Kála 11. 01. 07.

Kála még 2009-ben megálmodott egy monumentális, nagyon részletes, profetikus álmot, ami rá és a szerelmére, R.-re vonatkozott. Erre az álomra „a tavalyi álom” néven utalunk ebben a levelezésben.

Kála

Szia Ara! Elmesélem az új álmomat, igaz elég egyértelmű a jelentése, vagy legalábbis már számomra is az, de azért ha van bármi észrevételed, azt szívesen venném.

Volt egy álmom nemrég. Jézus jött hozzám, olyan finom tapintású és illatú köpenyben, hogy minden vágyam az volt, hogy csak egy pillanatra megérinthessem. Úgy vonzott az egész lénye, mint a mágnes. Mentem is utána, mígnem kiértünk egy tisztásra. Iszonyat sötét lelkek voltak ott összepréselődve, mögöttük egy tengerpart. Te jó ég, gondoltam, ide kell nekem jönnöm, hát nem volt elég még? Nincs kedvem újabb sötét lelkekkel foglalkozni. - Kapaszkodtam Jézusba, ő pedig megnyugtatott, hogy nem kell velük foglalkoznom, nem kell közéjük mennem, nem hozzájuk jövünk, hanem értük, és elvezetett mellettük tisztes távolságból, végig a tengerparton, át a túloldalra. Ez egy öböl volt inkább. Innenső fele sík, itt álltak a sötét lelkek, a túloldal, ahová mentünk, az dombos. Ott megálltunk, és otthagyott engem Jézus. Még megkérdeztem tőle: de hol van R.?  Most mit csináljak itt?  - ugyanakkor meg is nyugtatott a tudat, hogy el lettem a sötét lelkektől választva. - Akkor bújt elő a tömegből R., és elsőként úszta át értem, és hozzám az öblöt, és ott állt velem. Ekkor Jézus elmondta, hogy akikkel együtt volt R., azok most mind R. után kívánkoznak, mert látják a példáját. Ezért nekem csak világítanom kell, mutatni fényt az utat R.-nek,  a többiek meg majd mennek R. után. És ott álltunk máris ketten  az öböl partján és vártuk az érkező lelkeket, akik a tenger vizében tisztultak meg.

Ennyi.
Az álomban a feladatom elég egyértelmű, esetleg ha az öbölhöz, meg egyebekhez mondanál valamit, csak hogy ne az én egóm legyen esetleg a magyarázatban, azt megköszönném.
Közben olyan erős késztetésem van arra, hogy ezt az álmot megosszam R.-rel, de nem tudom jó ötlet -e mégis... ő még nincs készen erre szerintem... nem tudom.
Amióta egyébként egyértelművé tettem a számára, hogy nem kívánom , hogy elváljon, és egyáltalán semmit, csak hogy boldog legyen és szívesen segítek neki a házasságát rendbe tenni, azóta olyan mint egy kezes bárány... mert végre azt érzi, hogy úgy fogadom el, ahogyan van. Erre azonnal fel is oldódott. - De hogy nekem ezért mennyi belső munkát kellett elvégeznem, hogy ezt ne csak mondjam, hanem így is érezzem... hát hosszú út volt... Milyen egyszerű dolgok ezek elméletben, de érzésszinten megélni, átérezni ezt, na az a nehéz.

Ara

Nem, nem az egód dolgozik, ha azt gondolod, hogy jelzőfényként kell működnöd ahhoz, hogy előbb R., aztán pedig sok mindenki kövesse a példádat. Ezt a példát te fogalmaztad meg: "érzi, hogy úgy fogadom el, ahogyan van. .... De hogy nekem ezért mennyi belső munkát kellett elvégeznem, hogy ezt ne csak mondjam, hanem így is érezzem... hát hosszú út volt...." Ez a csoda benned az, ami a példa, amitől világítótorony vagy.

Jézust választottad vezetődnek, és kapaszkodsz abba a szellemiségbe, az ő aurájába, a köpenyébe, ami őt magát jelenti. Vezet téged, mutatja az utat. Megmutatja neked a sötét lelkeket, és megmutat téged a sötét lelkeknek. Neked nem kell átúsznod az öblöt, kevésbé fáradságos az utad, nincs már szükséged a megnyugtató megtisztulásra, már túl vagy rajta. Azt is te fogalmaztad meg, hogy az öböl vize megtisztulást jelent, de megnyugvást is némi fáradság árán. A többit szerintem érted. :)))

Kála

Köszönöm szépen!
A képet is! Nagyon találó, illik a képbe teljesen, még nekem is eszembe jutott, hogy úgy álltam ott, mint egy világítótorony, és mutattam az utat.:))
Na az már nem jutott eszembe, látod, hogy mi a fenével is mutattam utat, mit tettem én valójában? S közben meg leírtam. :)) Csak éppen nem hoztam az álommal összefüggésbe.
Igen és az is most lett tiszta, hogy nem csak én láttam a sötét lelkeket, hanem ők is engem, hát persze, pontosan így volt, Jézussal együtt közeledtünk feléjük, aztán egy ponton megtorpantunk, és balra indulva kikerültük őket. Néztek rám sóvárogva, de olyan rettegés volt az arcukon, hogy szinte féltem tőlük, hogy lerohannak az erőmért, vagy éppen Jézus erejéért... és mintha ezt Jézus is ugyanígy érezte volna, épp csak bemutatott nekik, de aztán el is vitt onnan, ne az erőmet szívják el, hanem dolgozzanak is meg érte.
Érdekes, hogy most több finomabb részletre is emlékszem. Hm.
Most próbálom ezt összerakni, hozzáilleszteni a tavalyi álmomhoz, aminek az a vége, hogy R.-t sikerül meggyógyítanom, de ő ekkor meghal. (Meghal?) Temetés nem volt, csak egy amolyan kapcsolat végét jelentő mozzanat...ez olyan elmosódott már, hogy nem szeretnék képzelődni... lehet hogy megálmodom még egyszer a végét. Hagyom, hogy megálmodjam, ez tudatos álom, most már ezt is tudom. Tudok tudatosan álmodni. És ilyen az angyalokkal való kommunikáció is. Vagy legalábbis nagyon hasonló.

Ara

A tavalyi álomnak lehet, hogy azért mosódik el most már a vége, mert folyamatosan teremted. Tudod, a jövő nincs bebetonozva. A halál meg szinte sosem halált jelent az álmokban, hanem valaminek a végét, ami után kezdődhet az új. Úgyhogy mivel a sorozatos felismeréseid, teremtéseid által állandóan mozgásban van a sorsod, valószínűnek tartom, hogy majd amikor ideje lesz, megálmodod a folytatást.

Kála

Na várjunk csak, ..a tavalyi álom azzal ér véget, hogy amikor R. meggyógyul, én elfordulok tőle, és látom ám, hogy a földre újabb lelkek érkeznek, nagyon elcsüggedtek, nagyon fáradt lelkek. Az érkezés ugyanúgy  a vízen át történik, úgy érkeznek, mint egy hajótörött. Ezzel lett vége. Most meg a Jézusos álomban megint csak érkező lelkek vannak, mégpedig ők is vízen érkeznek.  Csak most azt is láttam, hogy ezek R. "flottájából" valók. Vagyis talán az ő ismerősei lesznek ezek az új lelkek, akik még most nagyon sötétek? Lehet hogy ez volt a folytatás éppen? Te Ara, ez egyre valószínűbb... most hogy kicsit belegondolok... összeillik a két álom. A helyszín viszont más lett kicsit, ez egy új helyszínen folytatódik, vagy akár párhuzamosan is történhet? Megy tovább a tavalyi álom is, és vele párhuzamosan egy új kört is kezdek, egy másik embercsoporttal? Magyarul maradok a meglévő emberekkel, de új környezetből - R. ismerősei révén - is érkeznek újabbak. Akkor ez azt is jelentheti, hogy R. ismerőseivel is megismerkedem, akiket még nem láttam (na ezek a sötét lelkek). - Na ez kezd tetszeni, mert ez a kapcsolatunk folytatását is jelenti...aminek azért örülnék egy "icike-picikét", és akkor tényleg nem hal meg a tavalyi álomban, csak átmegy más minőségbe. Vagy valami ilyesmi, már belül jobban értem, mint ahogyan le tudom írni.
Néha tényleg azt érzem, hogy egy-egy álomban, vagy érzésben sokkal több minden van, mint amit meg tudok fogalmazni. Ismerős, nem?:))

Ara

Elolvastam a május eleji levelezésünket (ITT olvasható). Egyszerűen valami fantasztikus, micsoda utat jártál be! Ezek az óriási felismerések, a struktúráid halomra dőlése, és hogy hogyan építkezel azóta, és hova jutottál!!! Csodállak. Boldoggá teszel, hogy láthatlak, veled lehetek, és megosztod velem magad. :))) Kezdem érteni, hogy az angyalok miért vannak velünk. De komolyan, ez nekem mindig egy hatalmas kérdőjel volt az életemben. Hogy mit akarnak tőlem, miért jönnek egyre többen, mi nekik a jó abban, hogy bejelentkeznek nálam, velem vannak, gondoskodnak, ölelgetnek, és figyelik, mit csinálok a sorsommal - egyáltalán, ki vagyok én, hogy a jelenlétükre méltatnak? Hát valószínűleg ezért. Mert ahogyan nekem egy hihetetlen élmény téged nézni, lehet, hogy nekik is olyasmi élmény az én életemet nézni, mint ha egy izgalmas filmet néznének.

Nem biztos, hogy a sötét lelkek pont csak R. ismerősei lehetnek, bár persze nem kizárt. De nem érzek közöttük és R. között erős kapcsolatot. Inkább azt gondolom, bárki lehet, aki az ő példáján felbátorodik, és elindul a fény felé. És igen, én is azt érzem, hogy ez az álmod a tavalyi álom folytatása, amit annak idején nem álmodhattál meg, mert annyi döntést hoztatok menet közben mindketten, hogy bármerre változhatott volna a kép, meg talán nem is lett volna jó, ha mindent előre látsz.

Megengednéd, hogy a május eleji levelezésből a fontosabb részleteket feltegyem a honlapomra?

Kála

Húúú, de érdekes volt ezt most újraolvasni!! Te jó ég, mennyi kérdéssel bombáztalak!!! :)) Csak mosolygok most magamban. Az biztos, hogy a mai napig úgy érzem állandóan nyitva állok arra hogy valamit fölfedezzek...mármint hibát magamban, vagy javítani valót....és ezzel a lelkülettel fogadtam a válaszaidat is, és azonnal dolgoztam is magamon. Vannak persze amikre tudati szinten gyorsan jött válasz, de érzelmi szinten csak pár hónap késéssel.

Angyalok. Hát ezen én is csodálkoztam már sokszor. Aztán tudod mi jutott eszembe, miért jelentkeznek be? Nem csak az, amit írtál, hogy gyönyörködjenek a fejlődésünkben, vagy hogy segítsenek. Én azt a kérdést is feltettem, hogy miért akarnak segíteni? Miért éppen nekünk, akiknek így "megjelennek"? Mert ez mégiscsak  egy bónusz valahogy a többiekhez képest.
Én amikor megálmodtam a tavalyi álmomat, határozottan ezt éreztem, hogy ha  nem láttam volna előre a történéseket, akkor feladtam volna az egészet, és kiszállok. Így viszont olyan volt az álom, mint egy mézesmadzag, hogy "nézd csak, ha most ezen túljutsz, akkor ez következik". És azért addig mutatták meg, ameddig, mert valójában arra vágytam, amivel  az álom véget ért. Vagyis megmutatták az oda vezető utat. Mert gyenge voltam ahhoz, hogy ezt egyedül megcsináljam. Bizony. Gyenge. És kishitű, és önbizalmatlan, meg fáradt és megtört szívű... és sorolhatnám... és az akadály én magam voltam a magam számára ezekkel a  gyengeségekkel, az elvárásaimról már nem is beszélve! - Nem lettem volna rá képes nélkülük ezt végigcsinálni, de vágytam rá  tiszta szívemből. Csak éppen az utat nem tudtam, hogyan jutok el oda. Sokszor még menet közben sem tudtam, csak belesodródtam egyik  helyzetből a másikba. Nagyon sokszor mondtam azt, hogy álom ide vagy oda, nekem ebből elegem van, ez már biztosan csak képzelődés volt, meg valami esetleg meg is változott, mert bizony amivel az álom folytatódik, az egyszerűen lehetetlen azok után, ami történt. Na ezekben az elkeseredett pillanatokban azonnal eszembe juttatták az álomnak azokat a részeit, amik viszont már teljesültek, hogy hinni tudjak a továbbiakban is. És ahogyan telt az idő, én egyre döbbentebben néztem, hogy egyre csak beteljesül minden jelenet, képzelhettem én azt akármilyen lehetetlennek is. Ez olyan döbbenet volt a számomra, hogy micsoda fordulatok voltak ebbe beépítve, és mindezt én magamban hajtottam végre. Valószínűleg éppen ezt látták, ezt az esélyt, hogy ha folyamatosan látom a reményt, akkor viszont kitartok, és végigcsinálom. Na ezért jöttek segíteni. Rugdosni egy kicsit, pontosabban mert az elképzelésem, a vágyam tiszta és őszinte volt, valószínűleg az isteni tervbe is beleillett, és ebben szívesen segítettek nekem.
Most már minden álomban hiszek, nem kételkedek. És ez valami olyan hihetetlen megnyugvást és belső tartást ad, amiben soha nem volt részem. Olyan nyugalommal viselek mindent, és olyan készségesen állok minden változás elé, hogy ilyet elképzelni sem tudtam eddig.
Visszatérve kicsit arra, hogy miért jönnek hozzánk? Mert olyan nehéz feladatokra vállalkoztunk, amit emberi erővel nem tudnánk megcsinálni, de mert látják elszántságunkat, a kritikus és nagyon nehéz pillanatokban, hogy föl ne adjuk, hogy el ne csüggedjünk,  tovább lökdösnek, hogy elhitessék velünk, hogy képesek leszünk rá....mellénk szegődnek, utat mutatnak, vigasztalnak, segítenek. Valószínűleg nagyon örülnek nekünk közben, és szurkolnak nekünk, ahogyan te is mondtad.

Elképedek magam is, ha visszagondolok az elmúlt évemre egyébként, ahogyan Te is az imént. De az angyalok nélkül ez nem lett volna  lehetséges. És még azt is elintézték, hogy Veled is találkozhassak, nem hiszed te is micsoda erőt adtál sokszor, és milyen támogatást érzek belőled mindig. Nyilván az angyaloknak is meg kell köszönnöm, hogy az utamba sodortak, (és  persze nem csak téged, hanem egy egész sor embert...) de neked is köszönöm, hogy vállaltad ezt a küldetést, mert erről mégiscsak neked kellett döntened. Látod ilyen egy igazi "égi-földi csapatmunka".:))

Ha esetleg ebből a levélből is passzol valahová valami, nyugodtan használd föl....hiszen egymásért vagyunk, a mi példánk mások szolgálatára kell hogy legyen....hogy ők is hinni tudjanak. :)) Ez is az Isteni terv része - mások számára.

Na, szóval nagy élmény volt ez most, látni önmagamat pár hónappal korábbról...

Mandala: KeDo