy valóban így is van, hanem hogy ezt te most így érzed. Kezdődik az idővel, amiben egy óriási lyuk tátong, fogalmad sincs, hogyan telhetett el olyan sok idő úgy, hogy közben mintegy eszméletlen állapotban voltál, bűntudatod van, hogy nem töltötted ki valami értelmes cselekvéssel. Folytatódik azzal, hogy egy ismeretlen házban találod magad, ami az otthonod. Nem ismered fel a saját személyiségedet, mert nem a saját életedet éled, „nem vagy otthon” a saját életedben. A fiaid már a saját életüket élik, és nem engednek beleszólni. G. női blúza egy olyan körülményrendszert jelent, amit te nem látsz át, hogy miért ezt választotta, holott látod, hogy tökéletes összhangban vannak a részletek, mégis azt hiszed, hogy nem illik hozzá. Ő viszont tudja, hogy ez a szín az intuícióját, az intellektusát és a hatalmát fejezi ki, és hogy amibe belefog, abban sikert fog elérni. Elkezdesz varrogatni, ami mutatja, hogy képes vagy szorgalmas, apró lépésekben haladó munkára, és tudsz a magad dolgára koncentrálni, miközben körülötted jönnek-mennek az idegenek; ez hasznos képesség, gyümölcsöztethetnéd.

A befagyott tó az érzelmeid kihűlését, feloldódási képtelenségét mutatja. A múltbeli félelmeket, szenvedélyeket most jég takarja, magad is elcsodálkozol, mivel ez nem jellemző rád: nyár van, élsz, nem kellene olyan fagyottnak lenned, hogy még másoknak a hátadon (a tó hátán) sétálása sem zavarja meg az érzelmeidet.

Egy parkolóban, vagyis egy biztonságosnak hitt helyen váratlan esemény zökkent ki a nyugalmadból: veszély, fenyegetés, amit figyelemmel, tudatosan elháríthatnál. Ezekben a mondatokban egy egész hosszú, előre látható eseménysort írsz le: „szándékosan el akar ütni. Sikerült ellépni előle, de elestem, mégsem lett bajom, mert megállt”. A veszély (akadály, sikertelenség) hirtelen érkezik, téged céloz, és az ellépéssel a közvetlen, súlyos fenyegetéstől megmenekülsz, de mégis elesel, mert nem vagy elég éber, és a veszélyes élethelyzet átgázolhatna rajtad, ha akarna. De nem teszi szerencsédre, hanem felhívja a figyelmedet egy nagyon fontos dologra. Mégpedig, hogy egyrészt a pénzzel kapcsolatban, másrészt a saját értékeiddel kapcsolatban súlyos félelmeid, szorongásaid vannak (ha ezekkel szembenéznél, felismernéd, mi a valós értéked). Egy arctalan, személyiség nélküli, meghatározhatatlan nő tartja a kezében az anyagi helyzetedet. Ő maga egy árnyék, a te sötét részedet képviseli, amit bűnösnek, tudatlannak, szégyenletesnek tartasz, és a háta mögül világít a lámpa, tehát ha túljutnál az általa képezett akadályon, mindent világosabban láthatnál. A sofőr beszél hozzád: ő egy idegen, akinek a kezében hatalom van fölötted, tehát átengeded a hatalmat magad fölött mindenféle ismeretlen erőknek (ezért nem találod a helyedet, ezért nem ismered fel magadat az életedben). Azt mondja, hogy azokat az értékeidet, amiket te magad lebecsülsz, kevésnek tartasz (pár forint), azt visszaadják, használd fel, mert ezek a valós értékek (sokkal többet kihozhatnál belőlük), viszont amiket te értéknek tekintesz, az életed részét képezik, és ragaszkodsz hozzájuk (levelezések, csetelések), azok ellened fordulhatnak, mert nem ezekbe kellene a nagy energiát fektetned. Ezt folyamatosan megerősíti az az érzésed, hogy elpazarolod az idődet, az életedet fölösleges dolgokra, ezt mutatja az időkiesés: az az idő, amit nem értelmesen, hasznosan töltünk el, hanem fölösleges dolgokra pocsékolunk, elveszett idő, valójában nem létezik.

Uszodába mész: dolgozik benned a megtisztulás vágya. A portás szembeállít a megfelelési és önelfogadási problémáiddal, közli a kételyeidet, hogy nincs jogosultságod (jegyed) ahhoz, hogy részt vegyél egy megtisztulási folyamatban, de te mégis úgy döntesz (végre!), hogy a saját utadat járod, és nem engeded, hogy idegen erők beleszóljanak a te döntésedbe. Ezt a portás is tudomásul veszi, és mindenki tudomásul venné, ha kinyilvánítanád. A lifttel fölfelé mész: fent, a szellemi szinten van tanulnivalód. A pincérnő viselkedése mutatja, hogy nem a piros inges férfival van dolgod, hanem egy személyiségrészedet és a hozzá kötődő érzelmet kell helyretenned magadban. Ezt a személyiségrészedet az a férfi képviseli, aki első látásra teljesen más képet mutat, mint aki valójában. Egyszerűnek látszik, de valójában egy nagyon összetett és csavaros szimbólum. Háttal jön be, ez nagyon fontos: nem akarsz szembenézni azzal, amit ő képvisel.

(Ezen a ponton egy kis kiegészítést kértem a VilágVége cseten.)

‹Ara› maresz, mondj léci néhány jelzőt Boborjánra

‹Ara› milyennek tartod?

‹Ara› épp ennél a figuránál tartok, könnyebb lenne feldolgozni, ha tudnám, hogyan vélekedsz róla

‹maresz› hm...olyan ember, aki nagyon jól játszik egy szerepet

‹maresz› egy esetlen, hülye figurát, ezzel mindenkit megtéveszt, mert közben nagyon okos, jó humora van, csak egy kicsit "különc"

‹maresz› jah, nem negatív a szememben egyáltalán

‹maresz› de amikor átalakult, akkor kimondottan ellenségesen viselkedett

‹Ara› hm, most elgondolkoztam

‹Ara› hogy valójában te Boborjánról beszéltél most, vagy Dolák-Salyról?

‹maresz› hát...nekem a kettő majdnem egy

No hát akkor, ki is ő? Egy személyiségrészed, akit elutasítasz, holott közben a mélyben (tudat alatt?) elismered a képességeit. Ezzel az elutasítással megsérted (saját magadat), ezt kapod vissza tőle és a többi embertől, akik sorolják a sérelmeiket. Ez az aspektusod másnak látszik, mint ami, egy Boborján-figurának. Egy megtévesztő szerepet játszik, mindenkivel elhiteti, hogy ő egy esetlen alak, nincsenek meg azok a képességei, amik pedig megvannak. Hogy pontosabb legyek: megtévesztő szerepet játszol, mindenkivel elhiteted, hogy te egy esetlen alak vagy, nincsenek meg azok a képességeid, amik pedig megvannak. Hogy is volt a pénztárcával? Pár forint volt benne, lebecsülően szóltál róla, de ezt kaptad vissza, ez az, amire szükséged van, és valójában ez sokkal nagyobb érték, mint ahogy hiszed magadról. Ezzel nem akarsz szembenézni, és ezzel a meghátrálással sérted meg saját magadat.

Változik a kép, megmutatja a megoldást. Ez a kép önmagában is egy sokrétű szimbólum. A kivégzés egy régi énképedtől, személyiségrészedtől való szabadulás egy módja. Érdekes kivégzési eljárást választottál. A megkötözött részed már nem menekülhet, mindenképpen vége van. A szék, amin ül, trónhoz hasonlít. A trón az isteni és emberi nagyság, hatalom, és ugyanakkor a könyörületesség és kegyelem jelképe, a magába fogadó anyaöl, a világ közepe. Ezen végzed ki az aspektusodat, aki nem szimpatikus számodra. Valószínűleg ő képviseli mindazt, amit meg szeretnél szüntetni magadban. A trón téglából épült, ami a lelki építkezés eleme is, rengeteg lehetőséget ad, építhetsz belőle bármilyen épületet, és vörös a színe, ami egyaránt utal az életre és a halálra is. Az aspektusod is átalakul ilyen téglává, tehát nem szűnik meg, hanem átalakul, átlényegül apró elemekké, amiket később majd felhasználhatsz, ha azt választod. De előbb a trón vécécsészévé alakul, a férfi teste összeomlik, vagyis a salak eltávozik. Közben pedig szól a csúfondáros dal, „pusztuljon az ellenség”, vagyis pusztuljon minden, ami nem tartozik hozzád, amit ellenségként kezelsz magadban. A dal utolsó sora: „nyelje el a tűz, a lélekolvasztó tűz”, nagy erejű, szuggesztív mondat. A tűz a szellemi megtisztulás eszköze, és itt gondolj vissza az álom első részében látott jégre és a másodikban a vízre, amivel végül nem találkoztál, csak bementél az uszodába. A tűz felolvasztja a jeget és felforralja a vizet. Elpusztítja, ami éghető, és átlényegíti, ami edzhető. Én azt javasolnám, hogy ne az elpusztításra fókuszálj, mert akkor a salakkal együtt elpusztulhat az érték is, hanem az átlényegítésre, a transzmutációra. Így magasabb szintre emeled azt a részedet, amit most ellenségként, értéktelenként, esetlenként kezelsz magadban, és ezzel eltávolítod, idegennek és félelmetesnek érzed, holott hozzád tartozik.