Ádám 10. 11. 16.

Megint álmodtam egy nagyon monumentálisat, nem kis hatással volt rám! Ha elolvasnád nagyon örülnék neki.

"...egy faluban vagyok.A közeg, a hangulat olyan Mátyás király kora beli. Ez az érzésem ahogy szétnézek.Nagy a sürgés forgás.Mindenki készül valamire.Mint nemsoká kiderül: "A próbára". A próbát nekem kell kiállni. Fel vagyok készülve. A próba abból áll, hogy van egy hatalmas sólyom, mely időről időre "eljön" és kiszemel valakit. Ezt a madarat kell megfogni! Ez a próba lényege. Elkapni a madarat.

A sólyom hatalmas, rendkívül nagy és erős szárnyai vannak. Az emberek láthatólag tartanak tőle, vagy legalábbis nagyon izgulnak hogy hogyan alakulnak az események. Semmi instrukciót nem kapok arra vonatkozólag hogy hogyan kell megfogni. Még gondolkodom is rajta, hisz az repül én meg a földön állok, hogy fogom meg?!...
Egyszer vki felkiált, ott repül! Látják a magasban körözni! Az emberek fedezékbe húzódnak. Csak én állok egy ilyen kis tér-szerűségen és figyelem a madarat. Elkezd ereszkedni a madár, mint amikor a zsákmányára csap a mezőn. Abszolút támadólag. Ekkor látom hogy nagyon gyors is, és hogy ez azért nem lesz egyszerű...Lecsap, próbálom elkapni a nyakát és a földhöz szegezni, de először kicsúszik a kezeim közül.Megfogom a feje mögött de a nagy erős szárnyaival hadonászik és kissé talán meg is ijedek tőle. Kiszabadul.Felmegy újra a magasba. Később jön vissza támad megint.Ekkor már rutinosabb vagyok ,egy hálóval várom és rá akarom dobni, hogy szárnyai beleakadjanak.Sikerrel.Teljesen belegabalyodik.Teljesen beletekeredik a hálóba. Mikor kibontom, látom ez egy fürj! mondom oh..ez csak egy fürj ez nem az a madár... elengedem!Pár lépés után látom hogy visszaváltozik a sólyommá!!!
Ekkor döbbenek rá, hogy ez egy mágikus madár és sokkal nehezebb lesz befogni, mint gondoltam!Nem hagyja magát és küzd a szabadságáért!A falu tagjai figyelnek, nagyon izgulnak.2. jára is megúszta.A falu vezetője odakiált nekem: hogy ez hiba volt, nem lett volna szabad elengednem. Mert a madár csak 1x (1 nap) jön el !És már szürkület volt. Alkonyodott. A falu tagjai már nem voltak biztosak benne, hogy sikerrel járhatok, hisz a vége közeledett a napnak.
Ekkor látom, hogy a sólyom 3. jára is visszajött, a templom torony tetején ül és engem figyel! Én meg őt! Érzem ez az utolsó esélyem, nem szalaszthatom el! Rendkívül eltökélt vagyok! Izmaim feszültek és nagyon koncentrálok. A madár széttárja szárnyait és neki lendül-támad! Figyelek mozdulatlan vagyok és várom hogy kellő közelségbe érjen, elkapom a nyakánál és a földhöz csapom! Lenyomom borzasztó erővel, érzem most nem menekülhet! Elkaptam! Nagyon szilárdan fogom, meg is tudom tartani! A madár alázattal viseli, hogy megfogták. Igazából még sajnálom is...
De nagy nyüzsgés forgás támad hirtelen, az emberek öröm-újjonganak és kezdődik az ünnep! Körém gyűlnek, tapsolnak táncolnak! Nagyon boldogok. Ekkor már a kezem közt lévő madár egy nagy fekete holló (nagyon szép, fényes fekete)! A karmai közt egy zsákocskát tart.Pont olyan mint a kilós liszt nálunk. Fekete a csomagolása is, csak a közepén van egy nagy fehér címke.A holló a csőrével odacsap és a zsákocska alja kifoszlik és elkezd potyogni kifele belőle a tartalma. BÚZA! Először csak szemenként. Tudom, ez a jutalmam! Tartom a madarat, ő a zsákot és nézem ahogy hullik a búza a földre. Nagyon sok kihullt már, egész kis kupac van előttem. Mondom ez a búza nem 1 kilós. (sokkal több hullott ki belőle, mint amennyi ránézésre benne lehetne a kilós csomagolásban.) DE érzem, még kemény a csomagolás ,tehát bőven van még benne, na mondom had hulljon, és két újjal szét húzom a csomagolást a lyuknál és ömlik a földre a búza. Rengeteg van.Közben a holló közli velem gondolatban, hogy hogyan lehet belőle igazán jó kenyeret sütni. De mintha az emberek is hallanák a jó tanácsot. Mindenki jön a maga kis edénykéjével és vesz a búzából és viszik haza kenyeret sütni! A ceremónia vége a koronázás vagy ilyesmi, a nép fejedelemmé választ."

Katarzis közeli érzéssel, élménnyel ébredtem! Ebben a hónapban már 3 -jára.
 

Ara

A madár háromféle alakban jelenik meg az álmodban. Általában szabadságot, szárnyalást jelent, de itt a te álmodban én arra gondolok, hogy azt az éteri tudást jelképezi, ami tulajdonképpen a birtokodban van már, de ki is kellene terjeszteni rá a hatalmadat, meg kellene ragadni, a fizikai világba lehozni, megmutatni és szétosztani az embereknek. A sólyom közülük a főúri, hercegi rangban álló, erre a feladatra kiképzett harcos, vele kell megküzdened a próba folyamán, őt kell legyőznöd, illetve én inkább úgy érzem, pontosabb a megfogalmazás így: a hatalmad alá kerítened. A sólyom mágia segítségével alakul át előbb egy értéktelenebb madárrá, amiről úgy érzed, hogy nem ez volt a te magasztos célod, nem illik bele az elképzelésedbe, ez egy visszalépés. De mégsem az, mert mihelyt elengeded, rögtön látod, hogy fel kellett volna ismerned a szerény köntösben a te végső célodat. Az életben is lehet mostanában olyan helyzet, amikor nem ismered fel, hogy ennek a megoldása, megtartása közelebb visz a célodhoz, beleillik az élettervedbe, még ha nem is úgy néz ki első látásra. A lehetőség, a felemelkedés potenciálja benne rejlik, csak ki kellene bontani a mágikus, hitványnak tűnő köntösből, mert amit te keresel, az alatta van.

Úgy tűnik, végleg kiengedted az alkalmat a kezedből, ezt közlik is veled, hogy egyszer egy nap (egyszer egy életben) adódik ilyen lehetőség, de az álomban mégis kapsz még egy utolsót. Szinte azt érezni belőle, hogy a lehetőség (a sólyom) élvezi a kihívást veled szemben, ahogy ott ül figyelően a templomtornyon. Majd rád támad. Egyenlő esélyetek van a győzelemre, de te erőid összpontosításával megragadod és nem engeded el többé, hiába változik át. A hollóról, mivel fekete, az emberek képzetében az él, hogy rossz hírt hozó gyászmadár, és csak ilyen jelentést találtam róla a szimbólumszótárakban. Itt mégsem jelentheti ezt, egyrészt, mert te tetszéssel nézed a szép fényes tollát, másrészt ajándékot hoz neked. Szilágyi Erzsébet hollójára asszociálok inkább, amely a Hunyadi család címerállata lett, mert segített a családnak egy nehéz helyzetben. Egyébként tudjuk, hogy a hollófélék a madarak között kivételesen értelmesnek számítanak, tehát amit ő hoz a számodra, az valamiféle olyan tudás, illetve bölcsesség, amit haszonnal alkalmazhatnál. Hozott tehát neked egy kifogyhatatlan zsákot, maggal teli – a mag az élet csírájának, a fejlődés lehetőségének a jelképe, és különösen a búza, reményt, keletkezést, bőséges eredményeket ígér. A holló gondolatban elmondja, hogy ezt fel kellene használnod, útmutatásokat is ad, hogyan: ne hagyd, hogy csak ígéret maradjon a lehetőség. Fontosnak érzem ezt a részt, különösen, mivel a közlés gondolatban, telepátiával történik. A búza az csak búza, akkor lesz belőle táplálék, valódi eredmény, ha felhasználjuk. Szét is osztod, bárki részesülhet abból a haszonból, amit te hoztál le a sólyom (az éteri tudás) megragadásával. Jut eszembe, nem volna kedved megírni és közzétenni azokat a megéléseidet, vagy akár álmaidat, azokat az információkat, amiket lehozol? Biztos vagyok benne, hogy éppúgy, mint az álombéli búzának, többen is hasznát látnák. A koronát is akkor kapod meg az életben, ha mindazt, amit lehetőségként megkapsz, meg is valósítod, lehozod az éteri szférákból, megragadod, nem ereszted el és leföldeled itt a fizikai világban.

Kép: KeDo