Miért csalódnak sokan a Vonzás Törvényében?

Mert a teremtés mindig bentről kifelé történik, a Vonzás Törvényét pedig kintről befelé akarják működtetni.

 

Folyamatos teremtésben vagyunk, nincs olyan, hogy nem teremtünk, és mindig azzal találkozunk a külvilágunkban, amit az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal megteremtettünk magunknak. Tehát LEHETETLEN, hogy olyasmit bevonzzunk a külvilágból, aminek a lehetőségét nem alapoztuk meg azzal, ami bennünk van.

 

Hogy is van ez? Vágyunk a tökéletes párkapcsolatra, az egészségre, egy nagyobb házra, autóra, lottó ötösre, vagy legalább viszonylagos anyagi biztonságra. Miért nem tudjuk bevonzani, holott azt hisszük, hogy megfelelő érzelmeket táplálunk magunkban a vágyott dolog eléréséhez? Hiszen olyan szépen elképzeljük, hogy találkozunk az igaz szerelmünkkel, hogy átvesszük a rengeteg pénzt, hogy lógatjuk a lábunkat a tengerbe a szikrázó napsütésben! Miért nem jön össze?

 

Mert ott a vágy – és ott rejtőzik a hátterében a bűntudat vagy a szégyen. Mert tudat alatt pontosan tudjuk, hogyan kevertük magunkat ilyen helyzetbe, milyen út vezetett a lejtőn lefelé, és szégyelljük magunkat miatta, vagy bűntudatunk van.

Ott a vágy – és ott nyüszít a hátterében az aggódás és a szorongás. Hogy mi lesz, ha nem sikerül megteremteni, és akkor ugyanebben a rossz helyzetben kell tovább szenvednünk.

Ott lapul a félelem. Mert millió, sötétben lappangó hitrendszer korlátoz minket, és ezek nagy részét a félelem irányítja. 

A harag. Főleg önmagunk elleni harag, amit persze kivetítünk bárkire vagy bármire, akiről-amiről azt hisszük, akadályoz bennünket a cél elérésében.

Az ítélkezés és neheztelés. Ítélkezünk mások fölött, sőt, magunk fölött is. Negatív jelzőkkel címkézünk (személyiség és otthonról hozott minták szerint), és neheztelünk arra is, aki elérte, amire mi vágyunk, meg magunkra is, mivel nem.

A hiány. Mivel a vágyott dolog nem a miénk, ezért a hiányt sokkal intenzívebben tudjuk megélni, mint a birtoklását.

A felelősség hárítása. Hiszen ha képesek vagyunk megteremteni magunknak valami fontosat, akkor fel kell vállalnunk a felelősséget a teremtéseinkért. Mindegyikért. Pedig milyen könnyű azt mondani, kinyújtott mutatóujjal: ő a felelős azért, ami velem történt!

A kétség. Kételkedünk mindenben, a saját érzéseinkben is. Kételkedünk abban, hogy jól tesszük-e, amit teszünk, és egyáltalán, elég jók vagyunk-e bármihez.

Az akarat. Szokták mondani: "csak akarni kell!" No hát, csak azt nem kell. Az akarattal saját magunk ellen dolgozunk, ugyanis az akarattal ellene teremtünk annak, ami van. 

Az elvárások. Az elvárással visszafordítjuk az egész teremtést az ellenkező irányba: pont az ellenkezőjét teremtjük meg, mint amire vágyunk.

 

Kívánhatunk, vágyhatunk, akarhatunk a felszínen bármit, ha a mélyben ilyenek a TEREMTŐ ÉRZELMEK. Félelemből csak olyasmit teremthetünk, amitől félnünk kell. Haragból vagy aggodalomból csak olyasmit, ami miatt haragudnunk vagy aggódnunk kell. Hiányból csak hiányt lehet teremteni. Kételkedéssel csak olyat, ami kétséges.

 

Lehet gondolattal is teremteni, lehet mantrázva is (ez utóbbi az önhipnózis, a mechanikus, tudattalan önprogramozás szintjén áll), de eléggé kacskaringós és hosszadalmas úton, és gyakran épp az ellenkezőjét, mint amit szeretnénk. Az igazi teremtőerő az érzelmekben lakik, onnan árad ki. Amilyen érzelmed BENT van, az fog KÍVÜL megjelenni. Amelyik valós élethelyzethez kapcsolódó érzelmet éled meg, annak van visszatarthatatlan teremtőereje.

 

Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy döntő fontosságú az átélt élethelyzethez való kapcsolás. Ha egy valós helyzetben megtapasztalt érzelmet terjesztünk ki a vágyott célra, akkor olyan eseményeket teremtünk, amikben éppen azt az érzelmet élhetjük át. Ha a megtapasztalt érzelem "negatív", akkor negatív eseményeket teremtünk. Míg ha "pozitív", akkor pozitívokat. Ilyen egyszerű.

 

Tényleg egyszerű?

 

Miért is nem működik sok embernél a Vonzás Törvénye? Mert valótlan, meg nem élt helyzetet akarnak egy jelenlegi élethelyzetbe, kívülről behúzni, és azt gondolják, hogy ha majd a célt elérik, akkor fogják a csodás pozitív érzelmeket is átélni: a boldogságot, a szerelmet stb. Nem a megélt, valós, ismert érzést terjesztik ki a kívánt élethelyzetre. Nem bentről kifelé, hanem kintről befelé akarnak teremteni, és ezzel saját maguk ellen dolgoznak.

 

Kintről behúzni valamit nem lehetséges. A hatékony eljárás az, ha bentről kifelé teremtünk: meghatározzuk, mi a szándékunk, ami egy összetett minta. A szándék alapja egy valósan megélt élethelyzethez kapcsolódó érzés; az indítókulcsa a belső késztetés; tartalmazza az elérni kívánt, még a jövőben lévő helyzet meghatározását; és azt, hogy eközben hogyan fogjuk érezni magunkat. Az, hogy közben hogyan érezzük magunkat, megegyezik az alappal, a megélt élethelyzethez kapcsolódó érzéssel.

 

A théta-elfogadás-egyensúly módszer lépésről lépésre végigvezet a hatékony teremtés folyamatán. Ennek a módszernek a segítségével igen nagy hatékonysággal: érzéssel teremtünk.

Ilyenkor théta állapotba megyünk, hogy a biztonságos teremtéshez szükséges rezgésszintet létrehozzuk magunkban.

 

Első lépésben meghatározzuk, mi a szándékunk: mi az a helyzet, amit el kívánunk érni (bármi lehet az adott szituációnak és kívánságnak megfelelően: munka-karrier, egészség, párkapcsolat, egyéb kapcsolatok, pénz stb.), és mi az a pozitív, felemelő érzés, amit ebben a helyzetben érezni fogunk.

Második lépés: megkeressük, milyen akadály állhat előttünk ennek a célnak az elérésében: van-e valami negatív érzés, hitrendszer, bármilyen negatív minta, ami meggátolhatja vagy meghiúsíthatja a szándékunk elérését.

Harmadik lépés: ezt a negatív mintát elfogadjuk. Az elfogadás kidolgozott tematikáját az alaptanfolyamon tanuljuk és meg is tapasztalhatjuk, milyen a valódi elfogadás.

Negyedik lépés: egyensúlyba hozzuk az alaptanfolyamon tanult eljárás szerint az elfogadott negatív mintát a pozitív párjával. Vagy a haladó tanfolyami magasabb szintre emelve: egységbe hozzuk magunkban az elfogadott negatív mintát az első lépésben meghatározott szándékunkkal. 

És ettől a ponttól kezdve nem tervezgetünk! Nem részletezzük a kívánt cél elérésének szakaszait, nem gondolkozunk rajta, mert akkor elvész az érzéstartalom, vagy átalakul más érzéssé, és visszafordítjuk az egész teremtést!

Nem akarunk, és nem várunk el semmit. Minden egyes akarással keresztbe fordítjuk magunk előtt a sorsot, akadálynak. És minden egyes elvárással visszateremtjük a szándékunkkal már megtisztított, akadálymentes utunkra a torlaszokat és buktatókat. (A szándék, az akarat és az elvárás különbségeivel, és az eredményes teremtéssel egy egész napig foglalkozunk a haladó tanfolyamon.)

 

És ekkor cselekedhetünk. Mert az út simán terül a lábunk elé, és szembe jön velünk az, amit meg kell tennünk. A feladat, a lehetőség. Erőlködés nélkül, akarás nélkül, elvárások nélkül. Csak lazán, könnyedén, áramolva, pont jókor, pont a jó helyen. És ekkor – jogosan – azt érezhetjük: az életünk tele van csodákkal. És ez így igaz.

 

A következő théta-elfogadás-egyensúly tanfolyam: ITT

 

Ara Rauch