Kata 11. 01. 19.

Az álom gyermekkori, de a mai napig félelemmel kísért. Nem ismétlődött soha, mégis itt van az agyamban eltárolva. Félek tőle, mert a halált hordozza, ez egészen bizonyos.
Talán nyolc éves lehettem, amikor azt álmodtam, hogy elindul egy pont előttem, és vonalat húz maga után. A vonal spirál alakban nőtt és nőtt, színes volt és erős, vibráló színeitől is már megijedtem álmomban. Aztán megváltozott a spirálvezetés és valahogy a nyakamra került a vonal és fojtogatni kezdett.

Halálfélelmem volt és álmomban annyira féltem, ahogy soha azóta sem. A figurák pedig egyre jöttek, egyre közelebb közben hozzám, mert nem csak a nyakam szorongatta, hanem előttem egyre nagyobb és egyre közelibb képben jöttek az ábrák. Riasztóan nőttek a szemem elé, és sehová nem tudtam elmenekülni, miközben fulladoztam. Sírva ébredtem és hónapokig alvászavaraim voltak, a mai napig is eszembe jut ez a kép-álom. Talán ezért is lettem éjjeli bagoly tipus, nem szeretek aludni. :)) Ha újra ezt, vagy ilyet álmodok, valószínűleg soha nem ébredek már fel. :D

Ara

Kata, nem véletlenül nyakadra tekeredő köldökzsinórral születtél???

Kata

Nem, nem tudok róla. Anyámat elaltatták a kitoló szakaszban, mert elájult.

Ara

Azok az ábrák, amik egyre közelebb voltak, a spirál részei voltak? Vagy hogy tudnád pontosabban leírni?

Kata

Ismered azokat a görög sarkos vonalakat? Tudod, van egy oldala, ami nyitott és ott kezdődik a következő négyzet zárt oldala és a nyitása a másik zárt felére esik. Díszítésként használták a görögök vázákon, meg ilyesmi.  Amikből nem zárt négyzet van és benne kezdődik egy másik is. Ezek nőttek elém a semmiből és a spirál közben nőtt és nőtt.

Ara

Nézz bele ezekbe légy szíves. Ezekhez nem hasonlítottak?
http://www.youtube.com/watch?v=TU94Afuy9AU
http://www.youtube.com/watch?v=zcUSR_NQDFI

Kata

De igen!
Mik ezek?

Ara

Fraktálok. Itt olvashatod a tudományos leírást: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frakt%C3%A1l
De ami ennél lényegesebb: "amint fent, úgy lent. Amilyen a mikrokozmosz, olyan a makrokozmosz".

Édesanyádat elaltatták a kitoló szakaszban, mert a tudata elmenekült az elől, hogy meglásson valamit, ami fájdalmas lehetett volna számára. Tehát nem tudott róla, hogy te a köldökzsinór fojtogatásában születtél-e meg, vagy nem. Nincs rá bizonyíték, hogy így születtél, de nincs az ellenkezőjére sem. Akár el is titkolhatták előle, hogy ne ijesszék meg, mivel te végül is megmaradtál. De valamiért nekem meggyőződésem, hogy a fojtogatás, a fulladás és a halál képe innen származik. A fulladásos halált, illetve halálközeli állapotot át kellett élnie annak, aki kisgyermekként ilyet álmodik.

Nem véletlen, hogy a növekvő spirálod nekem rögtön fraktálként jelent meg. A halálfélelmed a halálközeli élményből ered, de a fraktál maga az Élet, a teremtő és megújuló, végtelen Omniverzum leképezése. Ha követjük a részletezett kibontást, rájövünk, hogy nincs legkisebb és nincs legnagyobb, mert a legnagyobb éppolyan, mint a legkisebb, ahogy már Hermész Triszmegisztosz is megmondta. A köldökzsinór, ami az anyával köt össze kilenc hónapig, szintén az élet jelképe. A két dolog: a fizikai világban megjelenő köldökzsinór és az elvont fraktál itt kapcsolódik össze: ugyanaz a jelentése. Ha valóban a nyakadra tekeredett a köldökzsinór (és ezt most már valószínűleg senki sem tudja neked megmondani) akkor ezt úgy élhetted meg, hogy az fojt meg, ami eddig életet adott.

Borzasztó ellentmondás van az élet és a halál között, ha a szokásos – emberi – módon nézzük. De idézném Eckhart Tollét: „A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök.” Ha ebből a perspektívából nézzük, kaptál egy markáns és dinamikus életszimbólumot, a fraktált. Ez azért töltött el akkor halálfélelemmel, mert (szerintem) lehetett egy nagyon megrázó tapasztalatod éppen a születésedhez kapcsolva. Az élet szimbóluma jelentette számodra a halált, mert a nyakadra tekeredett. A félelmet feloldani egy módon lehet: szembenézni vele, megérteni, hogy milyen üzenete van, ezt az üzenetet alkalmazni, beépíteni az életünkbe, felülírni vele régen futó, már nem működő „programokat”, és ha már idejét múlta, akkor elengedni. Ez a félelem számodra már idejét múlta. Nem fulladtál meg, élsz, felnőttél, gyermekeket szültél, alkotsz, fejlődsz. Engedd el azt, amire már nincs szükséged, hiszen tudod: valójában nincs halál.

Kép: KeDo